Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

190 FÜZES MIKLÓS az 5. sz. jegyzetet). Erre utalva mondja 1852. augusztus 24-én, Párizsban kelt levelében: „Nagyra értékelem a jegyzetet, amit javasol. Ez a találat (v. csapás) megérdemelt volt. Meglepődtem, amikor a kérdéses leveleket a Kék Könyvben olvastam, s természetesen én magam kritizáltam őket, de ön erősebben és jobban tette ezt. S ezért nincs semmi kifogásom az említett megjegyzés ellen, úgymond .engedélyezem'. Ha ,B'-vel szignáljuk, igazat fogunk mondani a közönségnek a szerzőről és senki nem fogja tudni, hogy én magam vagyok-e az a ,B' vagy más méhecske (BEE) a világon, ahol a méz nem a legédesebb. Tökéletesen egyetértek önnel abban, hogy jobb Mr. Bottleholdershiget kihagyni a dologból, legalábbis nem tenni egyenes célzásokat rá, csak néhány sziporkát itt-ott, hogy megmutassam, hogy önmegtagadás volt több rúgást nem kiosztani; ez hozzáad a mű hasznához és növeli annak forgalmát (ciculation) példányszámát. Méltányosan el kell ismernem, hogy Kázmér gróf mindig hajlandó volt hallgatni a tanácsra, és elfogadni bármely Javaslatot', ami kellően megalapozott volt. Kéziratának tordátása több, mint szabad. Kihagytam mindazt, amit nem tartottam megtelelőnek, beillesztettem helyette más részeket, dátumokat javítottam, röviden, az egész müvet alapos revízió alá vettem. Párizsban, 1852. július 28-án kelt levelében ezt mondja: „A sok munkával, amit a mûre áldozott, rendkívül sokat nyert, stílusban és szerkezetében, és habár idegen tollal szerzek dicsőséget, érzéseim én gondolataim találkoznak a megfelelő kifejezésmóddal." Ebben a záró megjegyzésben nem tudom megállni, hogy ne adjak még néhány részletet Kázmér gróf leveleiből. Lord Peusenly(?)-ről levelében (Párizs, 1852. február 8.) ezt írja: „Milyen képzettársítás tud így eltéríteni egy embert, ki az orosz politika erős ellenzője volt másutt és akitől Metternich herceg olyan nagyon tartott, amikor Bécsbe jött!" Az általam beillesztett megjegyzésre utalva Sir Stratford Canninggel kapcsolatban ezt írja (Párizs, 1852. júl. 28.). „Helyesnek tartom azt a jegyzetet, amit Sir Stratford Canninggel kapcsolatban illesztett a műbe. Sokkal többet is mondanék dicséretére, ha nem beszéltem volna olyan keveset az angol és francia államférfiakról, s nem szorosan csak Magyarországról írnék. Semmi sem lehet udvariasabb, lekötelezőbb, nyíltabb és szilárdabb, mint Sir Canning viselkedése, s a magatartás, amit Törökországban való tartózkodásunkkor tanúsított irántunk, s még ennél előbb is a magyar ügy iránt. Sir Stratford sohasem - inkább úgy mondanám - nem gyakran verte dobra (to .affiché') a saját határozott véleményét a mi ügyünk jogosságáról. Végtelenül adósai vagyunk neki, habár (Sceampy) Lajos őfelsége (Kossuth) tudta a módját, hogy felháborítsa és bosszantsa az idős úriembert - ő igazi gentleman volt, s barátságtalanná tette őt, nem Kossuth iránt, kit az utolsó percig a lehető legnagyobb tisztelettel kezelt -, hanem számtalan ügyünkre és levélírójával szemben, kikkel Kossuth halálra zaklatta az idős úriembert, követelve, hogy írjon neki, mint ahogy egy száműzött uralkodó írna uralkodó testvérének és szövetkezzen vele. És ez a hencegő, tapintatlan törtető aggódva exkormányzói posztja miatt - amikor Sir Stratford ismételten és hiába azt tanácsolta neki „de faire le mist piur quelque timps" - úgy látszik közvetve és érdemtelenül megnyerte nekem Sir Stratford jóindulatát, pusztán, mert én sohasem háborgattam - csak egyszer. Kutuigába való érkezésünk után. Miután én vonakodtam írni neki, habár számtalan alkalommal ő maga írt először, s igen kedves volt - mint más emberektől hallottam -, hogy kifejezze tiszteletét irántam. Mindamellett ő és Lady Canning is rendkívül udvarias és kedves volt Batthyány grófnőhöz mindkét alkalommal, amikor Konstantinápolyba látogatott. Röviden csak dicsérni tudom őt, s hálát érzek mindazért a kedvességért, amit személy szerint irántam mutatott. Kázmér grófnak írott egyik levelemben azt mondtam: „Nem szabad eltelejtenie, hogy a magyarok csak ötmillióan vannak, míg a különböző szláv törzsek öszszesen 83 millióan, s közülük 53 millió az orosz. Egyesíteni kell-e ezeket a szlávokat egy uralkodó alatt vagy államszövetséget alakítani - röviden, meg kell-e valósítani a pánszlávizmus eszméjét, s ha igen, mi lesz akkor az ötmillió magyarral? A Párizsban, 1852. április 28-án kelt levélben ez áll: „Csak azt kívánom és azt áhítom, hogy az a sokmillió átkozott szláv ne valósítsa meg a pánszlávizmus eszméjét, mivel ha megteszik, mi mindyájan - kelták, teutonok, románok, zsidók, cigányok - felszedhetjük a sátorfánkat és elkotródhatunk innen és kezdhetjük újból a népvándorlást, ahogy az a bolond kommunista^) Dessewffy mondta - egyike a három Dessewffy fivérnek, a keresztnevét elfeledtem -, egyszer megjósolta egy világos pillanatban, s nagyon igaza volt a magyarokat illetően. Ez egyik este vacsorakor történt a Kaszinó nagytermében Pesten. Valamennyien nevettünk, kissé kényszeredett nevetéssel -, de szavai hatással voltak rám, s azóta sokszor gondoltam rájuk. Ezt mondta : „Nincs helyünk Európában s .... ha az történne, hogy ki kellene vándorolnunk, ahogy bevándoroltunk valaha, vissza kellene mennünk Ázsiába." A „bolond kommunista" gróf Dessewffy Marcell volt, ki úgy látszik, végre befejezte fáradságos müvét, amit Pesten, 1861-ben adtak ki ezen a címen: „Beiträge zu einer Doctrin..." Legalábbis azt hiszem, erre a műre célzott, s ez egy különös, értelmetlen zagyvaléka az illuzórikus emberbarátiságnak. A következő részletek - melyek egyáltalán nem a legképtelenebb részek ebben a műben - példaként szolgálnak a szerző „bolondságára". „A nemi tudat racionális, vagyis olyan gyakorlása, hogy az ember azt tevékenységében olyan korlátoknak és határoknak alárendelje bár, amelyek megkövetelik minden embertől az illendő törődést az élet testi szükségleteivel, továbbá a generációk erősenegészségesen maradásával, és amelyek végül megkövetelik minden emberi érintkezés szabályozottságát, de egyébként teljesen az egyéni szimpátia és potencia alapján nyilvánulnak meg-, a férfiak és nők nemi-gazdasági együttélése vagy a páros hordák mintájára alakul, vagy a - sok nőt és tértit egy közös gazdálkodásban egyesítő - csoportéra, aszerint, hogy ez vagy az a modalitás telel meg a természetes szokásnak és hoz-e nagyobb produktum-eredményeket." „Adalékok egy doktrínához az emberiség békéjéről és az emberi jogállásról, Deseoffy Marcel gróftól." „Egy permanensen konstituált és - az organikus beleélés, tehát az emberi faj főcél-egysége értelmében és szellemében megfogalmazott, minden állam és birodalom által elfogadott, a földön mindenütt nyilvánosságra hozott és minden felnőtt ember előtt ismert - embervallású kódok vezette világkormány, a pananthropovallási dominatorium, mint minden törzsek, népek, állami és birodalmi kormányzatok ura." „Az életmód átváltozása - hogy az emberiség testi igényeit kielégítse -, ez lesz a vasutak általános jelenlétének várható legnagyobb eredménye. Ezek és csak ezek foszthatják meg rövidebb vagy hosszabb idő alatt a pénzt trónjától. Bizony, Pénz, te rongyos, vagy ropogós, de mindig hideg és tápláléktalan holmi, igyekezz, hogy az emberiséget urald és lealacsonyítsd, mert a vasutak, amelyeket olyan nagy szorgalommal - téged minden lehető módon megszokszorosítva építenek, ezek a szemétre dobnak téged, ahova tartozol, éppen ők törik meg a hatalmadat." „Az emberi nemnek mint egésznek, ennek teljes és