Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány III. A Blackwell által összeállított jellemrajzok (folytatás)

AZ ISMERETLEN BATTHYÁNY III. 191 tartalmas életének képviselője - életrevalóságának intézményes kifejezése -, az emberi nem ezen életképességét mozgató hatalom - ez az ARD." „Az ARD-nek a legteljesebben alkalmas és egyben belülről és gyakorlatilag is legerősebb hatalomnak kell lennie a földön." „Az ARD oldalán működik másodszor egy testület, amely az emberiség összes pozitív tudásának kifejezése az ismeretek terén, ezért geográfusokból, történészekből, geológusokból, matematikusokból, statisztikusokból, mechanikusokból, technikusokból, agronómusokból, jogtudósokból, etnológusokból, teológusokból, filológusokból stb. áll majd." Az ARD hatalmassága és uralkodási módja a mondottaknak megfelelően úgy foglalódik össze, hogy minden emberi történést és minden emberi esetet állandóan figyelemmel kísér és kontrollál, egyidejűleg azonban a földön mindenütt taníttatja a doktrínát, amely fennállásának és vallásos respektálásának belső alapja, hogy az emberek ökonómiai-szociális rendjének megbízhatóságáról vagy tarthatatlanságáról a legfelsőbb, legfőbb tokon dönt, és, hogy egyedül ő parancsol valamennyi földi és vízi hadseregnek, ez azt jelenti, hogy ő az emberi nem II. Gróf Batthyány Lajos levele Kossuth Lajoshoz kelt Hegyfalun, 1848. október 15-én (kivonat) (K) Kivonat gróf Batthyány Lajosnak, a képviselőház egyik tagjának írott leveléből, melyet ez utóbbi publikált a magyar újságokban. Elhagytam a tábort, s Pest felé menet találkoztam egy futárral, aki beszámolt nekem a szánalomra méltó eseményről Lamberg meggyilkolása, s három királyi rendelkezést hozott nekem. Kinyitván ezeket, láttam, hogy azt követelik tőlem, hogy hagyjam jóvá Lamberg grófnak, mint teljhatalmú királyi biztosnak és Majláth György grófnak, a kormányzónak kinevezését, s egy királyi leiratot találtam az országgyűlés berekesztéséről. Mivel Lamberg már nem élt, siettem vissza a táborba, hogy beszéljek Jellachichcsal, abban a hitben, hogy ha megmutatom a királyi rendeletet, bebizonyítom neki Lamberg kinevezésének valódiságát, mit ő kétségbe vont - és hogy rábírhatom őt arra, hogy törvénytelen bandájával elkotródjék hazájába. Nem sikerült. Azután Bécsbe mentem, hogy bizonyítsam a rendeletek jogtalanságát, s hogy Lamberg gróf meggyilkolásának ügyét rendbe tegyem, nehogy ezt rosszindulatúan felhasználják egy erőszakos fordulatra (coup d'état) államcsíny, puccs. Sőt, előre láttam, hogy ebben a kritikus helyzetben Bécsben valamiféle döntő lépés megtételére készülnek. S azért is mentem oda, hogy minden erőmmel igyekezzek elhárítani a közvetlen veszélyt, mely hazánkat fenyegeti, mivel úgy gondoltam, hogy legjobb a veszélyt ott elhárítani, ahol keletkezett. Báró Wessenberggel folytatott beszélgetésem alkalmával (ő volt az, akihez mindig fordultam) megmondtam a miniszternek, hogy az 1848. IV. sz. törvény 5. paragrafusa szerint az országgyűlés addig nem rekeszthető be és nem oszlatható fel, amíg nem határozott az valóságos ura, az emberi tevékenység uralója, és hogy egyedül és a szó teljes értelmében domináció." e) Kossuth, parlamenti miniszterként szükségképpen - habár vonakodva - kénytelen volt más véleményt alkotni a közügyekről, mint politikai agitátorként tette. A legnagyobb zavart bizonyára az „olasz kérdés" okozta neki. Egyik levelemben említettem már a vélemé* nyét erről a kérdésről - lásd Magyar. . .' III. kötet 119-21. old. A beszéd, amit négy hónappál később mondott, amikor a kérdés a képviselőház elé került, azt mutatja, hogy milyen zavarban volt, hogy összehangolja „szimpátiáját mint magánember" a „miniszteri kötelességével". Mivel erre a beszédre gyakran utálnak a Kossuth .agitációs körútja alkalmával terjesztett nyomtatványok s mivel néhány szerkesztő és levelező elég sokat tud róla, csináltam egy fordítást róla - a .Nyomozó' neve(?) alatt - s elküldtem a ,Times' kiadójának, azért, hogy a nyilvánosság is ismerje meg azt, amit Kossuth az ő „véleménye őszinte kifejezésének" nevez ezzel a kérdéssel kapcsolatban. A fordítás a /Times' 1851. november 19-i számában jelent meg, s az I. számú függelék tartalmazza. évi költségvetésről, s továbbá, hogy a törvény nem ismeri el a kormányzót. Kormányzó, álkirály vagy kormányzóhelyettes. A kormányzó hivatala nagyjából a nádoréval azonos, de a magyar törvény nem ismeri el a királyi kormányzót, ha az nem nádor is egyben. István főherceg kormányzó (álkirály) és nádor is volt, apja, a néhai József főherceg csak nádor. István tőherceg lemondása után Őfelsége elmehetett volna Budapestre és a saját kezébe vehette volna a kormányt - ahogy többször kérte is -, vagy felszólíthatta volna az országgyűlést, hogy válasszon másik nádort. Majláth György gróf lehetett volna az egyik jelölt, és ha megválasztották volna. Őfelségének joga lett volna a királyi kormányzó méltóságával felruházni őt. S ennek következtében én nem hagyhatom jóvá a királyi rendeleteket. Emlékeztettem Wessenberg bárót arra is, hogy a képviselőházban nagy mértékben helytelenítette a legutóbbi sajnálatos eseményt (Lamberg meggyilkolását), s törvényes eljárást indított azok ellen, akik ebben részt vettek, smincs semmiféle alapja annak, hogy ezt egy erőszakos fordulat ürügyeként használják tel. Ugyanakkor céloztam arra is, hogy ők (az osztrák miniszterek) közvetett okai voltak e szomorú eseménynek, mivel ez szánalomra méltó következménye annak, hogy a törvényes tormákat figyelmen kívül hagyták, s ezért - hogy ez ilyesmire ne adjon többé alkalmat kérem, hogy küldjenek nekem egy rendeletet Vay báró miniszterelnökké való kinevezéséről, s kötelességemnek fogom tartani, hogy azt jóváhagyjam. Wessenberg báróval folytatott eszmecserém eredményeként másnap kaptam egy értesítést arról, hogy őfelsége elfogadta a lemondásomat, s ugyanakkor elküldte a Vay báró miniszterelnökké való kinevezéséről szóló rendeletet, és mellékelten egy iratot, amelyben azt kívánták tőlem, hogy hagyjam jóvá Récsey báró kinevezését Esterházy herceg üresen maradt posztjára. Természetesen megtagadtam ezt a jóváhagyást, hiszen a lemondó miniszterelnöknek csak utódja kinevezésének jóváhagyására van törvényes joga, s az utódnak hatálmában áll saját munkatársait kiválasztani, s nevüket a királyi jóváhagyásra előterjeszteni. Ezt meg is írtam Wessenberg bárónak. Ugyanakkor figyelmeztettem Récsey bárót, ne tűrje, hogy eszközévé FÜGGELÉK