Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Régészet - Szabó János Győző: A keleti kereszténység egyik ismertetőjegye temetkezéseinkben

86 SZABÓ JÁNOS GYÖZÖ nünk, hogy a temetők leközlői a karhelyzetek különböző formáit véletlenszerűnek ítélik meg, jelentőséget Bóna István kivételével

38 nem tulajdonítanak nekik. Az is általánosan elterjedt nézet, hogy a mellékletes sírok nem keresztények, hacsak nem találunk azokban a kereszténységre utaló jelet, feliratot. A rómaikori temetkezési szokások kitűnő ismerője, Lányi Vera a mellékletesség kérdésében már távolról sem képvisel merev álláspontot. Lányi kimutatta, hogy a IV. század folyamán a mellékletes férfisírok számaránya fokozatosan csökkent, a melléklettel ellátott női sírok aránya viszont a IV. század végéig magas százalékot mutat. Felhívta a figyelmet arra a folyamatra is, amelyben az tükröződik, hogy a férfiak viseleti tárgyai funkcionális helyükön egyre ritkábban találhatók a sírban a szóbanforgó évszázadban. Lányi mindebből arra következtetett, hogy a férfiak körében a kereszténység inkább talált követőkre, a nők konzervatívabbnak mutatkoznak. Utal a IV. századi dalmáciai névadási gyakorlatra is, ahol a férfiak körében jóval több keresztény nevet találni, mint a nők között.

39 A IV. századi temetők halottai rituális kéztartásának a kérdésében is készségesen elfogadom e kor szakértőinek a véleményét. Ebben a felfogásban tehát a mellen összefont kar, a mellközépre helyezett egyik vagy mindkét kéz, a mell alsó szélén a gerinc fölé helyezett két tenyér pogány szokásformának tartható, s így joggal feltehető, hogy már a III. század vége előtti égetéses korszakban a halott felravatalozásánál általában ilyen változatos formában helyezték el a karokat. A későbbieken pedig az ősi görög-római halotti kéztartások immár csak a keletrómai birodalom temetési gyakorlatában őrződtek meg,- az egyház itt átvette, megszentelte, értelmezte. Mindnyájan egyetérthetünk abban, hogy a provinciákban a római kori keresztény temetkezések megítélése bonyolult kérdés. E problémához ezért széljegyzetek fűzése is talán megengedhető; úgy hisszük, hogy velük együtt kerekedik ki a kép. 1.) Láttuk Lányi eredményei alapján, hogy a római korban a kereszténység elterjedésének a folyamatában a melléklet nélküliség, mint tendencia sajátosan érvényesült. Élesebben fogalmazva a mellékvárkony, FÜLEP 1969. 3-41. Pécs, GAÄL 1979. Mőzs, LÁNYI-MÓCSY 1981. Tokod, MÜLLER 19S0-81. Keszthely, MÜLLER 1976. Zalaszentgrót, PÁRRAGI 1964. Budapest, SÁGI 1960. Fenékpuszta, Keszthely, SÁGI 1981. Keszthely, TOPÁL 1981. Százhalombatta (Matrica), B. VÁGÓ-BONA 1976. Intercisa, - A noricumi és a raetiai temetők közül számunkra elemezhető volt: KLOIBER 1957. Lauriacum (Ziegelfeld), KLOIBER 1962. Lauriacum (Espelmayrfeld), KELLER 1971. Burgheim, Wessling, Altenstadt, KELLER 1979. Neuburg. - Több igen jelentős későrómai temető elemezhetetlen a megfigyelések hiánya vagy a csontok felszívódása miatt pl. PIRLING 1966. Krefeld. 38 В. VÁGÓ-BÓNA 1976. 157-158. 39 LÁNYI 1972. 130-135. letesség ezért önmagában nem lehet kizáró ok, döntő bizonyíték a kereszténység kérdésében. E kérdés vizsgálatában közismert példákra is hivatkozhatunk, mint a pécsi ókeresztény temető sírjai.

40 Ebből az anyagból olyan következtetés is levonható, hogy a keresztény sírok mellékletességének a fogalmába viseleti tárgyak, ékszerek, sőt, edények, eszközök (kés, fésű, kulcs, orsógomb stb.) is beletartoznak. Álljunk meg néhány pillanatra egy eszköznél, például az orsógombnál. Vajon azért került a sírba, hogy a túlvilágon dolgozzanak vele, s nem mint a legszemélyesebb tárgyak egyikét hantolták-e el a tulajdonosával? Ha krisztogrammot karcoltak bele, akkor nincs ellenvetés. De ha a birtokosa a kereszténységhez való tartozását nem így fejezte ki, pogánynak tartják.

41 Nem hisszük, hogy ez a következetlenség célravezető lenne. A keresztény temetők mellékletességének periodikus hullámzása szakmai közhely,- elég, ha a középkor templom körüli temetőire gondolunk. Gyakori, hogy új etnikum a változó kép oka (ugyanazon a területen). Híres római kori példa a kölni Szent Severin templom körüli temető, amelyben a IV-V. századi sírok rigorózusan melléklet nélküliek, s valamennyi elhunytat nyújtott karokkal földelték el. A Köln-Müngersdorfban feltárt VI-VII- századi temetőben merőben más szokásformák uralkodtak, a frank hegemónia hatása félreérthetetlen. A publikáló Fritz Fremersdort kiemelte, hogy a Szent Severin templom melletti temetővel közös vonás csupán a nyújtott karral való temetkezés, amely Germania Inferiorban és Belgicaban úgy látszik ősi tradíció. (Vajon innen, a szokás egyik gócponti területéről terjedt-e el Nagy Károly birodalmában a halottak nyújtott karral való felravatalozása és sírbatétele?) Köln-Müngersdorfban kőpakolásos, kőbe vésett keresztekkel jelölt sírban is volt kés, csipesz, övgarnitúra. Egyetlen sírban (72. sz. női sír) figyeltek meg bizánci kéztartást; amelyen keresztbe tett karok tartását nézve Fremersdorf csupán azért nem beszélt a kereszténységben elhunytról, mivel gazdag volt mellékletekben. A bal láb végénél zöld üvegedényt, a bal térd mellett zsákba varrt fésűt, kést, kulcsot találtak.« 2.) A férfisírok időrendben fokozatosan csökkenő mellékletességének a folyamata a IV. században kitűnően párhuzamosítható a X-XI. században a magyarság körében megfigyelhető jelenséggel, ez utób40 FÜLEP 1969. 3-41. - FÜLEP 1977. 11-17. SCHMIDT 1871. 239.: kulcs és fésű 200 éve még a görög nők szokásos sírmelléklete volt. 41 SÁGI 1981. 118. - Oldottabb felfogásban: BARKÓCZY 1960. 127. - Félreértés ne essék, a kereszténység tárgyi jeleit nagyon fontosnak tartjuk. A téma sokrétű kutatási lehetőségeit villantotta fel THOMAS Edit a somogyszili temető kerámiájába bekarcolt keresztény szimbólumok révén, 1983 évi kaposvári régészeti társulati előadásában. 42 FREMERSDORF 1955. 19., 53., 144.