Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Természettudományok - Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése, II. (Hymenoptera, Bracnidae). Microgasteriane, 1.

54 PAPP JENŐ szabni a gyilkosfürkészek faji tulajdonságait, ezért szinonimizáltam Szépligeti nevét a M. deprimator (Fabricius)-szal azaz akkor még a M. sordipes Nees-szel (Papp 1959). Azóta be kellett látnom, hogy - a gyilkosfürkészek esetében - a faji kri­térium igen finom különbségekre is kiterjedhet. Eleven példa erre a M. deprimator és M. scrophu­lariae faj-páros esete: M. scrophulariae (Szépl.) 1. A sugárér a szárny­jegy disztális részé­ből ered. 2. A hátpajzs többnyi­re ráncolt, finoman ráncolt. 3. A szárnyjegy fekete, töve sárga. 4. A szárnypikkely fe­kete. M. deprimator (Fabr.) 1. A sugárér a szárny­jegy közepéből ered. 2. A hátpajzs sima. A szárnyjegy telje­sen fekete. A szárnypikkely pi­rosas sárga. Microgaster spectabilis Haliday, 1834 (= íossu­lata Bouché, 1834; = parvüla Ruthe, I860; = seu­rati Marshall, 1894; = testaceipes Cameron, 1906) - 1 ?: Balatonszabadi. 1 Ç: Barcs. 1 ?: Darány, ősborókás. 1 $: Kaposvár, Malaise csapda. 3 $: Pécs, Misina. V-VI. Microgaster spinolae Nees, 1834 - 1 $ + 1 $: Balatonszéplak, Töreki láp. 3 $ + 2 $: Fonyód. 1 $-. Kisdobsza. 1 $-. Komló, Hidasi völgy. 1 $-. „Nagyharsányi hegy". 1 $: Ócsárd, lucernáról fű­hálózva. 1 $-. Simontornya. 1 $ + 1 $: Siófok. 19 + lí: Zamárdi. V. és VII-IX. Microgaster strenua (Reinhard, 1880) - 1 ?: Barcs. 2 $ : Darány, ősborókás. — Hosszú ideig félreismerték ill. helytelenül értelmezték a fajt. Ma­gam is csak a típus vizsgálatával és a M. specta­bilis Hal. autentikus példányaival való összehason­lításával tudtam kideríteni, hogy a M. strenua a M. spectabilishez nagyon közel áll, annak mintegy „miniatürizálódott" alakja. Ritka faj. Hazánkban még Bodajkról jelentették. Eddig kevés angliai, hollandiai, németországi, lengyelországi és örmény­országi előfordulásáról tudunk. Microgaster tadzhica (Telenga, 1949) - 1 $: Ba­latonszéplak, Tóközpuszta. 1 $-. Balatonszéplak, Töreki láp. 1 $-. Fonyód. VII-VIII. - Egyenlőre M. tadzhica fajnévvel illetem azokat a példányokat, melyek Magyarországról és Franciaországból kerül­tek elő; különben a fajt Tádzsikisztánból írták le. Ugyanis míg a magyar és a francia példányok 1. hátlemeze alig hosszabb a szélességénél, addig a szovjet példányok 1. hátlemeze 1,3-1,4-szer hosz­szabb a szélességénél. Ezen alaki különbségen kí­vül más eltérést nem tudtam felismerni. Microgaster tüberculata Bouché, 1834 (= M. iu­mipennis Ratzeburg, 1852) - $-. Kaposvár, Malai­se csapda. VI. - A szinonimát nemrég sikerült meg­állapítanom, ugyancsak a típus (a tüberculata Bouché esetében) és autentikus példányok (a íumi­pertnis Ratzburg esetében) összehasonlító vizsgála­tával. Microgaster tuberculiíer Wesmael, 1837 (= cal­carata Thomson, 1895; = manevali Gautier et Bon­namour, 1939; = trochanterata Thomson, 1895) ­2 $: Darány, ősborókás. 1 ?: Fonyód. 1 ? + 1 $ •. Komló, Hidasi völgy. 1 $ •. Komló, Zobák. 1 5 + 1 $-. Mánfa, Melegmány. 1 ? + 6 $-. Pécs, Misina. 7. Pécs, Tettye. 1 $-. Simontornya. 2 $: Zamárdi. IV-VI. és VIII. - Egyik leggyakoribb gyilkosfür­kész fajunk. Az egész Palearktikumban elterjedt, inkább közönséges. Microgaster varipes Ruthe, I860 - 1 $: Pécs, Dömörkapu. VI. Microgaster vidua Ruthe, 1860 - 1 $: Balaton­fenyves. 1 $-. Fonyód. 1 ?: Zamárdi. 1 $: Zamárdi, Tóközpuszta. VI-VIII. Apanteles Förster, 1862 Apanteles acasta Nixon, 1973 - 10 ? + 1 $-. Pöt­réte, ex Amphypyron pyramidea L., leg. et educ. Károlyi. V. - Az első lábfej 5. ízének külső olda­lán egy enyhén görbe tüske van, vele szemben a lábfejíz nem kikanyarított. A 2. lábszár belső (vagy hosszabb) sarkantyúja legfeljebb háromnegyed olyan hosszú mint a lábfejtőíz. Az 1. hátlemez ol­dala kissé ívelt, közel kétszer hosszabb a tövi szé­lességnél. Leginkább az A. mygdonia Nixonhoz ha­sonlít, ettől első pillantásra kevéssé zömök teste különbözteti meg. Anglia és Németország után leg­újabban került elő Magyarországon, továbbá Bul­gáriából és Görögországból. Hazánk faunájára nézve új faj, ahol összesen 8 lelőhelyről került elő. Gazdaállatát (1. előbb) eddig egyáltalán nem is­mertük, tehát ez az első gazdaadata. Apanteles albinervis Tobias, 1964 - 1 ?: Baja, Buvat. - A laspeyresiella fajcsoporton belül kitű­nik élénk sárga szárnyjegyével. Középháta fényes, rendkívül finoman pontozott. 1. hátlemeze erősen keskenyedik hátrafelé. Kazahsztánból írták le, majd előkerült Azerbajdzsánból és a Szovjetunió európai területéről. Legnyugatibb elterjedési pontja Ma­gyarország, ahol Baján kívül még Gyulán, Kalo­csán és Tiszaszentimrén gyűjtötték. Apanteles aliphaera Nixon, 1973 (= süblateralis Tobias, 1976) - 1 $: Orfű, Szuadó völgy. VII. ­3. csípőjének külső oldala durván pontozott. Kö­zéphátának korongja és középtoroldalának mellső fele ugyancsak durván pontozott. A sugárér a szárnyjegy külső feléből ered, rl hosszabb a cuqul­nél. Felülnézetben a fej harántos, (majdnem) két­szer szélesebb a hosszánál. A 3. csípő fekete, csú­csa mindig pirosas sárga. A 3. hátlemez pirosas sár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom