Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Természettudományok - Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése, II. (Hymenoptera, Bracnidae). Microgasteriane, 1.

54 PAPP JENŐ szabni a gyilkosfürkészek faji tulajdonságait, ezért szinonimizáltam Szépligeti nevét a M. deprimator (Fabricius)-szal azaz akkor még a M. sordipes Nees-szel (Papp 1959). Azóta be kellett látnom, hogy - a gyilkosfürkészek esetében - a faji kritérium igen finom különbségekre is kiterjedhet. Eleven példa erre a M. deprimator és M. scrophulariae faj-páros esete: M. scrophulariae (Szépl.) 1. A sugárér a szárnyjegy disztális részéből ered. 2. A hátpajzs többnyire ráncolt, finoman ráncolt. 3. A szárnyjegy fekete, töve sárga. 4. A szárnypikkely fekete. M. deprimator (Fabr.) 1. A sugárér a szárnyjegy közepéből ered. 2. A hátpajzs sima. A szárnyjegy teljesen fekete. A szárnypikkely pirosas sárga. Microgaster spectabilis Haliday, 1834 (= íossulata Bouché, 1834; = parvüla Ruthe, I860; = seurati Marshall, 1894; = testaceipes Cameron, 1906) - 1 ?: Balatonszabadi. 1 Ç: Barcs. 1 ?: Darány, ősborókás. 1 $: Kaposvár, Malaise csapda. 3 $: Pécs, Misina. V-VI. Microgaster spinolae Nees, 1834 - 1 $ + 1 $: Balatonszéplak, Töreki láp. 3 $ + 2 $: Fonyód. 1 $-. Kisdobsza. 1 $-. Komló, Hidasi völgy. 1 $-. „Nagyharsányi hegy". 1 $: Ócsárd, lucernáról fűhálózva. 1 $-. Simontornya. 1 $ + 1 $: Siófok. 19 + lí: Zamárdi. V. és VII-IX. Microgaster strenua (Reinhard, 1880) - 1 ?: Barcs. 2 $ : Darány, ősborókás. — Hosszú ideig félreismerték ill. helytelenül értelmezték a fajt. Magam is csak a típus vizsgálatával és a M. spectabilis Hal. autentikus példányaival való összehasonlításával tudtam kideríteni, hogy a M. strenua a M. spectabilishez nagyon közel áll, annak mintegy „miniatürizálódott" alakja. Ritka faj. Hazánkban még Bodajkról jelentették. Eddig kevés angliai, hollandiai, németországi, lengyelországi és örményországi előfordulásáról tudunk. Microgaster tadzhica (Telenga, 1949) - 1 $: Balatonszéplak, Tóközpuszta. 1 $-. Balatonszéplak, Töreki láp. 1 $-. Fonyód. VII-VIII. - Egyenlőre M. tadzhica fajnévvel illetem azokat a példányokat, melyek Magyarországról és Franciaországból kerültek elő; különben a fajt Tádzsikisztánból írták le. Ugyanis míg a magyar és a francia példányok 1. hátlemeze alig hosszabb a szélességénél, addig a szovjet példányok 1. hátlemeze 1,3-1,4-szer hoszszabb a szélességénél. Ezen alaki különbségen kívül más eltérést nem tudtam felismerni. Microgaster tüberculata Bouché, 1834 (= M. iumipennis Ratzeburg, 1852) - $-. Kaposvár, Malaise csapda. VI. - A szinonimát nemrég sikerült megállapítanom, ugyancsak a típus (a tüberculata Bouché esetében) és autentikus példányok (a íumipertnis Ratzburg esetében) összehasonlító vizsgálatával. Microgaster tuberculiíer Wesmael, 1837 (= calcarata Thomson, 1895; = manevali Gautier et Bonnamour, 1939; = trochanterata Thomson, 1895) 2 $: Darány, ősborókás. 1 ?: Fonyód. 1 ? + 1 $ •. Komló, Hidasi völgy. 1 $ •. Komló, Zobák. 1 5 + 1 $-. Mánfa, Melegmány. 1 ? + 6 $-. Pécs, Misina. 7. Pécs, Tettye. 1 $-. Simontornya. 2 $: Zamárdi. IV-VI. és VIII. - Egyik leggyakoribb gyilkosfürkész fajunk. Az egész Palearktikumban elterjedt, inkább közönséges. Microgaster varipes Ruthe, I860 - 1 $: Pécs, Dömörkapu. VI. Microgaster vidua Ruthe, 1860 - 1 $: Balatonfenyves. 1 $-. Fonyód. 1 ?: Zamárdi. 1 $: Zamárdi, Tóközpuszta. VI-VIII. Apanteles Förster, 1862 Apanteles acasta Nixon, 1973 - 10 ? + 1 $-. Pötréte, ex Amphypyron pyramidea L., leg. et educ. Károlyi. V. - Az első lábfej 5. ízének külső oldalán egy enyhén görbe tüske van, vele szemben a lábfejíz nem kikanyarított. A 2. lábszár belső (vagy hosszabb) sarkantyúja legfeljebb háromnegyed olyan hosszú mint a lábfejtőíz. Az 1. hátlemez oldala kissé ívelt, közel kétszer hosszabb a tövi szélességnél. Leginkább az A. mygdonia Nixonhoz hasonlít, ettől első pillantásra kevéssé zömök teste különbözteti meg. Anglia és Németország után legújabban került elő Magyarországon, továbbá Bulgáriából és Görögországból. Hazánk faunájára nézve új faj, ahol összesen 8 lelőhelyről került elő. Gazdaállatát (1. előbb) eddig egyáltalán nem ismertük, tehát ez az első gazdaadata. Apanteles albinervis Tobias, 1964 - 1 ?: Baja, Buvat. - A laspeyresiella fajcsoporton belül kitűnik élénk sárga szárnyjegyével. Középháta fényes, rendkívül finoman pontozott. 1. hátlemeze erősen keskenyedik hátrafelé. Kazahsztánból írták le, majd előkerült Azerbajdzsánból és a Szovjetunió európai területéről. Legnyugatibb elterjedési pontja Magyarország, ahol Baján kívül még Gyulán, Kalocsán és Tiszaszentimrén gyűjtötték. Apanteles aliphaera Nixon, 1973 (= süblateralis Tobias, 1976) - 1 $: Orfű, Szuadó völgy. VII. 3. csípőjének külső oldala durván pontozott. Középhátának korongja és középtoroldalának mellső fele ugyancsak durván pontozott. A sugárér a szárnyjegy külső feléből ered, rl hosszabb a cuqulnél. Felülnézetben a fej harántos, (majdnem) kétszer szélesebb a hosszánál. A 3. csípő fekete, csúcsa mindig pirosas sárga. A 3. hátlemez pirosas sár-