Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Természettudományok - Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése, II. (Hymenoptera, Bracnidae). Microgasteriane, 1.

A DÉL-DUNÁNTÚL GYIKOSFÜRKÉSZ FAUNÄJA II. 55 ga ill. sárga, proximális közepe barna ill. feketés. Test 3,2-3,6, többnyire 3,5 mm hosszú. - Nixon angliai, svédországi és franciaországi példányok alapján írta le, majd nekem sikerült számos nyugat-palearktikus országból kimutatnom. így mai ismert elterjedési területe Angliától és Görögországtól Közép-Európán át eléri Izraelt és a Kaukázust. Magyarország faunájára nézve új faj. Nálunk eddig 8 helyen gyűjtötték, szinte kizárólag középhegységeinkben. Apanteles arène Nixon, 1973 - 1 $ : Pécs, Misina. V. - Angliában és Németországban vált ismereté, legújabban került elő Magyarországról. A pécsi Misina-tetőn kívül csak a Tabdi láperdő rezervátumban fogták. Apanteles bicolor (Nees, 1834) (= pedias Nixon, 1973) - 1 9: Boly, ex Lithocolletis corylifoliella Haw. 1975. VIII. 14., a gazdaállatot tápnövényével (Pyrus sativa) együtt 1975. VH-ban gyűjtötte Szalay. - 1 ? + 1 $• Kislippó, ex Lithocolletis kleemanella F. 1977. II. 20.: 1 £ és II. 24.: 1 $, a gazdaállatot tápnövényével (Alnus glutinosa) együtt 1976. X. 19-én gyűjtötte Szalay. - 1 ?: Kislippó, ex Lithocolletis íroelichiella Z., a gazdaállatot tápnövényével (Alnus glutinosa) együtt 1976. IX. 19én gyűjtötte Szalay. - 1 $: Nagyhatos. - 1 $? + 2 $: Pécs, Aranyhegy, ex Lithocolletis blancardélia F. 1976. I. 6. (laboratóriumban), a gazdaállatot a tápnövényével (Cydonia oblonga) együtt 1975. XI. 4-én gyűjötte Szalay. - 1 $: Pécs, ex Lithocolletis sp. 1978. III. 22., a gazdaállatot tápnövényével (Salix alba) 1977. IX. 24-én gyűjtötte Szalay. - 3 $-. Pécs. - 1 9 : Szederkény, ex Lithocolletis blancardella F. 1973. IX. 3., a gazdaállatot tápnövényével (Malus domestica) együtt 1979. VIII. 20-án gyűjtötte Szalay. III-IV. és VII-IX. - Az éppen 10 évvel ezelőtt leírt A. pediasról nekem sikerült megállapítanom, hogy az A. bicolor junior szinonimja. A berlini Zoologisches Museumban őrzött A. bicolor (Nees) neotípusát (amit az angol D. S. Wilkinson 1937-ben jelölt ki, de sohasem közölt) öszszehasonlítottam az A. pedias paratípusával (amit a londoni British Museumtól kaptam tudományos vizsgálatra kölcsön), aminek alapján bizonyosodott be, hogy a két név ugyanazt a fajt képviseli. - Az A. bicolor és az A. circumscripta nagyon hasonlít egymáshoz. Magyarországon gyakorinak bizonyult, valószínűleg egész Európában ugyancsak gyakori faj. Feltételezhető, hogy sok-sok, a külföldi irodalomban közölt circumscriptus adat az A. bicolorxa vonatkozik, azaz a circumscriptust tévesen határozták meg. A két faj közti különbség felsorolását 1. az A. circumscriptusnál. Apanteles britannicus Wilkinson, 1941 - 3 $ + 1 $: Baja, ex Myopites inülae Rös. (Dipt.) 1976. VIII. 20. - Az 1. hátlemeze, a lineipes fajcsoporton belül, szokatlanul erősen keskenyedik hátrafelé. Szárnyjegye élénk sárga. Teste sima és fényes. Eddig csak Angliából ismerték, Magyarország a 2. közölt előfordulása. Érdekes, hogy a típussorozatot a Ptocheuusa inopella Z. nevű sarlósajkú molyból (Celechiidae) nevelték, a bajai 4 példányt ellenben a nevezett légyfajból, tehát egy másik rovarrendbe tartozó gazdából. Apanteles callidus (Haliday, 1834) - 1 $: Aranyosgadány, láprét, talajcsapda. VIII. - 3. csípőjének külső oldala durván pontozott. Oldalnézetben a tor megnyúlt, 1,6 (-1,7)-szer hosszabb a magasságánál. Ugyancsak oldalnézetben a farsajka csúcsosan kihúzott, (jóval) túlnyúlik az utolsó potroh hátlemezen. Szárnyjegye hosszú, 2,9-3,5-ször hoszszabb a magasságánál, a sugárér disztális feléből ered. rl általában rövidebb cuqul-nél. Felülnézetben a fej kevéssé harántos, csak 1,8-szer szélesebb a hosszánál. 3. csípője vagy teljesen fekete vagy fekete és változatos kiterjedésű rozsdás vagy pirosas sárga foltozással. Lábai többnyire élénk sárgák. A nyugati Palearktikumban szórványosan került elő Angliától Grúziáig és Örményországig. Magyarország faunájára nézve új faj. Aranyosgadányon kívül Zircen is gyűjtötték. Apanteles carpatus (Say, 1836) - 1 $: Baja, ex Kieferia pimpinellae Kiér. 1960. VIII. 17., leg. et educ. Fekete. 2 ? : Baja. 1 $ : Pécs. VIII. - A ruhamoly (Tineola biseliella Hbn.) egyik leggyakoribb parazitoidja, ennek révén lett maga is kozmopolita faj. Érdekes, hogy Magyarországon kevés helyen gyűjtötték. Apanteles cheles Nixon, 1972 - 1 $: Komló, Hidasi völgy. V. - A pontszemek viszonylag nagyok, az elülső pontszem képzeletbeli poszteriorális érintője metszi a hátulsó két pontszemet. A szárnyjegy viszonylag széles, alig több mint kétszer hosszabb a szélességénél; színe sötétbarna vagy feketés, ellenben mind a töve mind a csúcsa halványsárga. 3. lábszárának külső oldala sok tüskével. Svédországból és Finnországból került elő, Magyarországon összesen 3 lelőhelyéről tudunk (Egyek, Komló, Nagykovácsi). Apanteles circumscriptus (Nees, 1834) - 1 $: Boly, ex Lithocolletis cerasicolella HS. 1977. VII. 28., gazdaállatát tápnövényével (Cerasus avium) együtt 1977. VII. 28-án gyűjtötte Szalay. 2 $: Darány, ősborókás. 1 $ : Diósviszló. 1 Ç : Egyházaskozár, ex Callisto sp. 1 $: Kisvaszar, ex Tischeria gaunacella Dup. 1977. II. 11. (laboratóriumban), a gazdaállatot a tápnövényével (Prunus domestica) együtt 1976. X. 2-án gyűjtötte Szalay. 1. Ç: Kővágószöllős. 1 ? : Mohács. 3 $ : Pécs, ex Lithocolletis blancardella F. 1974. IX. 1.: 2 ? és ex L. corylifoliella Haw. 1974. VIII. 30.: 1 ?, gazdaállatát tápnövényével (Malus domestica) együtt Szalay gyűjtötte. 1 $: Pécs, ex Parectopa kollariella Z. 1975. IX. 1., gazdaállatát tápnövényével (Genista germanica) együtt Szalay gyűjtötte. 1 Ç: Pécs, ex Lithocolletis corylifoliella Haw. (tápnövénye Pyrus sativa). 9 ?: