Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Európai Iskola művészeiről

324 LÁNCZ SÄNDOR mint egy óriási sebhely. Mindez a torzítás a jellemzést, a leplezetlen bemutatást szolgálja (Önarckép III„ 1947, Szentkuthy Miklós, 1947), Don Quijotejának (1946) kicsúcsosodó fején pedig a szemek egészen magasra csúsztak, az egész fejforma hullámzani látszik. Álló figurái gótikusán megnyújtottak, a felület ezeken is rendkívül mozgalmasan mintázott, a tömegek lesorvadtak, a karok aszott ágakhoz hasonlatosak, szervetlen roncsok. Az álló akt (1947) a kartartás aszimmetriájával fejezi ki a zaklatottságot,- a Fejét tartó (1947) súlypontjának a két sarokra történt áthelyezésével, a karok szinte az egész testet beborító formájával, s a hosszúkás fejből kivilágító, két tágranyitott szemmel, a testet ölelő kontúrvonal szaggatottságával rémületet, a poklokat megjárt és megnyugodni nem képes gyötrelmét fejezi ki. Modern Madonnája (1949) a végtagoknak a testtel egybe mintázott, minden részletezéstől mentes, szinte csak jelzett formáival, a határoló vonal lágy, puha hajlásaival a megvigasztalódni, megpihenni akaró lélek hajlandóságáról vall. Forgács Hann Erzsébet: Fejét tartó, 1947., bronz, 42,5 cm (JPM 72.136) nyugtalanabbá váló formarend váltotta fel. Szobrai drámaian feszültté váltak, előadásuk nyers, a formák robbanásig izgatottak, a legtorzabb plasztikai eltolódásokat mutatják: anorganikus szétvetettségüket csak a nagyobb tömegek egysége tartja össze (Szent, 1942, A térdelő, 1942). 1944-ben, a bombázások idején műtermével együtt több jelentős műve is elpusztult. Korszakunkban készült alkotásain előbb tiszta kontúrrajzú grafikáiban, melyeken az erőteljes vonásokon még sokszor érződik a formabontás szándéka, majd plasztikáiban is az átélt időszakról vallott: „A művész a művei elkészültét követő beszélgetésben úgy vélte, hogy a mély emberi mivoltában létező »szörnyekben« jöttek elő az elmúlt évek halálosan kínzó történései: az abszolút »halálközelben« átélt történések ..." - írta róla Gegesi Kiss Pál 1947 októberi kiállításának katalógusában. Portréin minden széttépett és széttört: az anatómiai formák elvesztették fontosságukat és a kifejezés önelvűsége vezeti a művész formaalkotó invencióját. Az anyagot görcsösen megtépte, megszaggatta, az izomzat hol lesorvadt, hol meg éppen felpúposodott, a szemet, a szájat, az orrt mintha durva golyók torzították volna el, s az egész arc olyan, Forgács Hann Erzsébet: Modern Madonna, 1949., bronz, 44 cm (JPM 57.277)