Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Európai Iskola művészeiről

AZ EURÓPAI ISKOLA 325 Jakovits Józseí 1913-ban született Budapesten. Részt vett az Európai Iskola és a „Galéria a Négy Világtájhoz" kiállításain, majd a csoportok megszűnése után bábtervezéssel foglalkozott. 11968-ban elhagyta Magyarországot, jelenleg az Egyesült Államokban él. Irodalom Bálint Endre: Jakovits József szobrászról. Tér és Forma, 1947.1. Rabinovszky Máriusz: Jakovits József. Művészet, 1948.10. Szabadi Judit: A szentendrei festészet. Képzőművészeti Almanach 3., Corvina, 1972. Dévényi Iván: Jakovits József. Vigília, 1970.1. Mándy Stefánia: Jakovits József szobrairól. Életünk, 1980.8. Csak a felszabadulás után kezdett el szobrászattal foglalkozni. Művészi fejlődésére, kibontakozására nagy hatással volt Vajda Lajos életműve. így sommázta szobrászati útját és művészetének célkitűzéseit: „Művészi fejlődésem során az expresszív realizmusból kiindulva, természetes átmenetekkel jutottam el a nagy, primitív kultúrákat tápláló szellemi energiák megismeréséig - és itt bukkantam mondanivalóm legsajátabb forrásaira. A barlangművészet, a primitív népek törzsi művészete, a nagy religiózus kultúrák archaikus korszakai azok, amelyekből erőt és stílusuralkodó inspirációt meríteni tudok és akarok. Másik forrásom az élő jelen, a kor problémáinak indító ereje. Mindebből magától értetődően következik, hogy műveimmel nem az artisztikus absztrakciók egyedi útját keresem, hanem a mindnyájunkban élő vagy életre hívható ősképek megjelenítésére törekszem, és így sohasem az izolált individuumhoz, hanem egy széles emberi közösséghez szólok. Célkitűzéseimet így foglalhatnám össze: munkámmal szeretném megalkotni a kor heraldikáját, amelyben élek, és így természetesen saját formanyelvembe oltott, de egyetemes léttartalmak kifejezésére törekszem. Röviden: emlékművet - az élőkért."

57 Első művei realisztikusan mintázott figurális kompozíciók, amelyekben az egyes és páros figurák téri elrendezését, kapcsolatait, dinamizmusának lehetőségét kereste (Női akt. Zsákolok, Vakoló, 1945). A tömbbé egyszerűsödött alak lassanként elvontabb, geometrikusabb formációkká alakult át: ezekben a kompozíciókban mind nagyobb szerephez jut a negatív tér. Előbb a természet szervezetlen és szerves formáinak alakzatai vonzzák (Plasztika, 1946), amelyekben a pozitív és negatív tér kapcsolatait, a szimmetrikus építés lehetőségeit kereste, majd az egymásba hatoló, egymást átható geometrikus formák - ellipiszisek, parabolák, hiperbolák - könnyed ívelésével a negatív tér variációit építette fel (Drótplasztika, 1946). 57 Mándy Stefánia: Jakovits József szobrairól. Életünk, 1980.8.695.1. Ezután talált vissza, a már megtalált plasztikai törvényszerűségeket beépítve újabb munkáiba, nem utolsósorban a mohácsi busómaszkok hatására, az idollá egyszerűsödött emberképhez, amelyekben a modern ember lelkiismereti küzdelmeinek kifejezéseként a kifürkészhetetlen sors fölött érzett bizonytalansága, félelme revalálódik (Totem, Triangulum, 1946) ; reliefjei pedig a fény és árnyék szimbolikus játékára épülnek (Áttört relief, 1946). Ebből a plasztikai világból visszatért az egyszerű organikus formákhoz, mintegy Brancusi szellemi örökségének újraéléseként, aki mindenféle „felszíni kinövéstől" (H. Moore) meg kívánta szabadítani a szobrászati formát: ezeket az alapformákat Jakovits időnként át is lyuggatja, s evvel ismét bevezeti a negatív teret (Tojás-ía, Fej-ía, 1947). Ezekből az alapokból építkezett tovább, amikor a szobrot több elemi forma kereszteződéséből építette föl, és a tömegek síkbantérben kibomló-ölelkező, egymást átható formáit jelenítette meg (Ölelkezők, Két fóka. Három fóka, 1947). E kompozíciók a harmonikus emberi-állati lét megbolygathatatlan nyugalmát sugározzák. Majd újabb plasztikai probléma izgatta: belülről kifelé építette a formát, negatív tereket befoglaló héjformák mintázásához fogott, amelyekben a terek egymásba fénylenek, áramlanak (Bagoly, Torzó, 1948). Jakovits szobrai - azon túlmenően, hogy plasztikailag egymásból szervesen fakad soruk - plasztikai szimbólumok is, amelyek a prehisztorikus kultúrákból és az eleven valóság színes forrásaiból merítenek. Archaikus természetközelség és ízig-vérig modern problémalátás e művészet jellegzetes vonásai: a téri forma napjaink emberének ezernyi gondját jelképezi, mágia és felszabadultság szorongó-ujjongó kettőssége hívta életre művészetének jelrendszerét. Vilt Tibor 1905-ben született Budapesten. Három évet végzett az Iparművészeti iskolán, majd kettőt a Képzőművészeti Főiskolán. 1925-ben a Szinyei Fiatalok, 1926-ban az UME és a KUT kiállításán szerepelt. 1928-1930 között ösztöndíjjal Rómában dolgozott. 1935-ben az Ernst Múzeumban, 1938-ban a Tamásgalériában volt kiállítása. A felszabadulás után minden jelentős kiállításon részt vett, de önálló kiállítása először 1965-ben volt Székesfehérváron. 1968ban a Velencei Biennalen szerepelt, 1970-ben a Műcsarnokban volt kiállítása. 1983-ban hunyt el. Irodalom Nagy Zoltán-. Vilt Tibor. Revue de Hongrie, 1935. 542.1. Oltványi-Arting er Imre: Vilt Tibor szobrai. Magyar Művészet, 1938.303-311.1. Kállai Ernő: Két szobrász. Alkotás, 1947.11-12. Perneczky Géza: Vilt Tibor. Kritika, 1965.12. Korner Éva: Előszó Vilt Tibor kiállításának katalógusához. Bp. 1970. Kovalovszky Márta: Vilt Tibor-kiállítás. Művészet, 1966.2.