Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Művészettörténet - Láncz Sándor: Az Európai Iskola művészeiről

AZ EURÓPAI ISKOLA 323 Bokros Birman Dezső: Ulysses, 1949., bronz, 20 cm (JPM 16.11) lyen két negatív vonal jelzi a tekintetet. Búkor Bélának - titkárának, segédének és tanítványának arcmása összefogott, nyugodt, alig észrevehető aszimmetriára alapozott, belülről fénylő-sugárzó alkotás. Újabb művek keletkeztek „a szocialista világképből előlépő müvek sorában" is, amelyek a Kubikoshoz és az Aszíaltozóhoz (1941) kapcsolódnak. Egy szocialista kvadrológia született: a Bocskoros paraszt, a Kucsmás paraszt, a Vasmunkás (mindegyik 1948), majd a következő évben készült Téglahordó. Kis méretük ellenére is roppantnak ható tömegükkel, ember és szerszám egybeforrott egységével a heroikus munka kifejező emlékmüvei. A magyar szobrászatban merőben új útra lépett Bokros-Birman két új művével. Az erotikus hangvételű Nő teknősbékával ízes, vérbő mintázatú: a széttett lábakkal ülő akt fogja a termékenységszimbólum teknősbékát. Az Ulysses pedig a Joyce-i figurát mintázza meg. Két súlyos női comb, a medence, fölötte a has és a mellkas s erre telepszik rá a két kidomborodó mell: mint Kő Pál utal rá,

55 úgy van mintázva, mintha a szemsík a figura térdénél lenne, így a skurc a figura nagyságérzetét növeli, ami a következetes arányátépítésből következik. A bal comb tömege elé került cilinder árnyékából sejlik elő a férfi arca, beletapad a hatalmas asszony-torzó ölébe. Joyce roppant műve, mely a kispolgári világ keserű analízise, teljesen kiküszöböli a külvilágot. Ugyanígy járt el Bokros-Birman is: a roppant nőalak s a neki alárendelt sejtelmes jelzéssel ábrázolt férfi a kispolgári világ éles szatírája, elidegenedettség és társtalanság monumentalitásba emelkedő ábrázolása, a korabeli magyar szobrászatban párja nélkül álló, egyedüli mű, mely Bokros-Birman ironikus megvetését és testvéri rokonszenvét fejezte ki a tépelődő, menedéket kereső magányos férfi iránt. Bokros-Birman borszakunk végén Genfben és Párizsban állította ki műveit, melyekkel ott jelentős sikert aratott. Hazatérése után azonban „elkezdődött az egy helyben topogás időszaka",

56 melyből csak az ötvenes évek második felében emelkedett ki. Forgács Hann Erzsébet 1897-ben született Budapesten. Előbb újságíró pályára készült és a bölcsészkaron tanult. 1926-tól Kisfaludi Stróbl Zsigmond növendéke, majd Párizsban folytatta tanulmányait, a Julian akadémián, Bourdelle tanítványaként. 1928-ban hazatért, csatlakozott az UME-hez. 1931-ben rendezte meg első önálló kiállítását a Nemzeti Szalonban. Több ízben tett tanulmányutat Nyugat-Európában. 1945 után az Európai Iskolában három ízben: 1946 augusztusában, 1947 októberében és 1948 októberében mutatkozott be, ez utóbbin gyűjteményes kiállítással. 1954-ben hunyt el. Halála után alkotásaiból férje, Gegesi Kiss Pál Pécsett, a Janus Pannonius Múzeumban emlékszobát rendezett be. Irodalom Elek Artúr: A Tamás-galéria kiállítása. Az Újság, 1942.4.17. Rabinovszky Máriusz : Egy szobrásznő. Forgács Hann Erzsébet. Magyarok, 1946.nov. Szentkuthy Miklós: Előszó az Európai Iskola XXVII. kiállítása katalógusához. 1947.10. Rabinovszky Máriusz: Forgács Hann Erzsébet. Magyar Művészet, 1919.1. Pilaszanovich Irén: Forgács Hann Erzsébet művei a pécsi múzeumban. Jelenkor, 1967.11. Viszonylag későn, bölcsészeti tanulmányai elvégzése után kezdett el szobrászattal foglalkozni. A húszas évek végén, a harmincas évek elején született, korai munkáin - portréin és kompozícióin egyaránt - a sima felületek uralkodnak, előadásmódját a zártság jellemzi. Formavilága a harmincas évek közepétől megváltozott: a nagy, összefogott formák hűvös, csendes világát egy mind szenvedélyesebbé. 55 Kő Pál: Nézzük meg együtt Bokros-Birman Dezső Ulyssesét. Művészet, 1976.2.20.1. Bokros-Birman Dezső önéletrajza ... i. m. 75.1.