Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Néprajztudomány - Begovácz Rózsa: Házasságkötés és szokásköre a Dráva menti horvátoknál

HÁZASSÁGKÖTÉS A DRÁVA MENTI HORVÁTOKNÁL 225 tartották a lakodalmat is. A beiratkozás után a legény már bejárhatott a lányos házba is, eddig ezt nem tehette. Jegygyűrűt nem csináltattak, csak a második világháború után. A két világháború közötti időben és a második világháborút követő időszakban is még egy ideig a faluban élő mesteremberektől (kovács, kötélgyártó, kádár, kocsmáros) kértek kölcsön karikagyűrűt az esküvő napjára. A lakodalomba a násznagy és a legény hívta az apa nagyobb rokonságát. Ebben a szerepkörben a násznagyot pozovic-nak hívták, de az esküvői szertartás szerepe szerint viszont dever volt, aki násznagy és tanú is egyben. A pozouic-ot magyarul hívogatónak nevezték. A dever a vőlegény legkésőbben nősült testvére, vagy unokatestvére volt. Fontos volt azonban az is, hogy jóbeszédű, jóhangú, jókedélyű és jókiállású ember legyen, hogy a lakodalom hangulatát kedvezően befolyásolhassa. A dever vállon átvetett hosszú szőttes törölközőt viselt, mely piros szedettes mintás volt. E vőfélykendő neve deverov obrisaë. Mindenkit egyszer hívtak lakodalomba. Egy liter bort vittek magukkal, ezzel kínálták meg a meghívottakat. A leány rokonait a szülők hívták meg, a közeli rokonokat - a szülők testvérei és gyermekei - za prvicane -; a távolabbi rokonokat - másodunokatestvérig bezárólag - na udavke hívták. A prvicani-k csak vacsorára mentek át a lányos házból a vőlegényesbe. Vacsoráig a menyasszonyos házban mulattak, azokkal a rokonokkal, akik csak na udavke voltak hivatalosak. Ma a fiatalok tiszte meghívni a rokonságot mindkét részről. Régebben a lakodalmat mindig a vőlegényes háznál tartották, csak akkor volt a lakodalom vagy vacsora a menyasszonyos háznál, ha az vőt hozott a házhoz. Leggyakrabban szerdán és csütörtökön tartottak lakodalmat, esetenként hétfőn is. A termelőszövetkezetek megalakulása óta az esküvőket szombati napon tartják. Kb. 1955-ig a legény és a leány rokonsága külön mulatott az esküvő napján vacsoráig. Az 1920-as években ebédre hívták a násznépet. Az új asszonyt vacsorakor öltöztették át, akkor kontyolták is fel. A vendégek kb. éjfélig maradtak a házban. Az 1950-es évektől a vendégeket vacsorára hívták (de már ebédet is tálaltak), és a menyecske éjfélkor öltözött át a menyecsketánchoz, a vendégek pedig reggelig mulattak. . ' . * # * Az első világháború előtt igen szerény volt a lakodalom étrendje. Tyúkhúslevest főztek, a főtt húst átsütötték, mellé paprikás sült krumplit tálaltak savanyú paprikával és rétessel. Mákos és diós kalácsot ebédre sütöttek a gulyásleves mellé. A násznép is besegített a lakodalom költségeibe úgy, hogy kb. 1930-ig a lakodalomban lévő szülők után a gyerekek vittek rétest és egy egész sült tyúkot. Az otthonról hozott ételt mindig az illető család elé tálalták. Kb. 1930-tól élő tyúkot visznek a lakodalmat megelőző héten. Űgy mondják, viszik a kosarat (korpu nose). A tyúk mellé bőven tesznek zsírt, tojást, cukrot, lisztet, diót és mákot. Tortát is visznek a lakodalomba napjainkban. Régen a szakácsnői tisztet a vőlegény anyja és annak leánytestvérei látták el. Napjainkban viszont a megnövekedett násznép létszáma miatt, a rokonságban jól főző hírében álló asszonyokat hívják meg, ill. hivatásos szakácsnőket is fogadnak. Az esküvő előtti nap délelőtt a vőlegényes háztól elindulva végig a falun keresztül egy kakast hajtottak a menyasszonyos házba. A kakast a vőlegény rokonságából a legfiatalabb menyecskék hajtották, élükön a násznagyasszonnyal (podsmiaja, podsneaja). A kakast pálinkával leitatták, pórázon vezették. Pattogatottkukorica-füzért tettek a nyakába, szárnyaira pedig kést, villát és pántlikákat kötöztek. A menyecskék mindig páratlan számúak voltak és igen kiöltöztek erre az alkalomra. Végig énekelték a falut, többnyire vidám kétértelmű dalokkal. Ej, teram pevca samo se leluce lane moje, samo se leluce Ej, podsmiaja z batinom ga tuce Ej, tera Svabo dva lepi ridzana Ej, al mi mlade gizdavog purana (pevana) Ej, al pevcevo crno око malo Ej, sutra bude iz lonca gledalo Terelem a kornyadozó kakast A násznagyasszony bottal nógatja A sváb két gyönyörű, piros pejt hajt De mi menyecskék szép kakast A kakasnak fekete kis szeme Holnap a fazékból tekinget kifele Potonyban utoljára 1948-ban hajtottak kakast. A kakast (néha pulykakakast) a násznagyasszony vezette. Ezt a tisztet mindig a dever felesége látta el. ök ketten voltak az esküvői tanúk is. Kb. 1015 éve, hogy esküvői tanúnak a keresztszülőket hívják. A kakast terelőket a leányos háznál megvendégelték tojásrántottá val és hússal. A kakast levágták és megsütötték. Ez a kakas kerül majd a későbbiekben az új pár asztalára. A leány legjobb barátnői az esküvőt megelőző nap estéjén bokrétákat kötöttek barátnőjük részére télizöld meténgből, (metik, neteg = Vinca minor). Az örökzöldet a horvát koszorúhoz, orvacki ve-