Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 27 (1982) (Pécs, 1983)
Néprajztudomány - Tarján Gábor. A Dél-Zselic népi építészete
A DÉL-ZSELIC NÉPI ÉPÍTKEZÉSE 231 Az ajtók régiesebb változatát a szőlőhegyi épületeknél, istállóknál, pajtáknál találhatjuk. Itt némely esetben az ácstok és az ácsmunkájú ajtószárny is megmaradt. Az utolsó kölkes fazárak 108 nemrégiben pusztultak el. Gyakori a borított ajtószárny és ennek felezett ajtó változata, mely külön nyíló alsó és felső részből áll és legtöbb esetben a füstöskonyhára utal. Az ajtók, ablakok használatánál megfigyelhető az a jelenség, hogy a ház átépítésénél először a nyílászárókat cserélik korszerűbbre. (Manapság az ablakokat ún. „hármas" ablakra.) Ekkor a régi ajtók, ablakok máshol (szőlőhegyi épületeknél, nyári konyháknál) kerülnek beépítésre. Az épületek padozatánál a legutóbbi időkig egyeduralkodó volt a döngölt föld alkalmazása. Minden más megoldás csak a század elején terjedt el (hajópadló, kőlap, téglapadozat). Ezeket azonban csak igen kevés helyen használták, egészen a második világháborúig. Még ma is a lakásoknak közel a fele földpadlós. Födémszerkezetek Területünk népi építészetében a síkfödém szerkezetek az általánosak. Ezen belül épületeink változatos képet mutatnak. Az emlékanyagban találkozhatunk a mennyezet nélküli füstöskonyhák nyomával, melyek a múlt század végéig datálhatok. Tényleges födémet alkotó födémpallók a falazat tetején körbefutó koszorúgerendára és a ház hoszszában végignyúló mestergerendára borulnak. A pallófödém hasogatott keményfából készült. A füstöskonyháknál a pallók nem voltak letapasztva, a füst a réseken át távozhatott, s közben a fát is konzerválta. Területünkön a deszkafödém alkalmazása a legelterjedtebb. A fürészelt deszkákból álló mennyezet hornyolt és boruló változatban is ismert. A pallófödémről a deszkafödémre való áttérés feltehetőleg a múlt század közepén lehetett. A födémdeszkákat a múlt század végéig natúr színben hagyták, ezután elterjedt a kék és a barna festés és a meszelés is. A pólyás födém a múlt század vége felé terjedf el, de a deszkafödémet kiszorítani nem tudta. T 4 födémfajtát területünkön német néven vikli ( \v\ckel ) említik, ez valószínűsíthetően fő alkalmazóikra, elterjesztőikre utal. Itt említjük, hogy számos újítás bár a németség kezén került a helyi építkezésbe, ennek ellenére a német szakterminológiából nagyon kevés a föllelhető. A múlt század 80-as éveiben a szabadkémények építésével terjedtek el a boltozatok. A konyhák mennyezetének egy részét dongaboltozattal látták el, mellette a tűzhely fölött a kémény kürtőjét alakították ki. Ezek, mint már említettük általában téglából készültek. A konyha boltozatos része a ház közepe felé az ún. medvegerendán nyugodott, mely a mestergerendánál mintegy 20-30 cm-rel lentebb feküdt és annál majd kétszer vastagabb volt. Funkciója a füst elterelése volt. Korábbi keletkezésű lehet az a szőlőhegyi pincekamrában talált hídboltozatos helyiség, ahol a bort tárolják. 109 Feltehetőleg helyi mester egyedi munkája lehet a XIX. század első feléből. Tetőszerkezetek Vizsgált községeink a szarufás tetőszerkezetek területéhez tartoznak, szelemenes tető korábbi meglétére a beható terepmunka adatai nem utalnak. 110 Agasos megoldással mindössze lukpince fölé alkalmilag karókból emelt, kukoricaszárral, gazzal fedett sátor esetében találkozhatunk. (Lásd 46. kép.) A tetőszerkezetet, mely a ház héjazatát tartotta, hagyományosan keményfából készítették. Az újabb szerkezetek épülnek csak puhafából. A szarufának vidékünkön szaluia a neve, az ezeket rögzítő torokgerendát kakasülőnek hívják. Találkozunk csüngő szarufás és támasztott szarufás szerkezettel, az előbbi tartható a korábbi formának. A szarufák csapolással illeszkednek egymáshoz és a tartógerendához. Minden kötést faszögekkel rögzítettek. A fejlettebb tetőfajták közül a székes tető fordul elő területünkön nagyobb számban. Megjelenését a múlt század végére lehet datálni. Az iparosokban gazdag Somogyhárságyon a tetők közel fele széklábas megoldású, míg a többi szarufás. A fejlett ácstechnika az egyszerűbb tetőszerkezeteket apróbb megoldásokkal bővítette, így megjelent a kettős koszorúgerenda, valamint a sárgerenda együttes alkalmazása a kölökgerendával. Tetőformák Településeink építészetének vizsgálatakor a tetőformák sok változatát ismerhettük meg. Az alábbiakban ezeket próbáljuk kronológiailag rendszerezni, a megjelenés idejét megállapítani. Területünkön a kontyos tető lakóháznál nem fordul elő, csak szőlőhegyi épületeknél, pajtáknál. Analógiákkal bizonyítható, hogy ez a tetőforma korábban a lakóházaknál is megvolt. Legrégibb talpas-vázas házaink az utcafront felé csonkakontyos tetővel rendelkeztek, hátul viszont lekontyoltak voltak. A csonkakontyos tetőt úgy készítették, hogy a két elülső szarufát rövidebbre hagyták és a torokgerendával összekötötték, majd erre fektették a két élszarufát és a csonkaszarufát. A lekontyolt részt ugyanúgy borították, mint a tető többi részét, a szabadon maradt trapéz alakú oromzatot koráb108 Gönyey 1931: 103. 109 Somogyhatvan Kisági hegy ld. felmérési rajz. 110 Knézy 1972: 528.; Balassa 1977: 344.
