Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)
Régészet - Ecsedy István: A kelet-magyarországi rézkor fejlődésének fontosabb tényezői
84 ECSEDY ISTVÁN a lehetőségre azonban semmiféle következtetés nem építhető, az indo-európai nyelvek európai elterjedése vonatkozásában pedig annál kevésbé, mert a gödörsíros kurgánok népe feltehetően iráni vagy protoiráni nyelvet beszélt. 71 A sztyeppéi népesség valóságos történelmi szerepét aligha segítenek tisztázni azok az elméletek, melyek a rézkor és korabronzkor minden jelen'.ős változásában szinte kizárólag a gödörsíros törzsek közvetlen hatását látják. Ennek a kétségtelenül jelentős tényezőknek a túlhangsúlyozása miatt nem került sor annak az új helyzetnek a megfelelő elemzésére, amelyben Délkelet-Európa népei új kapcsolataikat és új típusú anyagi kultúrájukat kialakították, a Gumelnita kultúra, majd a Salcu^a és Bodrogkeresztút kultúrák összeomlása után, szomszédságukban a lótartó, sztyeppéi eredetű nomád törzsekkel. A gödörsíros kurgánok népe betörésének elsődleges és közvetlen eredménye az általuk megszállt területek kulturális - etnikai (quasi politikai) kereteinek szé.zilálása volt. Ez egy teljesen új kulturális orientáció kialakulását tette lehetővé az egész térségben. A kulturális változás egész folyamatában döntő jelentőségű volt a Gumelnita kultúra megszű nése és az ezt követően fellépő, mintegy a kultúra lis vákuum által beszívott égéi hatások megerősödése a Középső-Balkán térségben. A Nyugat-pontusi és észak-balkáni, valamint kárpátmedencei etnikum nagy része régészetileg jól dokumentálhatóan a Cernavoda III-Boleráz jellegű anyagi kultúra elemeinek átvételével, illetve az egész formakincs kialakításával reagált erre a változásra. 72 így vette kezdetét a Kárpát-medence és Délkelet-Európa népei anyagi kultúrájának „Badenisierung"-ja, melynek szembetűnő és feltétlenül figyelemreméltó jelensége, hogy a leletanyag éppen a korai, a formatív fázisban (Cernavoda III-Boleráz) a leginkább egységes tipológiai szempontból. 73 Ez az -egység - a Kőrös - Starcavo kultúra óta először - független a terület geográfiai tagolódásától is. Az egységes Cernavoda III - Boleráz típusú leletanyag ugyanis nem 71 Harmattá (1977) 167-168. A Gimbutas részéről kifejtett elmélettel kapcsolatban a következőket hangsúlyozza : „ ... az utóbbi évtizedben M. Gimbutastól, újból, részletesebben kidolgozott régészeti elmélet, amely szerint a kelet-európai sztyeppéken az i. e. V-II. évezredben virágzó „Kurgán-kultúra" az indoeurópai alapnyelvet beszélő „ősnép" régészeti hagyatéka lenne. E feltevés szerint az indoeurópai törzsek i. e. 5000-től kezdve innen vándoroltak volna szét, s kb. i. e. 2000-ig uralkodó rétegként telepedve Európa és Ázsia egy részének lakosságára nyelvileg „indogermanizálták" azt. I. e. 2000-től Kelet-Európa steppéin az indoeurópai törzsek közül már csak az indoirániak maradtak vissza. Ez az elmélet két alapvető tényen bukik meg. Egyrészt ugyanis nem veszi figyelembe, hogy a nyugati és keleti ie. nyelveknek nincs közös földművelési terminológiája, szétválásuknak tehát a földművelés megjelenése előtt meg kellett történnie. A „kurgán-kultúra" populációja azonban már ismerte a földművelést, sőt az állattenyésztést is, így tehát az indoeurópaiaknak fogadható fel egyetlen népesség (vagyis az aldunai Cernavoda III) nagyarányú terjeszkedése eredményének. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a Salcuta IV - Vajska - Hunyadi halom és Cucuteni В csoportokat, a Balaton - Lasinja és Ludanice kultúráknak a Dunához közel települt csoportjait a gödörsíros térhódítás megrendíti: részben szétszórja őket, részben elvágja hagyományos kapcsolataik útvonalát, más szóval széttöri azokat a kereteket, melyek között a középső rézkor anyagi kultúrája kialakult és virágzott. Ezért kerülhetett sor arra, ami a sztyeppéi népesség tiszántúli telepedésével párhuzamosan történt: a középső rézkori kultúrák - eredeti lakóhelyéről nyilvánvalóan kimozdult - továbbélő népessége szinte ellenállás nélkül és viszonylag rövid idő alatt fogadja be az új anyagi kultúrát. Csupán ezt követően indul meg a - nyilván nem zökkenők, változások és megszakítások nélküli - etnikai-politikai újjászerveződés és átrendeződés. Ennek a hosszú folyamatnak lényeges állomásai már kimutathatók a leletanyagban, világosan különválasztható a Baden és Co^ofeni tömbje, később pedig a Kosztolác, Viss, Bosáca csoportok. A korai középső rézkor egymáshoz sok szállal kapcsolódó, jellegzetesen egységes fémművességet kialakító kultúrái regiójának szétzilálása után ennek helyén a BadenCototeni régió kialakulása és stabilizálódása játszódott le, anélkül, hogy a kárpát-medencei etnikum egészében kicserélődött volna. Érdekes probléma vetődik fel, ha megvizsgáljuk a korai Baden elterjedésének nyugati határát a Balaton-Lasinja kultúra vonatkozásában. Szembetűnő, hogy a Dunához közel eső területek és csaknem az egész magyarországi Dunántúl bővelkedik korai Baden-lelőhelyekben, és nem vitatható az sem, hogy ezen a területen a Balaton-Lasinja lelőhelyek mindegyike korábbi, mint a Boleráz típusú lelőhelyek. 74 Ugyanakkor az is világos, hogy Szlovénia területének nagy részén és az ehhez kapcsolódó délnyugatdunántúli vidéken sem Boleráz, sem későbbi típusú Baden leletanyag nem került elő. 75 csak egyik ágával hozható kapcsolatba. Mivel a keleteurópai steppéken a gödörsíros, katakombás és gerendasíros kultúrákat bizonyos fejlődési kontinuitás köti össze egymással és a későbbi szkíta kultúrával, nyilvánvaló, hogy Gimbutas „Kurgán-kultúrá"-ja etnikumának az indoirániakat vagy ősirániakat kell tekintenünk. De másrészt nem fogadható el Gimbutas elmélete régészeti szempontból sem. Nem lehet ugyanis Európa és Elő-Ázsia minden, indoeurópai etnikummal összefüggő régészeti kultúráját a „Kurgán-kultúrá"-ból levezetni. Maga a „Kurgán-kultúra" elnevezés is félrevezető és helytelen, mert azt a benyomást kelti, mintha minden halomsíros temetkezés ennek a keretébe tartozna." Az indoeurópai kérdésre vonatkozóan lásd: Makkay (1981) II. fejezet: A genetikai és etnikai kérdések. 72 Roman (1971) 132-133. 73 Roman (1977) 29. jegyzet; Ecsedy (1977) 167. 74 Ibid.; Torma (1973) 483-ff.; Kalicz (1973) 131-ff. 75 Vö.: Dimitrijeuic-Jovanovic-Tasic (1979) 3-7. térkép.