Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Régészet - Ecsedy István: A kelet-magyarországi rézkor fejlődésének fontosabb tényezői

A KELET-MAGYARORSZÁGI RÉZKOR 85 Csábító feltevésnek látszik ennek a ténynek a Vuéedol kultúra kialakításában szerepet tulajdonítani. Mivel a „Badenisierung" ezt a területet nem érintete, a Lasinja kultúra törzsterületének relatív kronológiája egyelőre nem tisztázható pontosan a Lesinja kultúra vége és a Vucedol kezdete vonatkozásában. Ezért csupán a legvalószínűbb lehetőségként tételezhető, hogy a Lasinja - Retz - Gajary lelőhelyek szlovéniai népessége - már szomszédságában a badeni kerámiát készítő csoportokkal - döntő szerepet játszott a Zók-Vucedol formakincs kialakításában. Ez a feltevés, melyet J. Korosec és Bóna István egyaránt felvetettek,

76 mindenesetre logikusabbnak látszik, mint S. Dimitrijevic elképzelése. Szerinte a Kosztolác terület előtti népessége a késői Sopotetnikum alakítja ki a Vucedol kultúrát, miután alávetett helyzetéből felszabadult.

77 Itt kell megjegyezni, hogy a korai Vucedol törzsterület körülhatárolását Dimitrijevic a Vucedol teljesen önkényes, pusztán tipológiai alapon és vertikális stratigráfia nélkül történt belső tagolása alapján végezte el.

78 Amennyiben egyáltalán meghatározhatók a kialakuló, vagy legkorábbi Vucedol szint tipológiai sajátosságai, ez csak igen körültekintő elemzéssel érhető el. Ez a feladat még távolról sem megoldott.

79 Számunkra teljesen elképzelhetetlen a S. Dimitrijevic által feltételezett relatív kronológia a Bodrogkeresztúr és Baden kultúrák párhuzamosságáról. A Bodrogkeresztúr törzsterületén ugyanis mind a Hunyadi halom - Vaj ska horizont, mind a Csrnavoda III-Boleráz, mind a Gödörsíros kurgánok lelőhelyei megtalálhatók, amelyek a Bodrogkeresztúr II (Pusztaistvánháza) szintnél egyértelműen későbbiek.

80 Véleményünk szerint minden kutatási eredménynek ellentmond Dimitrijevic feltételezése, mely szerint a Bodrogkeresztúr a Tiszántúlon a Vucedol B-2 (!) korszakig retardált volna. Az, hogy a Sarvas Vucedol rétegében talált tőr öntőformája és a bodrogkeresztúri tőrök hasonlóak, gyenge érvnek látszik, ha a Bodrogkeresztúr és a Vucedol fémművesség alapvető különbségeit figyelembe vesszük.

81 Ami valószínűnek látszik, az az, hogy a Vucedol kialakulása a Baden kultúra egyik, közelebbről meg nem határozható periódusával párhuzamosan történt, azon a területen, ahol korábban a késői Lasinja-Retz - Gajary típusú lelőhelyeket találjuk. Ezt követően az Adria-vidékkel kialakított kapcsolat válik jelentőssé, különösen a késői Vucedol-Somogyvár-Vinkovci-Belotic-Bela Crkva-Cetina korszakban. Ezek révén a Vucedol kultúra a bulgáriai Mihalic (Ezero B) kul'úrához hasonlóan az Égeikum fontosabb vívmányainak, így elsősorban a korabronzkori fémművességnek befogadójává és közvetítőjévé válik.

82 A Baden-Cotofeni tömb kialakulása kérdésére visszatérve megállapíthatjuk, hogy a korszak döntően új és egyértelműen bizonyítható etnikus tényezőjét egyedül a gödörsíros kurgánok sztyeppéi népessége jelenti. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a Baden-Cotofeni konglomerátum nem csupán a középső rézkor kultúráinak etnikus elemeit olvasztotta magába, hanem nyugat-pontusi és középső-balkáni elemeket is, hiszen az anyagi kultúrában kétségtelenül megjelenő égéi, illetve macedóniai eredetű elemek csak ilyen közvetítés révén juthattak a Kárpát-medencébe. Feltételezhető, hogy lassan, de biztosan sor kerül a gödörsíros kurgánok etnikai kulturális integrálására is, ennek folyamata azonban valószínűleg csak a Baden-Cotofeni korszakot követő korai bronzkorban fejeződött be. A sztyeppéi népesség szerepe tehát elsősorban a késői rézkor kulturális átalakulását kiváltó politikai tényezőként értékelhető. Nem lehet kétséges, hogy közvetlen kulturális hatást is gyakorolt környezetére, de befolyása nem volt meghatározó jelentőségű. A gödörsíros kurgánok sajátságos temetkezési rítusának kevés elemét találjuk más etnikumra mutató temetkezésekben. A Cotofeni és sztyeppéi elemek keveredését, egymásmellettiségét látszik példázni a Glavceszka Mogila lelőhelyen (Észak-Bulgária) feltárt két kurgán,

83 az okkerögmellékletes hamvasztásos Cotofeni sír Magura Tomii lelőhelyről,

84 a Mokrin közelében halom alatt talált hamvasztásos Baden temetkezés.

85 Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy a háziló nagyarányú elterjedésének kezdete Közép-Európában a sztyeppéi népesség előnyomulásához kapcsolható.

86 Korábbi balkáni leletek híján nem zárható ki az sem, hogy a kocsi ismeretét is a gödörsíros törzsek terjesztették el. Ez a kérdés azonban semmiképpen sem tekinthető eldöntöttnek. Annyi mindenképpen bizonyos, hogy a kocsi mezopotámiai megjelenése mind a sztyeppéi, mind a Közép-Európában talált kocsi és kocsimodell-leleteknél korábbi. Ha a balkáni területek kultúráit a kalibrált radiocarbon adatok alapján datáljuk, akkor a kocsi legkorábbi európai megjelenését csak a Gumelnita kultúra utáni időre tehetjük, ami a Cernavoda I—III, Boleráz, korai Baden korszaknak felel meg. Ebben az esetben a kárpát-medencei kocsik sztyeppéi eredete valószínűnek tűnhet. A hagyományos történeti kronológia reálisabb keretében viszont a kocsi kisázsiai elterjedése a Gumelnita-Tiszapolgár korszakot is megelőzi, ezért ennek a fontos technikai vív7(3 Korosec (1958) 91.; Bóna (I960) 83-ff. 77 Dimitrijevic (1977-78) 26-27. 78 Ibid 7-21. 79 Mint a fentiekből kitűnik, Dimitrijevic feltevésénél valószínűbbnek tartjuk N. Tasié és B. Jovanovic elméletét, legalábbis, ami a Vucedol kultúra kialakulását illeti. Lásd: Tasic (1967) 67-68.; Jovanovic (1974) 174. 80 Kalicz (1976) 65-ff.; Kalicz (1980) 46-52. 81 Dimitrijevic (1977-78) 69., 11. kép. 82 Ecsedy (1977/a) 112—114. 83 Nikolov (1976) 46-47. 84 Dumitrescu (1960) 69., 86-88. 85 Brukner-Petrovic-Giric (1974) 21. 86 Bükönyi (1979) 104—107.