Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Régészet - Ecsedy István: A kelet-magyarországi rézkor fejlődésének fontosabb tényezői

A KELET-MAGYARORSZÁGI RÉZKOR 83 A tiszántúli gödörsíros kurgánok relatív kronológiájával több tanulmányban foglalkoztunk, a temetkezések jellemző sajátosságainak részletes ismertetését sem szükséges ezen a helyen megismételni.

64 Szükségesnek látszik viszont a gödörsíros kurgánok kultúrájával és ennek jelentőségével kapcsolatban néhány megjegyzés, mielőtt a délkelet-európai rézkor átalakításában feltételezhető szerepüket vizsgálnánk. A gödörsíros kurgánok népének jellegzetes temetkezései ugyanazon a területen találhatók, mint a Csongrád-Marosdécse-Casimcea típusú sírok. A különböző halommezők területén, egymástól nagy távolságra feltárt, azonos rítusú kurgánok alapján nyilvánvaló, és sokszor hangoztatott tény, hogy a késői rézkor folyamán a sztyeppéi népesség megszállta a nomád életmódjának megfelelő területeket az Al-Dunától a Tisza-vidékig. A kétségkívül jelentős létszámú népcsoport etnikus-kulturális egységét tükrözik a sírritus messzemenő egyezései. A sztyeppéi területek gödörsíros anyagát ismerők számára világos az is, hogy az Al-Duna, Dobrudzsa, az Öltés a Tisza-vidéken megjelenő temetkezések a térben és időben egyaránt rendkívüli mértékben kiterjedt, nyilván több nomád nép emlékanyagát tartalmazó gödörsíros area-n belül sajátos kompakt egységet képviselnek, valószínűleg egyazon népcsoport (törzs) emlékei.

65 Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ebben az összefüggésben kizárólag azokra a halomtemetkezésekre gondolunk, amelyek rítusuk alapján egyértelműen a Pit-grave (Yamna) típushoz tartoznak.

66 (Módszertanilag ugyanúgy hibásnak tar íjuk a különböző rítusú halomsírok azonos eredetének feltételezését, mint a különböző kultúrákban megjelenő, hasonló típusú díszítési technikák (Winkelschnur, Furchenstich) önkényes összekapcsolását, vagy a „Kurgan" eredet feltételezését pusztán annak alapján, hogy a különböző népcsoportok egyaránt szívesen telepedtek meg jól védhető vízparti magaslatokon.

67 Minden későbbi, a sztyeppevidékről induló népmozgástól eltérően a gödörsíros népesség előretöréséről csupán az említett temetkezések tanúskodnak. Még a nagyritkán előforduló edénymellékletek között sem találunk olyan típusokat a Dnyesztertől nyugatra fekvő területen, amelyeket a gödörsíros népesség jellegzetes produktumainak tarthatnánk, ezért nem ismerhetünk teljes biztonsággal hozzájuk tartozó templomnyomokat sem. A közvetlen bizonyítékok tehát egyedül és kizárólag a gödörsíros kurgánok népe megjelenésének tényét igazolják a fentebb említett területeken. Az egyes kurgánstratigráfiák adatai, valamint néhány radiocarbon alapján logikusnak tűnő következtetések eredményeként 64 Ecsedy (1975) 278-ff.; Ecsedy (1979) 47-ff. 65 Ecsedy (1979) 42. 66 Pl. Endze, Gurbanesti, Kétegyháza, Balmazújváros -Kárhozott-halom. Lásd: Ecsedy (1979) 35-52. 67 Gimbutas (1974) 188-189. 68 Ecsedy (1979) 47-62. alakult ki a feltevés relatív kronológiai helyzetükről, mely szerint az elképzelhető legkorábbi gödörsírok a Dnyesztertől nyugatra a késői Uszatovo korai Cernavoda III. korszakból, az elképzelhető legkésőbbiek pedig a késői Cotofeni - késői Baden - korai Glina III - Schneckenberg В (Ezerovo Zimnicea) korszakból származhatnak (ami természetesen azt is jelenti, hogy az eddig feltárt kurgánok többsége eme eléggé tág időhatáron belül nem datálható pontosan).

68 Magától értetődőnek tűnik, hogy a gödörsíros népesség életmódját, kulturális kapcsolatait érintő feltevések csak rendkívül óvatosan és csak azokra a területekre vonatkozóan kockáztathatok meg, amelyeken feltárt temetkezéseik igazolják jelenlétüket. Véleményünk szerint jogosan tartható az a feltevés, hogy a gödörsíros népesség anyagi kultúrájának egy része, nevezetesen edényművessége nem a sztyeppéi törzsterület hagyományai, hanem az adott, új kulturális környezet hatása alapján fejlődött. Ez azt jelenti, hogy az általuk használt agyagedények a szomszédságukba (uralmuk alá?) került népcsoportok edényformáinak átvétele révén készültek. Ezen az alapon elképzelhető, hogy a gödörsíros népesség telepeit a Cernavoda II, Cernavoda III, Celei, Cotofeni, Baden kerámiát tartalmazó telepnyomok képviselik.

69 Egyelőre lehetetlennek tűnik egy adott telepről teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy az ott lakó népesség a gödörsíros rítus szerint temette halottait. Elsősorban azok a rövid ideig lakott telepek foghatók gyanúba, melyek állatcsontanyagában a sztyeppe felől éppen ezidőben elterjedő háziló is képviselve van, kurgánmezők közelében találhatók és kerámiaanyaguk a fent említett időszakra datálható. Az ezen ismérvek alapján kibontakozó sejtést tovább erősítheti az egyes konkrét esetekben a kerámiaanyag összetételének és jellegének vizsgálata. A Tisza-vidéki Cernavoda III jellegű telepek, melyek kimondottan aldunai típusokat tartalmaznak, feltehetően a gödörsíros népesség legkorábbi csoportjaival párhuzamosan jelentek meg, így a közvetlen összefüggés feltételezése logikusnak tűnik. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy milyen alapon építhetők fel messzemenő következtetések a sztyeppéi népesség európai, főleg délkelet-európai elterjedéséről, Görögország területének „indoeuropaizálódásáról", az összes közép-európai kuLúrák átformálásáról? Ezek a feltevések ugyanis többségükben olyan területekre vonatkoznak, amelyeken a sztyeppéi népesség megjelenésének a leghalványabb emlékét sem lehet felfedezni.

70 Nem vonjuk kétségbe, hogy előfordulhattak betörések, rablótámadások, amelyeket régészetileg bizonyítani nem lehet. Erre 69 Ecsedy (1975) 282. 70 Garamnin (1973) 115-ff.; Gimbutas (1973) 129-ff.; Gimbutas (1974) 163-ff.; Lásd még fentebb a 30. jegyzetet. A nyugat-balkáni tumulusok és a sztyeppéi temetkezések feltételezett kapcsolatának kezdéséhez: Ecsedy (1979/a) 113—114. (további irodalom).