Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Régészet - Ecsedy István: A kelet-magyarországi rézkor fejlődésének fontosabb tényezői

82 ECSEDY ISTVÁN Rachmani III vége, Troy IL (FT IIa Podzuweit beosztásában), az EH II közepq és Thermi III.

54 Az Ezero kultúra „Mihalic előtti" szakasza bizonyosan párhuzamosítható a Cotofeni-Baden fejlődéssel. A leletanyag konkrét kapcsolatai mellett erre mutat az Ezero kultúra eme szakaszának feltűnő fémszegénysége is - főleg a korábbi Gumelni^a kultúrához képest -, ami a Cernavoda kultúrákra és a Coíofeni-Baden kultúrákra ugyanígy jellemző.

55 A Cernavoda I. kultúrával párhuzamos korszakban a Cucuteni AB és B, és a Bodrogkeresztúr kultúra (valamint ennek végén a Hunyadi-halom csoport), anyagában tapasztalható a helyi eredetű metallurgia virágzása,

56 ami nagyon is érthető, hiszen ezek területén a Cernavoda I. kialakulásával párhuzamosan nem tört meg a kulturális fejlődést és az etnikai kontinuitást sem zavarta semmiféle külső körülmény. Jelentős változásra került sor viszont a Hunyadi-halom korszak végén, ami a Cucuteni В végével és az Uszatovo kultúrával párhuzamosítható. A változás fő jellemzői Kelet-Magyarországon: a) A Bodrogkeresztúr és Hunyadi-halom típusú leletanyag megszűnése. b) A jellegzetes fémművesség - ellentett élű rézcsákányok, vésők, levél-alakú tőrök, aranycsüngők - eLűnése. c) A Cernavoda III. kultúra leletanyagának megjelenése önálló telepeken. Mint említettük, a Cernavoda III. kultúra kialakulása az Al-Duna vidékén zajlott le, etnikus alapját a Cernavoda I. népesség alkotta, anyagi kultúrájának kialakulásában az Ezero kultúra területével létrejött kapcsolatok játszottak szerepet. A Tiszántúlon helyi előzmények nélkül, kifejlett formájában jelenik meg, ugyanabban a korszakban, amikor a Bánát és Bácska irányában, tehát a Duna mentén Nyugat felé is terjeszkedik.

57 Az utóbbi folyamat vezet végül a dunántúli és szlovákiai Boleráz csoport jellegzetes formakincsének kialakulásához.

58 Ami Kelet-Magyarország őstörténetét illeti, a Bodrogkeresztúr korszak végén lejátszódott változásokra bízvást alkalmazhatjuk a „kulturális törés" kifejezést.

59 Az a tény, hogy az előző korszak egyetlen lényeges sajátosságával sem találkoztunk a késő rézkorban, viharos gyorsasággal bekövetkezett etnikus átalakulásra látszik mutatni. Óvatosnak kell azonban lennünk, ha a későrézkori kulturális változásokat az egész Kárpát-medencében új, más nyelvű etnikum megjelenéséhez akarjuk kapcsolni. Az ek53 Todorova (1978) 17. 54 Vö. : Georgiev-Merpert-Katincharou-Dimitrov (1979) 497-ff.; Podzuweit (1979) 94-95.; Weisshaar (1979) 387-390. 55 Roman (1979) 309.; Chemien (1978) 81-170. 56 Bognár-Kutzián (1973) 300-316. 57 Ecsedy (1973) 15-19.; Medouic (1976) 105-ff. 58 Ecsedy (1978) 166-167. kor bekövetkező „Badenisierung" lényegében egy rendkívül komplex, hatalmas területre kiterjedő kulturális változás. Bár nyilvánvalóan történtek ebben a korszakban is kisebb-nagyobb népmozgások a Kárpát-medencén belül és annak közelében, ezek a régészeti leletanyag alapján nem mutathatók ki a velük egyidőben és részben azonos okokból lezajlott kulturális átformálódás miatt. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Cotofeni-Baden kultúrák etnikuma nem juthatott még jelentős részét illetően sem bevándorlás révén erre a területre. Ami bizonyosnak látszik az az, hogy Kelet-Alföldön a Bodrogkeresztúr kultúra és a Hunyadi-halom csoport egykori területén al-dunai és sztyeppéi eredetű pásztornép jelent meg.

G0 Az a tény, hogy a terület későrézkorának legkorábbi telepei al-dunai eredetű (Cernavoda III.) leletanyagot tartalmaznak, nem föltétlenül jelenti azt, hogy a fentebb említett kulturális törést kizárólag a Cernavoda III. kultúra egyes csoportjainak behatolása idézte volna elő. Ebből a szempontból sokkal inkább a Cernavoda III. kultúra elmozdulását kiváltó tényezőt, a sztyeppéi gödörsíros csoportokat kell figyelembe venni, egyszersmind szem előtt tartva azt a tényt, hogy a későrézkori badeni lelőhelyek száma a Tiszántúlon igen alacsony mind a korábbi korszakok lelőhelysűrűségéhez, mind a Dunántúl egykorú badeni lelőhelyeihez képest.

61 Teljesen nyilvánvaló, hogy Kelet-Magyarország a badeni korszakban speciális területet képezett. Ennek a területnek a lakossága a dunántúli és szlovákiai területekétől eltérő életmódot folytatott, sem nagyméretű, sem intenzív megtelepülésre mutató kultúrréteggel rendelkező telepnyomok nem ismertek a Tiszántúl késői rézkorából. Etnikai kapcsolat a Bodrogkeresztúr korszakkal nem mutatható ki, bár a Bodrogkereszúr kultúra szórványos, csak vékony kultúrrétegből álló telepei hasonló jellegű, pásztorkodó életmódra mutatnak, mint a későrézkor Cernavoda III-Boleráz és Baden leletanyagot tartalmazó telepnyomai.

62 A Tiszántúl későrézkorát meghatározó etnikus tényezőt illetően nem vagyunk találgatásokra utalva. A sztyeppevidék gödörsíros kultúrájának jelenlétét az egész Tiszántúl területén különböző halommezőkben feltárt egységes rítusú sírok jelzik, az általuk képviselt időszak megbízhatóan párhuzamosítható az Uszatovo kultúrával részben egyidős, részben azt követő sztyeppéi temetkezésekkel, másfelől pedig a Cotofeni és Baden kultúrákkal.

63 59 Lásd fentebb a 40. jegyzetet. 60 Ecsedy (1979) 48. 61 Ecsedy (1973) 14-ff.; Ecsedy (1979) 47-ff. 62 Kétegyháza, Szeghalom-Dióér ásatása és a Békés megyében végzett terepbejárások kizárólag ilyen típusú telepeket eredményeztek a szóban forgó korszakból. Lásd az előző jegyzetet; vö.: MRT IV/1; MRT IV/2. (későrézkori lelőhelyek). 63 Ecsedy (1979) 47-52.