Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Régészet - Ecsedy István: A kelet-magyarországi rézkor fejlődésének fontosabb tényezői

A KELET-MAGYARORSZÁGI RÉZKOR 81 helladikus elemek kérdéskörének részletes vizsgálatára, szükségesnek tartjuk felvetni a Gumelnita kultúra területe történeti fejlődésének kérdését a Gumelnita kultúra központjainak, jelentős telepeinek, jellegzetes anyagi kultúrájának és fémművességének megszűnése után. Nincs elegendő régészeti bizonyíték arra, hogy a Casimcea temetkezése által képviselt korai sztyeppéi behatolás az egész Gumelnita területet érintette volna. Ennek lehetőségét nem lehet eleve kizártnak tekinteni, mert nem lehet lényeges korkülönbséget megállapítani a trákiai és északbulgáriai Gumelnita telepek megszűnése között.

45 Dél-Bulgária területén a Gumelnita utáni korszak legkorábbi leleteit ezidőszerint Ezero alsó rétegei jelentik (XIII-XI. szint).

46 A fenti kérdés tehát az Ezero kultúra etnikus alapjának kérdését veti fel: égei-anatóliai eredetű népcsoport hozta létre ezt a kultúrát, mely elfoglalta a meggyengült Gumelnita kultúra déli területeit, vagy a részben sztyeppéi, részben al-dunai eredetű, a Cernavoda I. kultúrával azonos, vagy rokon kultúrát hordozó népesség nyomult a Balkán hegységtől délre és fokozatos konszolidációja során vette át az új anyagi kultúrát déli szomszédaitól? Véleményünk szerint erősen vitatható az Ezero kultúra és Trója, Poliochni, Thermi etnikus alapjának azonosságát sugalló állásfoglalás, és nem mutatnak közvetlen kapcsolatra az azonos, vagy hasonló edényfülek, illetve díszítőmotívumok, vagy a hasonló házformák sem.

47 Feltételezhetőnek látszik, hogy elsősorban nem a fent említett kultúrcentrumok, hanem a thessaliai és macedóniai korabronzkori kultúrák játszottak jelentős szerepet a dél-bulgáriai korabronzkor kialakításában. Az akkor Trákiában létrejött Ezero kultúra kezdettől fogva közvetítő szerepet játszott a helladikus területek és az Al-Duna vidék kultúrái között. Erre mutatnak a görögországi EH rétegekben előkerülő zsinegdíszes cserepek, melyek a Cernavoda I.-Celei típusú anyaggal hozhatók kapcsolatba,

48 valamint az Oltenita-Renie II. és Cernavoda III.-Boleráz anyagban megjelenő helladikus hatású edénytípusok, ezek gyarapodása a Baden és Cotofeni kultúrákban,

49 és részben ennek tulajdoníthatók az Uszatovo kultúra égéi típusú tőrei is.

50 Az eddig ismeretes adatok alapján úgy tűnik, hogy a Cernavoda I.-Bodrogkeresztúr kultúráknak megfelelő időszakban, valamint ezt követően, tehát a Hunyadi-halom korszakban Trákia már nem a Gumelnita kultúra területe, hanem az égéi korabronzkor anyagi kultúrájának kisugárzási övezetéhez tartozik.

51 A Gumelnita-Ezero váltás, illetve a fentebb részletezett bonyolult átmeneti időszak valószínűleg 45 Todorova (1978) 18. és 33. tábla. 46 Merpert-Georgiev (1973) 216-221. 47 Ceorgieu (1976) 122-125.; Ceorgieu-Merpert-Katíncharov-Dimitrov (1979) 540-542. 48 Roman (1974) 157-159.,- Hanschmann-Milojcié (1976) vol. 1. 231-235. a Casimcea-Cernavoda I. korszakra tehető, az Ezero kultúra eddig feltárt legkorábbi leletanyaga (Ezero - XIII. építési horizont) ennél valamivel nyilvánvalóan későbbi, a terület kulturális újraszerveződésének kezdetét jelenti.

52 A Gumelnita kultúra megszűnése rendkívül szembetűnő jelenség, Ezero korai rétegei az anyagi kultúra teljes megváltozását tükrözik. Általánosan elfogadott a fentebb említett feltevés, mely szerint az Észak-Balkánon, illetve a Pontus nyugati részén történt népmozgások, a Cernavoda I. kultúra csoportjai betöréseinek és vagy velük rokon, hasonló életmódot folytató csoportok támadásának következménye lehetett a Gumelnita kultúra központi telepeinek feladása, a kulturális, politikai egység széthullása. Eme esemény relatív kronológiai helyzetének meghatározása nem ütközik különösebb nehézségbe a Gumelnita területtől északra és északnyugatra fekvő vidékek kultúrái vonatkozásában, nyilvánvaló, hogy a Tiszapolgár fázis vége, a Cucuteni AB-Cernavoda I.-Salcuta III. vége horizontra tehető.

53 Más a helyzet, ha a Gumelnita kultúra összeomlását a helladikus területek kultúrái vonatkozásában akarjuk meghatározni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az egykori Marica-Gumelnita területen nóvumként megjelenő anyagi kultúra fennmaradt leletei alapján nem bizonyítható, hogy Ezero XIII. építési horizontjának kezdete az Égeikum korabronzkori kultúráit megelőzte volna. A terület kulturális újjászerveződése során megjelenő égéi típusokról, illetve motívumokról nem lehet kijelenteni, hogy eredetük meghatározása egyben relatív kronológiai helyzetüket is meghatározza. Nyilvánvaló, hogy a Gumelnita kultúra központi telepeinek feladása után, vagyis ettől az időponttól kezdődően figyelhető meg az égeianatóliai bronzkor befolyásának erőteljes növekedése. Önmagában ebből a tényből viszont éppen nem következik sem az, hogy a Gumelnita kultúrával és égei-anatóliai korabronzkor még nem lenne párhuzamosítható, sem az, hogy az égéi elemeket tartalmazó új, a Gumelnita utáni kultúra dél-bulgáriai kezdete egyes korai típusok előfordulása alapján Trója I.-Kumtepe Ib-Poliochni I. kezdetének felelne meg. Világos, hogy ebben a vonatkozásban Ezero egy adott fázisát a biztosan abból származó legkésőbbi égéi import datálja, mint terminus post quem. Ilyen szempontból azonban az eddigi eredmények nem nevezhetők kielégítőnek, a kérdéssel foglalkozó irodalom a leletanyag megfelelő elemzése és publikálása híján többféle relatív kronológiát produkált. A magunk részéről valószínűnek tartjuk, hogy Ezero kezdete (XIII. szint) nem korábbi, mint 49 Morintz-Roman (1973) 286-290.; Roman (1979) 308-310.; Makkay (1976) 266-267. 50 Zbenovich (1966) 41-45. 51 Todorova (1978) 33. tábla. 52 Pétre Roman szerint a Gumelnita kultúra vége és Ezero legkorábbi (XIII.) rétege között jelentős, eddig nem dokumentált időszak telt el: Roman (1979) 309.