Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Régészet - Ecsedy István: A kelet-magyarországi rézkor fejlődésének fontosabb tényezői

78 ECSEDY ISTVÄN Maros és az Olt folyók völgyében kialakult útvonalak az egész Kelet-Kárpátmedence kulturális fejlődése szempontjából meghatározóvá váltak, ami nagyon könnyen érthető, ha a rézkereskedelem megnövekedett jelentőségét figyelembe vesszük. Feltevésünk szerint a Tiszaug csoport sajátos anyagi kultúrájának kialakításában a szomszédos területekkel való intenzív kapcsolat jelentős szerepet játszott. A kapcsolatok elmélyülésének, fokozatos bővülésének folyamata vezetett a Bodrogkeresztúr kultúra kialakulásához. A Bodrogkeresztúr kultúra formakincsében a Tiszaug-Kisrétpart ornamentika világosan kimutatható. Az összefüggés világossá válik, ha a Salcu^a kultúra szerepét is megvizsgáljuk. A Bodrogkeresztúr kultúra szempontjából jellegzetes új edényformák megjelenése nyilvánvalóan a Salcuta kultúra hatását bizonyítja, míg az ornamentika a Tiszaug csoportéval közös gyökerű lehet. A kialakuló Bodrogkeresztúr kultúra helyi eredetű népessége és a szomszédos területeken megjelenő Salcu^a csoportok fokozatos integrációját mind a tiszántúli leletanyag, mind a „Herculane II—III— Cheile Turzii" megjelöléssel összefoglalt lelőhelyek anyaga világosan tükrözi.

23 Az utóbbi évek kutatásai alapján egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ez az integráció a sztyeppevidék korai nomád törzseinek, nevezetesen a Szrednij Sztog II. kultúra népességének nyugati irányú terjeszkedésével párhuzamosan történt.

24 Egyrészről kétségtelennek látszik, hogy Casimcea „okkersírja". Brailla korai sírjai, Marosdécse (Decea Mureçului) temetője, a Csongrádon feltárt temetkezés és a lófej alakú „jogarok" elterjedése a Tiszapolgár fázis végére, a Bodrogkeresztúr legkorábbi szakaszára keltezhető, másfelől nyilvánvaló az is, hogy a felsorolt objektumok az említett sztyeppéi eredetű pásztornép legkorábbi infiltrációját bizonyítják a Pontus vidéktől nyugatra, így Erdély és a Tiszántúl területén is.

25 Kevésbé világos, hogy a sztyeppeiek behatolása váltotta-e ki a Bodrogkeresztúri kultúra kialakulásához vezető integrációs folyamatot. Nem elképzelhetetlen, hogy a Nyugat-Pontus 23 Lásd az előző jegyzetet, vö. : Roman (1978) 218-220. 24 Részletesen lásd: Ecsedy (1978) 1-33. jegyzetek. 25 Ecsedy (1974) 9-17. 26 Roman (1978) 220. 27 Gimbutas (1978) 294-297. 28 A Tiszavalk-Kenderföld lelőhelyen feltárt Bodrogkeresztúr temető 29. sírjának a „Kurgán" temetkezésekkel történő összehasonlítása alapján nem lehet bizonyítottnak tekinteni Marija Gimbutas tézisét a Tiszapolgár -Bodrogkeresztúr kultúrák férfi vezetőrétegének „kurgán" eredetéről. Hasonlóan légbőlkapott a Lengyel kultúra „kurganizálódásának" feltételezése. Az európai őskor bármely kultúrája levezethető a „Kurgán kultúrából" azzal a módszerrel, melyet Gimbutas alkalmaz, többek között összefüggést feltételezve a Gömbamforma, Szrednij Szteg, Tiszapolgár és Baden kultúrák között: „There is an uncanny resemblance between the burial rites of the Globular Amphora poople and those practiced 1000 years earlier by the Srednii Sztog complex of vidék etnikai-kulturális átrendeződése kihatott a Tiszántúl, Erdély és a Bánát területére is, de ez a hatás elsősorban negatív lehetett, a Gumelnita kultúra megszüntetésével ugyanis a késői Tiszapolgár-korai Bodrogkeresztúr népesség egyik fontos kapcsolatát szüntette meg. Az egykori Gumelni^a terület északkeleti részén kialakuló Cernavoda I kultúra a Cucuteni AB és B, valamint a Bodrogkeresztúr kultúrákkal párhuzamos,

26 viszont az utóbbitól teljesen idegennek tűnik. Ez érthető, hiszen a Cernavoda I. a helyi Gumelnita-Aldeni II. alapokon, a Szrednij Sztog II. korú sztyeppéi népesség hatására alakult ki, míg a Bodrogkeresztúr kullúra az említett helyi összetevőkre, ezek integrációjára vezethető vissza. A Tiszapolgár korszak fémművességének töretlen továbbfejlődése, a temetők nagy részének folyamatos használata bizonyítja, hogy a sztyeppéi pásztoroknak ez a korai behatolása a Kárpát-medence keleti részének etnikai fejlődését lényegesen nem befolyásolta. Nem fogadhatjuk el Marija Gimbutas véleményét a Tiszántúl korai rézkori lakosságának „kurganizálódásáról" („Kurganization"), mivel ez a tézis nemcsak egyszerűen régészeti bizonyítékok híján való, hanem éppenséggel ellentmond a leletanyag fentebb összefoglalt egyértelmű tanulságának.

27 Nyilvánvaló, hogy Gimbutas nem a forrásanyag alapján mérlegeli a késői Tiszapolgár-Bodrogkeresztúr korszakra vona kozó megállapításait, hanem a sztyeppéi pásztornép („Indo-European Kurgan Culture") nagyarányú, Európa nagy részét mintegy másfél ezer év alatt „kurganizáló" terjeszkedésének feltevéséből és az általa kreált „Old European Culture" és „Kurgan Culture" modellek szembeállításából kiindulva válogatja össze azokat a régészeti adatokat, melyeket tételének bizonyítására alkalmasnak vél. Ilyenformán a konkrét bizonyító anyagtól elszakadva olyan jelenségeket is a „Kurgan Culture" hatásának tulajdonít, amelyeknek éppenséggel semmi közük a sztyeppéi pásztorok nyugati irányú terjeszkedéséhez.

28 Téziseivel foglalkozni azért föltétlenül szükséges, mert mint bevezetőnkben említettük. Közép- és Délkelet-Európa történeti Wave No. 1. Stone cairns of earthern barrows; cromlechs, and even stone stelae are documented [Wislanski (1971) 203]. These traditions are shared with and possibly were transmitted by the Tiszapolgár and Baden groups." Id.: Gimbutas (1978) 296-297., 302., etc. Megjegyezzük, hogy ami a kőpakolásos halomsírokat és a kromlechet illeti, ezek rendkívül széles körben adnak lehetőséget további kapcsolatok feltevésére, de tényleges összefüggések bizonyítására önmagukban aligha alkalmasak. A Baden és a Gömbamfora temetkezési rítusának néhány eleme szintén hasonlóságokat mutat, a Gimbutas által felsorolt rítuselemek azonban semmiféle módon nem hozhatók kapcsolatba a Tiszapolgár kultúrával, úgyhogy annak közvetítő szerepe a Szrednij Sztog és a Baden, ill. Gömbamfora között akkor is kizártnak tartható, ha a Szrednij Sztog és a Gömbamfora között nem 1000 évnyi, hanem ennél jóval kisebb korkülönbséget tételezünk fel.