Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)
Régészet - Ecsedy István: A kelet-magyarországi rézkor fejlődésének fontosabb tényezői
A KELET-MAGYARORSZÁGI RÉZKOR 79 fejlődésének fontos tényezői a sztyeppéi eredetű infiltrácíók. Vitathatatlan, hogy éppen Marija Gimbutas munkássága irányította az őstörténet kutatását ismét arra, hogy ezt a tényt figyelembe vegye. A sztyeppéi hatások jelentőségének túlhangsúlyozása azonban azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a keleteurópai rézkor és korabronzkor legfontosabb kérdéseinek kutatása egyoldalúvá válik és a történeti öszszefüggéseknek a régészeti forrásanyag alapján való vizsgálata helyett túlzó és megalapozatlan feltevések szövevénye alakul ki. Ezek a feltevések két, általánosan elfogadott, de nem bizonyított tételen alapulnak. Egyik a kalibrált radiocarbon kronológia, 29 másik pedig az, hogy az indo-európai nyelvek elterjedése egyedül a sztyeppéi pásztornép, a „Kurgán kultúra" terjeszkedésének eredménye. 30 Mint említettük, Gimbutasnak a Kárpát-medence rézkorára vonatkozó fejtegetései is elsősorban az utóbbi tétel igazolására szolgálnak. Teljesen nyilvánvaló, hogy az életmód változás, mely a Tiszapolgár kultúrával kezdetét veszi, nem tulajdonítható a „Kurgan Culture" hatásának. Az, hogy a rézkori nemzetségfők és törzsfők sírjai az egyes sírcsoportok középpontjában helyezkednek el és gazdag mellékletekkel vannak ellátva, éppenséggel nem kizárólagosan jellemző a sztyeppéi temetkezésekre. Az „Old European" és „Kurgan" modell ilyenforma szembeállítása azonnal csődöt mond, ha az „Old European" Gumelnita kultúra Várnában feltárt királyi gazdagságú sírjait tekintetbe vesszük. 31 Ami a Tiszapolgár és Bodrogkeresztúr kultúrák temetkezéseinek mellékleteit illeti, ezek minden lényeges eleme - a rézfegyvereket kivéve - megtalálható a helyi későneolitikus kultúrák sírjaiban, különösen pedig a Lengyel kultúra temetkezéseiben. 32 A Tiszapolgár kultúra eredetében eleve nem játszhattak szerepet a Szrednij Sztog II. csoportok, mert utóbbiak behatolásának legkorábbi emlékei legfeljebb a Tiszapolgár kultúra végső, a Bodrogkeresztúr kultúra korai fázisára datálhatok. 33 29 Irodalmát és a tárgyalt korszakot illető kritikáját lásd: Makkay (1976) 260-271. 30 Vö.: Ecsedy (1975) 283. (85. jegyzet); Mallory (1973) 58-60.; Holmberg (1978) 1-ff. (Holmberg kifejezetten Gimbutas téziseihez szabja elméletét.) 31 Ivanov (1975) 1-16.; Ivanov (1978) 13-26. 32 Dombai (I960) 200., -231.; Kalicz (1971) 20. Nem lehet a Tisza és Lengyel kultúrákat „egalitarian" jellegük alapján szembeállítani a sztyeppéi kultúrákkal. Különleges mellékletekkel ellátott férfisírjaik a Kárpátmedencében a Tiszapolgár-Bodrogkeresztúr kultúrák rézfegyveres és aranyszeres sírjainak előképei, ahogy a Gumelnita kultúránál korábbi Boian egyes temetkezései is tartalmazzák annak a társadalmi különbségnek lényeges jegyeit, amelyeket a várnai temető pompás temetkezései még kifejezettebben tükröznek. Vö. : Ivanov (1978/a) 81—93. 33 Ecsedy (1974) 15.; M. Gimbutas egyfelől azt állítja, hogy a sztyeppéi pásztorok első hullámának (Walwe no. 1.) hatása katasztrofális volt a Gumelnita-Karanovo VI kultúrára, másfelől pedig azt, hogy ugyanez a hullám eredményezte a Tiszavidék „kurganization"-ját. Mint fentebb említettük, elsősorban nem a területen megjelenő sztyeppéi csoportok felelősek a Bodrogkeresztúr kultúra kialakulásáért sem, hanem a Salcu^a, Erősd és Tiszapolgár népességnek - talán a sztyeppeiek által is meggyorsított integrációja, mely lehetővé tette, hogy a Lasinja-Balaton, Bodrogkeresztúr és Ludanice kultúrák fémművességüket és többi hagyományaikat megőrizve fennmaradjanak a Kárpát-medencében. A korszaknak a csongrádi sírral és a marosdécsei temetővel fémjelzett sztyeppéi összetevője ebben az integrációban inkább passzív, mint aktív szerepet játszhatott: a helyi kulturális környezetbe való beolvadás a kislétszámú csoportokat illetően sokkal valószínűbb, mintsem a Bodrogkeresztúr korszak népeinek „kurganizálódása" a részükről. Fontosnak látszik hangsúlyozni, hogy a Bodrogkeresztúr kultúra temetőiben nem találkozunk a Szrednij-Sztog II.korai Jamnaja temetkezések rítusának lényeges jegyeivel. 34 A helyi kultúrák népességének egyre erősödő egysége különösen szembetűnő, ha a Bodrogkeresztúr kultúra késői korszakát, valamint az ezt követő Hunyadi-halom (Herculane IIL-Pécska (alsó réteg)-Vajska-Laznany) fázist vesszük figyelembe, mely éppen ennek az integrációnak a kiteljesedését bizonyítja. 35 A kutatás jelenlegi állása szerint ebben a korszakban nem lehet olyan jelenségeket kimutatni, melyet a gödörsíros kultúra hatásának tulajdoníthatnánk. 36 Úgy tűnik, hogy a középső rézkor viszonylagos stabilitása részben azzal magyarázható, hogy az AlDunánál kialakult Cernavoda I. kultúra és a vele szomszédos Uszatovo kultúra (az utóbbi a Cernavoda I. késői szakaszával párhuzamosan kezdődik), 37 képesek voltak arra, hogy egy időre feltartóztassák a sztyeppéi Jamnaja (Pit-Grave) kullúra előnyomuló csoportjait. Lehetséges az is, hogy az „ütköző zónát" elfoglaló Késő-Tripolje-Uszatovo kultúra békében élt közvetlen sztyeppéi szomszédaiEbben az esetben viszont meg kellene magyarázni, hogy miért azonosak a Gumelnita és a Tiszapolgár rézeszközei és aranyékszerei, más szóval, hogyan történhetett a Tiszapolgár kurganizálása a Tiszapolgár fázis után. Vö. : Gimbutas (1977) 311. 34 Sem a fektetés, sem a Bodrogkeresztúr kultúrában szinte állandósult szabályok szerint elhelyezett edénymellékletek helyzete nem mutat kapcsolatokat, nem is beszélve a Suvorovo és Casimőea temetkezéseiben megfigyelt jellegzetes kőeszközök teljes hiányáról a Bodrogkeresztúr temetkezésekben. Vö.: Patay (1975) 36-41.; Häusler (1981) 229-236. 35 Roman (1971) 115-116.; Kalicz (1980) 50-52. 36 Nem a sztyeppéi népesség, hanem inkább Gumelnita-Salcu^a elemek befolyására mutatnak a Bodrogkeresztúr korszakban korábban ismeretlen, nagyméretű cölöpszerkezetes házak, amelyek a Hunyadi halom csoport tiszaluci lelőhelyén tárt fel Patay Pál. Patay (1980) 24.; A Bodrogkeresztúr-Salcuta kapcsolatokról lásd: Bognár-Kutzián (1969) 32-ff. 37 Zbenovich (1973) 518-521.; Morintz-Roman (1973) 29-291.
