Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazán faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és Nyugat-Dunántúlról (Coleoptera)

22 HORVATOVICH SÄNDOR (Kuthy, 1896). Ujabban Debrecenben, az Agrártudományi Egyetem gyakorlókertjében elhelyezett fénycsapda több, mint 50 példányát fogta. A teljes elterjedése és alfajproblémái meglehetősen tisztázatlanok. A H. tenebrosus centralis Schaub. alfaji értékének megerősítése az Angliától Kelet-Magyarországig húzódó elterjedés miatt szükséges. Mivel fénycsapdával jól gyűjthető a fénycsapdahálózat anyagának feldolgozásával a mainál pontosabb elterjedési adatokkal rendelkeznénk. Bradycellus verbasci Duft. - Bakony-hegység: Alsópere, 1977. VIII. 19. hg. lámpán, (F) ; Mecsekhegység: Magyaregregy, fénycsapda, 1977. VII. 29.: 3; Zselic: Hedrehely, 1977. VIII. 8. akiszáradt patakmederben a nedves talajból kitaposva, (H) : 2. ; Rogolypuszta, 1978. III. 15., rothadt szalmából rostálva, (H); Pálé, 1980. IX. 9. fénycsapda; Őrség: Szalafő, 1975. VIII. 15. hg. lámpán (H) : 2. A Fauna Regni Hungáriáé bogárrészében (Kuthy, 1896) még nem szerepel. Az első hazai adata a Mecsek-hegységből származik (Kaufmann, 1914), de a hegységen belüli pontosabb lelőhelyadatok megnevezése nélkül. A Kárpát-medence futóbogaraival foglalkozó összefoglaló munka (Csiki, 1946) tárgyalja ugyan, de nem említi egyetlen konkrét magyarországi elterjedési adatát sem. Horvatovich (1978) dr. Geghardt Antal által gyűjtött példányokat közöl a Mecsekből, a pontosabb lelőhelyek megnevezése nélkül, mert az a lelőhelycédulákon nem szerepelt. A faj általános elterjedését összefoglaló munka (Horion, 1941) szerint a fő elterjedési területe a mediterrán országokra esik, de elterjedése észak felé Közép-Európa nyugati részein és Dánián keresztül Dél-Svédországig húzódik. Ezen az északi árearészen mindenütt csak szórványos adatait ismerjük (Horion, 1941). Az összelterjedésből és a hazai adatokból megállapítható, hogy a kontinentális, hideg telű területeket elkerüli. Ez leginkább a most ismertetett új elterjedési adatokból tűnik ki, mert ezek mind hazánk délnyugati, enyhe januári középhőmérsékletű vidékein vannak. A pontos hazai elterjedés megismerését nagymértékben segítené fénycsapdahálózataink anyagainak feldolgozása. Trichocellus piacidus Gyll. - Pellérdi-tavak : rostálás a vizenyős tóparton, 1980. II. 12. (H&S) : 2; Debrecen: fénycsapda az Agrártudományi Egyetem gyakorlókertjében, 1979. VI. 29-30. A faj biztos hazai előfordulását a most felsorolt új adatok bizonyítják. Ugyanis ezeken kívül csak bizonyító példányok nélküli, több mint 80 éves adatokat ismerünk Magyarországról: Fertő-tó, Sopron (Kuthy, 1896, Csiki, 1946). A mostani mindkét adata viszonylag nagy kiterjedésű, mocsaras biotópokra vonatkozik. Mocsaras területeink intenzívebb kutatása valószínűen újabb elterjedési adatokat hozna. Európa legészakibb tájaitól dél felé a Német-Lengyel síkság déli határáig gyakori, ettől délre nagyon megritkul, elterjedése szórványossá válik. Ausztriában csak néhány lelőhelyről ismert, a Fertő-tó ausztriai oldalán többször gyűjtötték (Horion, 1941). Euroszibériai elterjedési típusú, mocsárlakó. Az újabb hazai lelőhelyei azért is érdekesek, mert a szomszédos Szlovákiából még nem ismert elterjedési adata. Az új adatok a mocsaras területeink kutatásának és a fénycsapdahálózat anyaga feldolgozásának fontosságát hangsúlyozzák. Dytiscidae: Graptodytes kocae Ganglb. - Pellérdi-tavak: a réten pocsolyából vízihálózva, 1980. II. 12. (H). A Hortobágyi Nemzeti Park területén gyűjtött 3 példánnyal (Tiszacsege) együtt új hazánk faunájára (Ádám László, kézirat). A most felsoroltakon kívül ennek a fajnak csak egyetlen lelőhelye ismert (Jugoszlávia: Szlavónia: Vinkovci) ahonnét a típuspéldányok származnak (Csiki, 1946). Láp vidékeink kutatásával - elsősorban az Alföld területéről - újabb lelőhelyek várhatók. A Graptodytes kocae Ganglb. számos más, hazánkban nagyon ritka csíkbogár fajjal együtt (Horvatovich, 1980, 1981) már a hóolvadás utáni vizekben (február, március) él. A tél végi vízi gyűjtések révén várhatók elsősorban újabb lelőhelyei Magyarországról. Silphidae: Agyrtes bicolor Cast. - Villányi-hegység: Harsányi-hegy, északi lejtő, talaj csapdával, 1978. V. (L). A Villányi-hegység és egyben Baranya megye faunájára új. A mostani lelőhelye a hatodik hazánkból. Hazai elterjedését, életmódját Székessy (1961) és Horvatovich (1980, 1981) munkái ismertetik. Az eddigi gyűjtési adatok azt bizonyítják, hogy novembertől márciusig terjed aktivitási periódusa. A mostani más módszerrel (talajcsapda) gyűjtött példányok fenológiai szempontból érdekesek. Összelterjedése meglehetősen szűk területre korlátozódik: Közép-Európa Franciaországtól Erdélyig, minden országban szórványos az előfordulása. Kedveli a nyáron is nedves erdőket, ahol sok a korhadó fa. Ezért a harsányi-hegyi előfordulása a Villányihegység északi oldalának „montán" jellegét erősíti. A nyár végi száraz periódusban végzett gyűjtéseim alkalmával többször meglepő volt, hogy az alacsony vonulat (300-442 m) északi oldalán mennyire nedves az erdő talaja. A hegység ökológiai tagoltsága jóval nagyobb a valóságban, mint amennyire az az eddigi kutatásokból kitűnik. Pselaphidae: Reichenbachia antennata Aubé - Barcsi ösborókás Tájvédelmi Körzet: Középrigóc, a 9-es tónál fűhálóval, 1977. V. 1. (H); Drávasík: Kisdobszai-erdő,