Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány. Batthyány Kázmér emlékiratainak sorsa

AZ ISMERETLEN BATTHYÁNY 141 általában sikerült is. Blackwell a jellemrajzokat jónak találta, de úgy vélte, hogy azok nem egészen tőle származnak. Batthyány elismerte, hogy a jellemrajzokat a felesége írta, ő „ ... «egy kis epét öntött a mézbe ..." Kérte Blackwellt, hogy az angol ízlésnek megfelelően „borsozza" és „sózza" meg. A fentiek ismeretében könnyen beláthatjuk, hogy Batthyány emlékirata közös munka eredménye. A francia nyelvű alapanyag és az angol nyelvű kézirat hiányában eldönthetetlen azonban, hogy milyen arányban és milyen részeket illetően szerző Batthyány Kázmér, Keglevich Auguszta és Blackwell József. Valószínűsíthető, hogy az érintettek külsejének, modorának leírása női megítélés alapján történt. Érdekes módon Horváth Jenő társszerzőként csak Batthyányt és Blackwellt említi. A rendelkezésünkre álló kézirat (Jellemrajzok) szerzősége nem vitás. A bevezető megjegyzésben Blackwell elmondja, hogy „ ... Batthyány gróf és grófnő közösen alkotta s eredetileg franciául írták. Kázmér gróf 1852-ben leküldte nekem, hogy beillesszem őket a magyar forradalomról szóló művei sorába, melyeket én állítottam össze számára. Puszta fordítás helyett kidolgozásnak vettem alá, és ebben a formában még több hasonló vázlata is tulajdonomban van. Ezek a vázlatok alig olvashatók, így hát átírtam őket. Hiszen az eredeti kéziratok közül, melyet szépen írtak a sajtó számára — s melyeket valószínűleg sohasem fognak kiadni, s melyek közül sokat szándékosan semmisítettek meg — legalább fennmaradnak s nem lesznek méltatlanok az olvasásra." (Fordította: Hangené Wagner Zsuzsanna) A Jellemrajzok tehát csak egy részét képezik az eredeti kéziratnak, melyekből Tóth Lőrinc csak szeGróf Széchenyi István, Magyarország nagyhírű újjáieremiője, kit jó barát és elleniéi mindenkor a nagy magyar államférfiak első sorába fog helyezni. Kedvező vagy kedvezőtlen, de maradandó benyomással volt minden emberre, a-ki vele érintkezett, mert úgy személyes megjelenésére, mint észjárására nézve minden más embertől különbözött. Elmésség és szellemesség sugároztak borzas és tetszése szerint majd fölemelhető, majd leszálló fekete szemöldöktől árnyalt nagy szemeiben, ami összekötve arcizmai rendkívüli játékával, a mimusi, sőt olykor majdnem histriói müvészség oly hatalmával ruházta őt föl, melyet egyenlő sikerrel tehettek tanulmány tárgyává a tragédia a komédia s a bohózat művészei. E nagy ember valóban ellentétek sajátságos vegyüléke volt. Úrias és hanyag a ruházatban; modora egy teljesen angol gentlemané, azonban olykor egy prédikáló melvényeket közölt. Találni lehet benünk azonban átfedést, így lehetőségünk van az összevetésre. A Széchenyi Istvánra vonatkozó részt ugyanis Tóth Lőrinc is teljes egészében közölte. Megállapíthatjuk, hogy a „Jellemvázlatok" valóban a korábban készült kéziratok alapján jöt létre. Tóth Lőrinc szövege ugyan néhány helyen részletezőbb (ennek oka lehet az eltérő korszakban végzett fordítói munka is) de a lényeges kérdésekben megegyeznek. Blackwell állítását ezek alapján hitelesnek elfogadhatjuk és kimondhatjuk, hogy az eredeti kéziratot és a Jellemrajzokat háromfős szerzői gárda: Batthyány Kázmér, Keglevich Auguszta és Blackwell József készítette. Megállapíthatjuk, hogy az elveszett (illetőleg még elő nem került) eredeti kézirat négy fejezete közül az egyik rekonstruálható. A kétféle szöveg ismeretében sem kaphat a történetíró és az olvasó Batthyány Kázmérról hű képet, mert nem saját magáról írt. Munkásságát az itt jelentkező, utólagosan kialakult és csalódások által befolyásolt véleménye, illetőleg a szerzők véleménye nem tükrözi objektívan. Kapunk viszont egy igen színes korrajzot, melynek jelentős része személyes élményből, igaz, nem indulatmentes megítélésből ered, emiatt érdekes és tanulságos. Fölvet és megválaszol olyan kérdéseket, melyeket megválaszolni ma sem tudunk egyértelműen, de ez nem ok arra, hogy munkája létezését figyelmen kívül hagyjuk csak azért, mert benne „kényelmetlen", megoldásra váró feladatok vannak. Mellőzése azért is tudománytalan lenne, mert újabb nézőpontot ad, ahonnan vizsgálódásunk néhány kérdésben esetleg előbbre juthat. olasz pap túlélénk mozdulataival s olykor egy elsőrendű színész arczíintoraival s furcsaságaival is kísérve, az exentricitásig eredeti. Nézetei s irányzatai egészen anyagiasak. A hidegséget szenvedélylyel s a szándék tiszta becsületességét, cselszövés szellemével egyesítette. Egykor félelmet nem ismerő ellenfele a kormánynak, majd védője nem igen szabadelvű rendszabályainak. Váltogatva demokrata, aristokrata, sőt absolutista is, a jellem függetlenségét makacsságig űzte, s míg látszólag elfogadta mások nézeteit, ezt csak azért tette, hogy a magáéit keresztül vigye. Excentricitása egyaránt mutatkozott beszédeiben s irataiban, melyek mindenkor szökdécselők és szeszélyesek, bővelkedők ragyogó eszmékben, de világosságot, átlátszóságot, gyakran nélkülözők, a kuszált modornál fogva, melyben össze-vissza voltak hányva. A Tóth Lőrinc által közölt szöveg