Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Történettudomány - Füzes Miklós: Az ismeretlen Batthyány. Batthyány Kázmér emlékiratainak sorsa

142 FÜZES MIKLÓS s a szövevényes phraseologia következtében, mely tömve volt parenthesisekkel, záradékokkal, s gyakran a megbeszélés alá vett tárgyat ellentmondásos megjegyzések megfejthetetlen gombolyagába bonyolította. Gróí Széchenyi István, kedvelője az angol comíortnak s jólélésben szépen berendezett háztartást vitt; ebédéi és borai kifogástalanok voltak. Noha alkalmilag fényes ajándékokat adott a közintézetekre, olykor szűk markú volt kisebb dolgokban, és ritkán bírható rá, hogy aláírjon oly valamire, a mit nem ő maga tervezett, s a mi nem tőle eredt. A magánéletben szellemes, mulattató s gentlemanszeru volt s általában nyílt a meggyőző okok előtt, míg a nyilvános életben könnyen erőt vett rajta a haragos susceptibilitás, s olykor igazolhatatlan kíméletlenségre is ragadtatta magát. Lényegesen aristokratikus lévén ízléseiben, szokásaiban, mégis senkisem, még Kossuth sem tett többet a demokratikus eszmék terjesztésére, mint gróí Széchenyi István. De Széchenyi demokratiája az a demokratia volt, mely lépcsőkövül szolgálhat az absolutismusnak. Fölhasználta a demokratikus műnyelvet, hogy czéljait előmozdítsa, de nem szerette a szabadelvű elméleteket, és semmit nem tartott a törekvés méltó czéljának, kivéve az anyagi jóllétet csak épen annyi alkotmányos reformmal és szabadsággal, a mennyit szükségesnek vélt annak megalapításához. Ernyedetlen munkásággának hiánya a társadalmi haladás ez utóbbi nemének alőmozdításában sajnosán lett érezhető a nemzet életében. Vele született az ügyességi, megkerülési szellem, melyet többre becsült az egyenes útu haladásnál, még az élet rendes ügyeiben is; a mi őt elíogathatóbbá tette az uralkodó hatalom miniszterei előtt, mint a kemény Batthyány Lajos, noha tagadhatatlan, hogy Széchenyi, ha elfoglalhatta volna a legfőbb helyet, mely becsvágyának folytonos tárgya volt, bárminő lett volna is politikája, más különben, tetőtől talpig hű magyar maradt volna mind örökké. Bár politikai ellenfele Batthyány Lajosnak, a ki megelőzte őt az ellenzéki vezérségben, s esküdt ellensége Kossuthnak, a ki elébe vágott a reformok útján, mégis kezet fogott ezekkel oly reményben, hogy képes leend jobban szolgálni hazáját saját módja szerint. Miniszterséget vállalat, de vérmérséklete nagyon is ingerlékeny s ideges volt a rendszeres hivatalviseléshez s csakhamar, fájdalom, képzelt rémek áldozata lett, és sajnos elmezavar állapotában lépett le a közélet színpadáról. Ellenségei akkor tettetéssel vádolták, s azt híresztelték, hogy sejtvén a közelgő válságot, Hamlet szerepét játszotta el a „There was method in his madness" (módszer volt őrültségében). — Ismert hajlama az emberek félrevezetésére, s az egyenes út nem kedvelése némi alapot nyújthatták e föltevésre. De kétségkívül hosszas időn át volt a legnagyobb fokú kedélyizgatottságban. Az önmegszorítás, melynek alá volt vetve, midőn egyazon kormánytanácsban ült Kossuthtal, a meg nem hallgattatás, melylyel találkozott, midőn gyakran prófétai szellemmel jósolta, mi fog bekövetkezni, s a mi sok tekintetben csakugyan be is következett épen úgy, a mint ő előre megmondta; az első franczia forradalom véres képei, nyaktilója s rémuralma, melynek éjjel-nappal kísértették, a rettegés attól, a mit talán biztosan tudott is, de kebelében rejtegetett; sötét sejtelmei, melyeket gyakran nyilvánított is, hogy Magyarország örvény mélyébe rohan, s vagy Maradtok és Robespierre-ek bandájának martaléka lesz, vagy meghódíttatik Oroszországtól, — s Magyarország, az ő egyetlen, kedves, imádott hazája, ily végveszélylyel tenyegettetik s mind az, a mit ő éveken át dolgozott s épített, összeroskad s romba dől! — mindez, tekintve főleg ingerlékeny véralkatát s excentrikus természetét is, bizonynyal elegendő volt arra, hogy legalább ideiglenes elmezavart okozzon, mely azután állandó őrültségbe volt átmenendő. Nyilvános életében utolsó vagy négy éve alatt gróf Széchenyi István, hogy magas czéljait biztosabban elérhesse, összeköttetésbe lépett az osztrák kormánynyal s Ausztria magyarországi híveivel, kik magokat conservatív párt nevével tisztelték meg, de többször mondta, hogy bár józan esze ezekkel tart, szíve régi barátaié s ellenzéki maradt. — Mindazok, kik őt bensőleg ismerték s oly mélyen tisztelték, sajnálták, hogy ily veszélyes szövetségre lépett. Többet használhatott volna, ha pártja, a szabadelvű Magyarország bizodalmát el nem veszti, s talán sok esetben eszközölni tudta volna, hogy megállapodjanak szilaj rohamukban, meghallgatni bölcs, intő szavait. A Blackwell-féle kézirat fordítása (Fordította: Wagner Zsuzsanna) Gróf Széchenyi István Gróf Széchenyi Istvánt, Magyarország ünnepelt újjáteremtőjét, mind barátai, mind ellenségei az egyik legjelesebb államférfiként tartják számon. Maradandó nyomot hagyott — akár kedvezőt, akár kedvezőtlent — mindazokban, akikkel kapcsolatba került, mivel olyannyira különbözött megjelenése és beszédmodora mindenki másétól Szellem és zsenialitás ragyogott nagy szemeiben, melyeket bozontos, fekete szempillák árnyékoltak, s ezeket oly kifejezően emelte fel vagy bocsátotta le, hogy kiemelték rendkívüli arcjátékát, melyből tanulhatott volna a tragikus, de a komikus színész is. ő valójában ellentétekből volt összegyúrva. Öltözködésében divatos és hanyag, viselkedése az igazi, mint egy angol gentlemané, gesztusaiban olasz prédikátor, grimaszaival és bohóságaival főúri, hibái és hajlamai teljesen emberiek voltak, eredetisége már-már a különcé. Egyeztette a hidegséget a szenvedéllyel, a cél érdekében a becsületességet az int-