Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Régészet - Maráz Borbála: A szkítakori őslakosság La Tene-kori továbbélése Kelet-Magyarországon (Régészeti adatok a Kárpát-medencei kelta–szkíta kapcsolatok kérdéséhez)

SZKÍTAKORI ŐSLAKOSSÁG KELET-MAGYARORSZÁGON 105 tak szkíta ethnikumhoz.

18 Több kutató figyelmeztetett már arra, hogy a kárpát-medencei szkítakor kerámiaanyagának legkeletebbi párhuzamai mindössze Moldva területén vannak, jellegzetes szkíta temetkezések pedig nem ismertek innét.

19 A sztyeppe és az erdős-sztyeppés övezet különféle szkíta népeinek tárgyi anyagából a Kárpát-medencébe (sőt az attól nyugatra és délnyugatra fekvő területekre is) csak fémművességük egyes termékei jutottak el, amelyek idekerülését nem okvetlenül szükséges szkíta ethnikumú nép hódításához kötni. Ugyanakkor azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezeknek a „szkíta"-típusú fémtárgyaknak az elterjedési területe lényegesen nagyobb, mint a Kárpát-medence keleti felében virágzó szkítakori kultúráé.

20 Mindezeken kívül a szkíta fémművesség köréből származtatható kárpát-medencei tárgyak - az aranyszarvasok kivételével - többnyire helyi másolatoknak, utánzatoknak tekinthetők, amelyek az eredeti forma és díszítőmotívum meg nem értéséről, átformálódásáról és módosulásáról tanúskodnak (pl. a buji oroszlánfejes phalerán,

21 a lófejes végű zablapálcákon, az ártándi lelet több darabján

22

). A csörgőkön vagy póznavégeken egyes esetekben az eredeti nomád, preszkíta vagy szkíta állatábrázolás helyett 18 Vö. : M. Dusek: Die thrako-skythische Periode in der Slowakei. Slov. Arch. 9 (1961) 155-174.; M. Dusek: Waren Skythen in Mitteleuropa und Deutschland? PZ 42 (1964) 49-76.; M. Dusek: Die Thraker im Karpatenbecken. (Amsterdam 1978); Harmatta ].: Kimmerek és szkíták. Ant. Tan. 13 (1966) 107-116.; valamint Párducz M. fontosabb munkái, amelyek a helyi őslakos-, ság jelentőségét is hangsúlyozzák a kelet-magyarországi szkítakori kultúrában : Párducz M. : Szkítakorunk etnikumának és kronológiai helyzetének kérdéséhez. Ant. Tan. 15 (1968) 135-148.; Ua. (1971) 585-596.; Ua.: Die charakteristischen skythischen Funde aus dem Karpatenbecken und die damit Verbundenen ethnischen Fragen. Hallstatt-Symp. (Bratislava 1974) 311-336. 19 А. И. Мелюкова : К вопросу о памятниках скуфс

— кой культуры на территории Средней Европы. Сов. Арх. 22 (1955) 249-253.; Г.И. Сиирнова —К. В. Беркович: Происхбождения и хронология памятников куштановиукого типа Закарпатья (по поводу некторых работ венгерских и четких аохеологов). АрхСборн-Эрм 7 19 ) 89—115.; Г. И. Смирнова: Некоторные вопросы раннескифского периода на Средней Днестре. Arch. Rohl, 19 (1968) 223—235,; 20 T. Sulimirski : Die Skythen in Mittel- und Westeuropa. Bericht Hamburg 1958 (1961) 793-799.; S. Foltiny: Zur Frage des „skythischen" Einflusses in Ostösterreich und in Slowenien. Arch. Austr. 33 (1963) 23-36. ; Párducz M. : Western Relations of the Scythian Age Culture of the Great Hungarian Plain. Acta Ant. Hung. 13 (1965) 273-301.; Ua.: Probleme der Skythenzeit im Karpatenbecken. Acta Arch. Hung. 25 (1973) 27-63.; M. Egg: Eine thrakoskythische Streitaxt aus Hallstatt. Arch. Korrespondenzblatt 8 (1978) 111-117. 21 Lengyel I.: Die Bronzeplatte von Buj. Acta Arch. Hung. 22 (1970) 51-68. a hallstatti körből ismert bikafejek jelennek meg, a leroskadó, ágas-bogas agancsú szarvasok helyett pedig néha az ugyancsak a hallstatti körben elterjedt őzszobrocskákat találjuk rajtuk. A szkítakori állatábrázolásos csörgők, póznavégek, csengettyűk és egyéb kisbronzok eredetének a vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a lehetőséget sem, hogy ezeknek a csörgőknek és egyéb kisbronzoknak a legkorábbi típusai még az ún. thrák-kimmer befolyás korában, a Ha B-C^ időszakban jutottak a Kárpát-medencébe és közülük sok típusnál sokkal inkább az adriai-típusú kisbronzokkal való hasonlóság a szembetűnő, semmint a szkíta állatstílussal és fémművességgel.

23 Mindezeket meggondolva a keleti kelták művészete egyes elemeinek a szkíta állatstílusból és fémművességből való eredeztetése kérdéséről - a keletmagyarországi LaTène-kori és az azt megelőző szkítakori leletanyag, anyagi kultúra ismeretében ugyanazt mondhatjuk ma is, mint Hunyady I. 1944ben: „. . . világosan látni, hogy csak a IV. sz. második felében érintkeztek egymással a Kárpát-medencében a kelták és a szkíták - és így a fémművességben amúgy is szegény alföldi szkítaság semmiképpen sem adhatott indítékokat az V. és IV. sz.-ban virágzó kelta fémművesség kialakulásához."

24 22 Párducz, M. : Graves from the Scythian age at Artánd (county Hajdú-Bihar). Acta Arch. Hung. 17 (1965) 137-231. 23 A thrák-kimmer-típusú előzményekről: Mozsolics A.: Achsenkappen mit Splint aus dem Karpatenbecken. Marburger Studien zur Vor und Frühgeschichte 1 (Mainz 1977) 165.; Kemenczei T.: Szkíta kori lelet Balassagyarmatról. Fol. Arch. 31 (1980) 70-73. A kárpát-medencei koravaskori és szkítakori csörgők, állatábrázolások és az adriai-típusú kisbronzok lehetséges kapcsolatának kérdéséhez vö. : J. Bouzek ; Macedonian Bronzes. Their Origins, Distribution and Relation to other Cultural Groups of the Early Iron Age. Pam. Arch. 65 (1974) 278-341.; Ua.: Graeco-Macedonian Bronzes (Analysis and Chronology). Acta Univ. Carolinae Phil, et Hist. Monographia 49 (Praha 1973) ; Ua. : Openwork „bird-cage" bronzes. In: The European Community in Lather Prehistory. Studies on honour of С F. С. Hawkes (London 1971) 79-104. 24 Hunyady (1944) 58. - Hunyady I. (uott, 56.) a LaTène-kori fémanyagban egy tárgytípust, a rovátkolt díszű huzalkarperecet a magyarországi „szkíta kultúra" köréből eredeztet. A rovátkolt díszű, nyitott és egymásra hajlított végű bronzhuzal-karperecek valóban ismertek szkítakori temetőkből [vö. : Párducz M. : Acta Arch. Hung. 4 (1954) 14-15. kép; továbbá Tápiószeléről: Párducz (1966) XIV. t. 1], de a LaTène-kori rovátkolt díszű bronzkarpereceknek (pl. Békéssámson: lásd jelen tanulmány, IV. t. 4—5, valamint a Hunyadynál hivatkozott és ráadásul karmantyús záródású Hódmezővásárhely — solt paléi darabokat) a korai kelta anyagban is megvannak az előzményeik, sőt nagyon is szembetűnő a tipológiai hasonlóság és azonosság köztük és a korai LaTène rovátkolt, ill. gyöngyözött díszű karperecek között. Semmi alapunk sincs arra, hogy ezt a karperec-típust a tőle tipológiailag igen távol álló szkítakori formából vezessük le.