Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Régészet - Maráz Borbála: A szkítakori őslakosság La Tene-kori továbbélése Kelet-Magyarországon (Régészeti adatok a Kárpát-medencei kelta–szkíta kapcsolatok kérdéséhez)

106 MARÁZ BORBÄLA Van azonban a kárpát-medencei kelta fazekasságnak egy olyan tárgytípusa, amely az agyagkantharosokhoz hasonlóan csak ebben a körben terjedt el: ezek pedig az egyfülű bögrék, amelyek prototípusai a kelet-magyarországi, szlovákiai és erdélyi szkítakori őslakosság edényművességének termékei közt lelhetők fel.

25 Ez a formaátvétel annyira közvetlen volt, hogy a Kárpát-medence egyes tájegységein a fülesbögrék LaTène-kori példányai jobban hasonlítanak a helyi szkítakori előzményekhez, mint egymáshoz. A nyírségi és az erdélyi LaTène-kori leletanyagban ennek megfelelően egy magasnyakú, kancsó-formájú változat,

26 az Alföld déli felében pedig az alacsony, szélesszájú fülesbögre típusa (VII. tábla) fordul elő általában. A Délkelet-magyarországi LaTène-kori egyfülű bögrék összes eddig ismert példánya (az egyetlen békéssámsoni darab: VII. t. 4 kivételével) arra a szkítakori prototípusra vezethető vissza, amely a Gyoma - egei halmi kelta temető 45. sírjából is előkerült (II. tábla 1, V. tábla 4) ; ennek formája, technikája, felületének fényezése és besimított díszítése egyaránt arra vall, hogy egy szkítakori közösséghez tartozó fazekas készí hette. A formát azonban a kelták igen hamar átvették és saját ízlésüknek megfelelően át is alakították: ugyancsak a Gyoma - egei halmi temetőben, a LT С kezdetére datálható 5. sírban már a kelta közösség egyik fazekasának kezében megformálódott példány került elő (VII. tábla l). Az összes délkelet-magyarországi késővaskori egyfülű bögre (VII. tábla) a szkítakori előképekhez képest annyiban módosult, hogy az edény teste a kelta csuprok formáját és tagolását vette át. Meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak Kelet-Magyarország LaTène-kori anyagában található meg a 25 Bottyán A..: Szkíták a magyar Alföldön. Rég. Füz. l-l (1955) 13-19. 26 V. Zirra: Influence des Géto-Daces et de leurs voisins sur l'habitat celtique de Transylvanie. Alba Regia 14 (1975) 47-64., II/B tábla, III-IV. t.; Ua.: The Decorated Celtic Pottery of Transylvania. Dacia 22 (1978) 125-141., 6-9. kép; Ua.: Über die Henkelgefässe im Ostkeltischen Raum (Transsilvanien). Pittioni-Festschrift I (Wien 1976) 777-818. 27 M. Duäek: Slov. Arch. 9 (1961) 155-174.; Ua.: Thrakisches Gräberfelder der Hallstattzeit in Chotin. Arch. Slov. Fontes 6 (1966) passim. 28 V. Zirra: Pittioni-Festschrift I (Wien 1976) 777—818. 29 N. Fettich: Bestand der skythischen Altertümer Ungarns. In: M. Rostowzew: Skythien und der Bosporus. (Berlin 1931) 494-529.; újabban pedig Kemenczei, T.; Hallstattzeitliche Funde aus der Donaukniegegend. Fol. Arch. 28 (1977) 67-90. - Kelta egyfülű bögrék a Kisalföld területéről, a Dunakanyarból, Tolna megyéből: Hfinyady (1942) LXXII. t. 1, 14, LXXIII. t. 3, 6, LXXIV. t. 6; Szabó M. : Acta Arch. Hung. 24 (1972) 385-386., XXXVI. t. 1, 3. szkítakori előzményekből kialakult fülesbögre típusa, hanem a Kárpát-medencének mindazokon a tájegységein, amelyek vagy a szkítakori ethnikum és anyagi műveltség elterjedési területéhez tartoztak, (pl. Szlovákia,

27 Romániának az Alföldhöz csatlakozó részei, Erdély

28

), vagy pedig valamilyen módon ennek hatáskörébe kerültek, kapcsolatban álltak vele (pl. a Dunántúl egy része a Ha D periódusban és a LT A-nak megfelelő időszakban) ,

29 A kelta fazekasok az egyfülű bögrék szkítakori formáját átvették, és aztán sok esetben saját díszítőmotívumaikkal is ötvözték. Ezt az Apahidán,

30 a Berettyóújfaluban és a Berekböszörményben

31 előkerült, karcolt díszű fülesbögrék bizonyítják. Az új edényformát sok esetben ugyancsak más népektől átvett díszítőmotívumokkal (bikafej, emberábrázolás)

32 is párosították. Egyelőre ennyi az, amit a keleti keltáknál biztosan a szkítakori őslakosság örökségének tekinthetünk.

33 Feltárt telepek hiányában egyelőre nincs lehetőség a feltételezhető kapcsolatokat az anyagi kultúra más, a mindennapi élethez közvetlenül kapcsolódó emlékei révén bizonyítani. Valószínűnek tartjuk, hogy a házikerámia és a telepek eszközanyagának feltárása és vizsgálata alkalmas lenne az őslakosságnak az új politikai keretek közötti továbbélése, folyamatos asszimilálódása behatóbb vizsgálatára. Természetesen ez elképzelhetetlen anélkül, hogy szkítakori települések feltárása révén előzőleg az őslakosság anyagi kultúráját jobban megismerjük, hiszen erről jelenleg csak temetők és sírleletek alapján alkothatunk magunknak - természetszerűleg hiányos - képet. 30 Kovács L: Az apahidai Őskori telep és LaTène temető. Dolg. (Kolozsvár) 2 (1911) 1-69.; Hunyady (1942) LXXIII. t. 12, LXXIV. t. 5, 7. 31 Hunyady (1942) LXXIV. t. 1-2. 32 Szabó, M. : Celtic Art and History in the Carpathian Basin. Acta Arch. Hung. 24 (1972) 385-393. 33 Hunyady I. a szkíta és kelta anyagban megmutatkozó kapcsolatnak tulajdonítja a talpcsöves tálakat is (Hunyady [1944] 56.). A délkelet-magyarországi késővaskori anyagban egyetlen ilyen példányt ismerünk, mégpedig Orosháza - Gyopárosról (T. Juhász I. : Arch. Ért. 99 (1972) 10. kép 3). Mivel ez az egyetlen eddig ismert kelta darab a területről, s a szkítakori temetők leletei közt is igen kevés került elő eddig (ilyen pl. Tápiószele: Párducz (1966) XXIII. t. 8 és Vámosmikola: Laczus G.-Párducz M.: Acta Arch. Hung. 21 (1969) LXVIII. t. 9), másrészt e típus megvan a kelet-magyarországi szkítakori kultúra elterjedési területén kívül is, az ún. hallstatti körben, pillanatnyilag nincs semmi alapunk arra, hogy ezt a kerámiatípust is a kelta-szkíta fazekasság közti kapcsolatok körébe soroljuk.