Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Régészet - Maráz Borbála: A szkítakori őslakosság La Tene-kori továbbélése Kelet-Magyarországon (Régészeti adatok a Kárpát-medencei kelta–szkíta kapcsolatok kérdéséhez)

SZKlTAKORI ŐSLAKOSSÁG KELET-MAGYARORSZÁGON 1. kép: Gyoma-Egei halom, 23. sír. Fig. 1 : Gyoma-Egei halom. Grave 23 tárgy (VI. tábla 4-7), Szentes - Vekerzugon pedig a 27. sír korongolt, LT B 2-C 1-típusú urnájának és a 64. sír kelta csupor-formájú edényének szkíta után­zata, valamint a 38. és 96. sírokban egy-egy szkíta módra megformált, LT Q-típusú agyagkantharos jelzi a temető végét. S ez minden, ami a kelet-ma­gyarországi szkítakori temetőkben a kelta hódításról tanúskodna; arról a kelta hódításról, amely később, az újabb kelta csoportok betelepedésével kelet felé a kárpátalji területekig terjedt. Az innét keletebbre le­vő területek szkítakori vagy szkíta temetkezéseiben (Kruglik, Kolodnoje, Kustánfalva, Onokovka, Olbia, Neapol stb.) szórványosan előforduló, LT С- és D-tí­pusú kelta tárgyakaL 8 már nem tekinthetjük tartós megszállás emlékének. 2. A Kelet-Magyarországról eddig ismert kelta te­metők és telepek leletanyagát elemezve szép szám­mal találunk olyan tárgytípusokat, melyek a nyugat­európai LaTene-kultúra elterjedési körében idege­nek, viszont az alföldi szkítakori kultúra korábbi le­lőhelyein nagyonis általánosak. Ezek összegyííjtése, koronkénti csoportosítása révén a helybenmaradt ős­lakosság LaTène-kori továbbélésére kapunk bizonyí­tékot és nyomon követhetjük a keltákhoz való asszi­milálódásuk folyamatát. Az utóbbi években feltárt Gyoma - egei halmi te­metőrészlet egyik leggazdagabb, kelta rítus szerint, fél vaddisznóval eltemetett, LT B 2-korú női sírjában találunk egy kézzel formált, virágcserép formájú kis edényt (4. kép, I. tábla és V. tábla 2). A hasonló­képpen az i. e. IV. század végére datálható Hódme­zővásárhely-solt paléi kelta temetőben egy zsugo­rított helyzetű csontváz mellett voltak kelta típusú mellékletek. Később, az i. e. III. század folyamán is találunk az alföldi kelta temetőkben zsugorított helyzetű csontvázakat (jellegzetes kelta mellékletekkel ellát­va). A rítus teljességgel idegen a kelta néptől, vi­szont annál gyakrabban fordult elő korábban a szkí­takori temetőkben. Megfigyelhető ez a már említett Gyoma - egei halmi temetőnek a III. század első évtizedeire kel­tezhető sírjaiban is. A temetőből 22 sírt tártunk fel; a többi (kb. 20-25) temetkezést korábban homokbá­nyászás során megsemmisítették. Az eredetileg te­8 J. Böhm - J. Jankovich: Skythove na Podkarpatské Rusi. Mohylové pohrebiste v Kustanovicich. Carpatica I. (Praha 1936) ; A. Rieth : Bemerkungen zu einem kel­tischen Langschwert von Neapolis auf der Krim. Germ. 43 (1965) 159—163.; Z. Wozniak: Die östliche Randzone der Latène-kultur. Germ. 54 (1976) 382-402.; T. Suli­mirski: The Celts in Eastern Europe. In: To illustrate the monuments. Essays on archaeology presented to S. Piggott. (London 1976) 182-190.; A. V. Bodianszkij: Szovj. Arh. (1962/4) 272-.; L. I. Kruselnickaja : KSZIA 105 (1965) 119-122.; M. Brajcsevszkij - V. Bidzilja: Acta Arch. Carp. 8 (1966) 57—62., 267—268.; G. I. Szmir­nova: Arch. Rozhl. 17 (1965) 76-91.; és Arch. Rozhl. 19 (1967) 223-.; M. Dusek: Arch. Rozhl. 18. (1966) 54-64.; D. A. Macsinszkij: Arh. Szbornik Erm. 15 (1973) 52-64.

Next

/
Oldalképek
Tartalom