Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Néprajztudomány - Voigt Vilmos: A történeti magyar mesekutatás kérdései

A TÖRTÉNETI MAGYAR MESEKUTATÁS KÉRDÉSEI VOIGT VILMOS 1. A furcsa cím arra utal, hogy nem a magyar mesekutatás történetéről esik szó a következőkben, hanem azt tekintjük át, mit tudott megállapítani a hazai mesekutatás a magyar mesék történeti rétegeiről, és ezzel kapcsolatban vetünk fel néhány továbbgondolásra alkalmas lehetőséget, természetesen, már a korlátozott terjedelem miatt is a teljesség igénye nélkül. Amint ismeretes, a történeti jellegű mesekutatás egyidős a szaktudományos folklorisztikával, már a Griram-testvérek első tanulmányaiban a mesék „hagyomány"-jellegét említették, és az első folklorisztikai jellegű magyar mesetanulmány, Henszlmann Imre 1847-es értekezése A népmese Magyarországon tartalmaz őstörténeti következtetéseket, noha a munkát mai szóval esztétikai és morfológiai jellegű kísérletnek nevezhetjük.

1 Hasonló elgondolások figyelhetők meg Ipolyi Arnold, Arany László és mások mese-értelmezéseiben is, anélkül azonban, hogy megjegyzéseikből egy határozottan történeti megközelítés körvonalai lennének kiemelhetőek. E nézetek bizonyos fokig kapcsolhatók a Grmzm-testvérek, majd Benfey munkáihoz, de önálló irányzatként nem jellemezhetőek.

2 2. A szakmai jellegű mesekutatás (sőt sokban a szakmai jellegű népköltészeti kutatás) kezdeményezője nálunk Katona Lajos, akinek 1889-ben megjelent kis könyve A népmesékről

3

. Ebben a vándorlási elmélet ismertetése mellett már hely jut a későbbi típusmonográfiák módszerének, utal az antropológiai mesefelfogásra, részletesen foglalkozik az 1 Hozzáférhető újrakiadása: Henszlmann Imre: A népmese Magyarországon. In: Dömötör Tekla—Katona Imre—

Voigt Vilmos: Folklorisztikai tudománytörténet. Szöveggyűjtemény. I. (1840—1900). Budapest, 1978. 246—339. 2 Lásd az előbbi tudománytörténeti szöveggyűjteményben 340—344, és itt a 396. lapig olvasható szemelvények. 3 Katona Lajos: A népmesékről. írta és a pécsi kereskedők önképző és betegsegélyző egyesületében 1889. évi január 13 ikán felolvasta dr. . Átdolgozott és tetemesen bővített kiadás. Pécsett, 1889. európai mesegyűjtemények történetével, ám a magyar mese történeti rétegeiről egy szava sincs. Későbbi tanulmányaiban sem találunk ilyen jellegű munkát, inkább óvatosságra intő megjegyzéseket ad a hevenyészett mese-összevetések ellen, vagy felhívja a figyelmet a középkori és irodalomtörténeti források fontosságára, Egyetértőleg idézi Schullerus véleményét, miszerint „amolyan igazán autochton, őseredeti magyar mesék, a melyekben a pogánykor mythosai tükröződnének, s a milyeneknek legalább a durva körvonalai nagyjában a magyarsággal rokon finneknél és lappoknál még találhatók, ma már nincsenek."

4 Katona felfogása szerint a magyar meséről biztosat csak az első gyűjtemények, vagyis Gaal és Mailáth munkái óta tudunk, korábbról csak szórványos és jelentéktelennek látszó nyomokat említhetünk, amelyeknek azonban utána kell járni.

5 Noha éppen ő a kor legjobb középkori filológusa nálunk, igen óvatosan nyilatkozik a régibb források, mint például a Cesta Romanorum közvetlen magyar népmesei hatásáról.

6 Voltaképpen ezt a megoldást követi a századforduló magyar folklorisztikája, noha kivételekkel. Kálmány Lajos például, aki nem elsősorban mesekutató, több „ősvallási" nyomot vél felfedezni népmeséinkben, azonban mindebből nem készít összefüggő elméletet. Sebestyén Gyula, aki más téren igen messzemenő archaizálást engedett meg magának, meséinkben csak feltételezte korai rétegek meglétét, ezt azonban részletesen nem kutatta. Az összehasonlító mesekutatás eredményeire építő, szolid és józan felfogás összegezésének tekinthetjük Braun Soma könyvét A népmese címmel, amelynek a végén külön fejezet foglalkozik a magyar népmesével.

7 A szerző itt arról beszél, hogy szerkezetüket és ábrázolásmódjukat tekintve a magyar mesék középhelyet foglalnak el a déli és északi népek meseköltése között, „legrégiesebb" meséink indiai párhuzamokat mutatnak, több középkori irodalmi forrásnak van nyoma a magyar népmesék körében, A korai kapcsolatok, a 4 Katona Lajos : Irodalmi tanulmányai. Budapest, 1912. I. 197. 5 Ugyanott I. 209. 6 Ugyanott I. 198. 7 Dr. Braun Soma: A népmese. Budapest, (1923) 175— 194. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1980) 25: 253—257. Pécs (Hungária), 1981.