Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Történettudomány - Rövid közlemények

RÖVID KÖZLEMÉNYEK 233 rontásnáli jelenlétre Péts kerület Fő Biró Ur kiküldetvén." Fentiek eredményeként szeptember 13-án jelenti Spies János h. várkapitány (K. Ü. 2959/1943. sz.) : „. . . hogy Jeszenszky Szolga bíró ural a helly színére kimenvén, a vesztő épületett itt helyi Kőműves Mesternek Piatsek Jánosnak 24 váltó forintokban által adták úgy, hogy maga költségén lerontani és a köveket el hordatni köteles legyen." Figyelemre méltó, hogy mindkét levél szerint a vesztőhely közös költségen épült. Ám tekintve, hogy e megállapítások a közös működés megkezdése után több mint hatvan évvel történtek, másrészt az 1780as tárgyalásoknál ennek nyomát nem találtuk, valószínűbbnek látszik, hogy csak felújításról, főként a fa alkatrészek cseréjéről volt szó. A gyepmesteri telep tovább élt, ha nem is mint hóhérlakás. Az 1856. évben érvénybe lépett telekkönyv az 1. sz. telek jegyzőkönyvben így tünteti fel: 5530 helyrajzi szám. Gyepmesteri lakás házi kerttel, legelő, kőbánya a Vesztőhelyen. Az 1864. évi házkimutatásban az áll, hogy Pálya-utcza 44 sz. Azután, hogy 1686-ban a török Pécs városából kitakarodott, és valamennyire rendeződött a közigazgatás, két olyan hatóság volt Pécsett, amely pallosjogot gyakorolt. Maga Pécs városa egyrészt, másrészt Baranya vármegye. A pallosjog gyakorlásához azonban szükséges a vesztőhely és a hóhér is. Tudjuk, Pécsett csak egy vesztőhely volt, melyet a város az 1690-es években épített, de azt használta a vármegye is - bizonyos korlátozásokkal - amíg 1714-ben királyi rendelet fel nem jogosította a város vesztőhelyének szabad használatára. A város, bár vesztőhelyet épített, de hóhérja nem volt. A város és a püspök földesúr közötti súrlódások kivizsgálására MáriaTerézia 1743. március 11-én kelt rendeletével bizottságot küldött Pécsre, a város által panaszolt sérelmek kivizsgálására. Ez a bizottság 1743-ban és 1747-ben sorozatos tanúkihallgatásokat folytatott, melyeknek jegyzőkönyvei a Baranya megyei Levéltárban megmaradtak és az Acta Commissionalia című hatalmas kötetben találhatók. Ezek a tanúvallomások foglalkoztak a város által gyakorolt pallosjog kérdésével is, bár a város 1703ban - amikor a pécsi püspök földesurasága alá rendelték - azzal tovább nem élhetett. A tanúk közül a hóhérkérdésben felvilágosítást adnak: Gaspar János 90 éves tanú, aki vallja, hogy; „jól emlékezek, hogy a Szigethi Comendansnak Czigany hohirja lévén s ugyan az az Varasnak és conventionatusa volt és ha szükséges volt, az járt mindenkoron exeqvalni." N. N. 60 éves tanú vallja, hogy: „.. . jelen volt midőn az Varas egy Czigany által törettetett DeGyepmesteri lakás. Az 1887. évi házkimutatás szerint: Pálya-u. 95. sz. Pécsváros. Gyöpmester. De 1894 májusában Zsolnay Vilmos kérte a várostól a vesztőhely területét és a gyepmesteri telepet. A város hajlandó is volt átadni, ha Zsolnay egy kijelölendő helyen új telepet épít, ami meg is történt. Zsolnay a gyepimesteri telep épületeinek munkáslakásokká való átalakítására építési engedélyt kért. Az építési szakbizottság 1900. június 12-i ülésén azt meg is adta, egyben javaslatot tett a városi tanácsnak, hogy „a volt gyepmesteri telep Zsolnai-majornak, s a volt vesztőhely domb Zsolnailigetnek neveztessék el." A lakhatási engedélyt 1900. október 23-án, 18.762/1900 sz. alatt adták ki. Ezzel az egykori vesztőhely és hóhérlakás elpusztult, illetve átalakult, így emléküket csak a Vesztőhely-dűlő név őrzi a térképen. Újabb rendeltetése is a halállal kapcsolatos, mert az egykori vesztőhely helyén épült a Zsolnay-mauzóleum, melynek maradványai ma is állnak. Madas Józseí linqvenseket az kerékben azon a helyen a hol most M. Püspökséghnek kertye vagyon." Papp András 80 éves vallja, hogy: „. .. jol emlékezik bizonyos Cziganya levén az Varasnak mindenkor az csapta ki az kurvákat." Agnics András tanú vallja: „. . . az Városnak... egyéb Hohárjuk nem lévén, mindenkor Czigányokkal exeqváltatott." Pécs városának saját iratai ez időből nem maradtak, mert az 1704. évi rácdúláskor a város teljes iratanyaga elpusztult, a leégett városházával. De fenti vallomásokból világosan kitűnik, hogy a városnak állandó hóhérja nem volt, hanem alkalmasként cigányokkal végeztette el ezt a munkát. Később, mint földesúri város, pallosjogot már nem gyakorolhatott, de kisebb büntetéseket kiszabott és végrehajtatott. De hogyan díjazta az alkalmi hóhérokat, ezekből nem derül ki. Még később sem, amint az 1714. február 23-i tanácsülési jegyzőkönyv szerint: „Todt János Ein Petlsman . . . durch dem Zigeiner ausgeführt, vor der Statt mit etlichen straichen abgezichtigt

. .." tehát, amikor egy koldust a városból kivezettek és ott megbotoztak, nem tudjuk meg mennyit is kapott érte a cigány. Jellemző ítéletet hoztak 1740. január 16-án, mely szerint: „. . . zur Satisfaction 50 brügl ausstehen — oder 12 ft. gericht Strafen legen solle so ad Statuam SS. Trinitatis sollen applicirt werden." Vagyis, vagy kiáll 50 botot, vagy tizenkét forintot fizet a Szentháromság oszlop javára, melyet akkor szándékoztak újjáépíteni. Az eddigiekből kitűnik, hogy a vármegye hóhérját, bár a városban lakott, nem vették igénybe. A PÉCSI HÓHÉROKRÓL