Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)
Művészettörténet - Romváry Ferenc: A Modern Magyar Képtárá története. Új szerzemények. V.
A MODERN MAGYAR továbbélését bizonyítja. A hiperrealizmus képviselője, Günther Gritzner egy (146. sz. kép). Wolf Erdmann Oblonszkij két művel szerepel a gyűjteményben (147. és 148. sz, kép). A grafikák közül két Arp metszet említendő, valamint Beöthy 1920 táján készült Egység с kisméretű plakátterve. Herbin szerigráfiája (122. sz. kép) és Moholy-Nagy László két linómetszete. Lothar Schreier 1923-ból származó litográfiája, valamint Frantisek Kupka kis ceruzarajza. Carl László, a gyűjtő, egyben a Pandemia Kiadó tulajdonosa és számos grafikai mappa gondozása fűződik nevéhez. Részben kortárs művészek anyagából válogatott (Gritzner, Laloy, Morandini (128. sz. kép), Roccamonte, Rüden, Ulrichs) 6 . Leginkább azonban korábbi művek adaptálására vállalkozott: Beőthy-Steiner, Buchholz (122. sz. kép) és Kassák konstruktivizmusa mellett a német Neue Sachlichkeit körébe sorolható művek szerepelnek. így Amt 1931-ből, Stanislaw Kubicki a tízes évek végéről, Thilo Maatsch két mappája az 1922-26 közötti évekből, Christian Schad egyik mappája a tízes évek végéről, míg a másik zömében a hatvanas évekből származó lapokat tartalmaz, valamint Hans Schmitz húszas évekbeli metszeteit életrekeltő mappa, mely Carl László ajándéka ugyan, de a berlini Werner Kunze, nem pedig a Panderma kiadásában jelent meg. Az amsterdami Smid Galéria számára gyártott multiplika a De Stijle mozgalomhoz tartozó Huszár Vilmos húszas évekbeli terve alapján készült sakk-készlet. A szobrok közül Marcello Morandini műveit kell elsőként említeni. Öt kisméretű és két nagyméretű plasztikával (154. sz. kép) szerepel. Hans Schmitz öt bronza (150. sz. kép) grafikai mappájához hasonlóan a húszas-harmincas évek német művészetéből ad ízelítőt, miként William Wauer 1921-es vágtató lovast ábrázoló szobra is (172. sz. kép.) Ed Sommer konstruktív fegyelmű alkotása (151. sz. kép) viszont a hatvanas években készült. Plasztikai igényű Italo Prittzinek a gyűjteményben szereplő legtöbb alkotása, melyek tulajdonképpen a kollázs és a relief határesetének tekinthetők. Carl László múzeumalapító terve - a szándék hitelét az előlegbe küldött gyűjtemény szavatolja -, valamint Victor Vasarely korábban már ajándékba átadott kortárs gyűjteménye megteremtették egy nemzetközi gyűjtemény kialakításának és fejleszthetőségének lehetőségét. Ezt a tendenciát további számos, nemzetközileg is jelentős felajánlás erősíti, így Képes György nagyméretű festménye (143. sz. kép) és négy fotogrammja (65., 66. és 67. sz. kép), Pol Mara belga szürrealista festménye (145. sz. kép), a Párizsban elhunyt Birkás Béla egy műve (144. sz. kép), a Belgiumban élő François Kovács szobra (149. sz. kép), a Párizsban élő Stein Anna (89. sz. 6 A Modern Magyar Képtár története. Űj szerzemények IV. JPM Évkönyv, 1977. KÉPTAR TÖRTÉNETE 299 kép) 7 és Frank Magda művei 8 , valamint számos egyéb grafika (133. sz. kép). 1969-ben Budapesten, a Műcsarnokban kiállítást rendeztek a több évtizede külföldön élő, a Rómában magának otthont teremtő, Itáliában második hazára lelt Tóth Imre-Amerigo Tot műveiből. A tárlat anyaga Tihany, Debrecen és Szeged mellett Pécsett is bemutatásra került. 69-ben a művész személyesen nem járt Pécsett, így váratlan volt egy évtizeddel későbbi közeledése, mely nagyvonalú felajánlással párosult. 1978-ban ugyanis 11, pár hónap múlva újabb két művet ajándékozott a múzeumnak 9 , majd 1979-ben, a kiállítás kiegészítésére még egy bronz reliefet is küldött. Kikötése az volt, hogy szobrai állandó kiállításon szerepeljenek. A múzeumvezetés a jelenlegi szűkös kiállítási viszonyok ellenére, rövid időn belül teljesítette a feltételt. A Modern Magyar Képtár állandó kiállításának teremsorához hozzákapcsolt egy korábban műhelynek használt kis helyiséget és így a nagyközönség elé kerülhetett a Rómából érkező első küldemény: az 1947-es négy Kavicsasszony (155. sz. kép) és a velük rokon két Holdnéző (156. sz. kép), az ugyancsak 1947-ben mintázott Szép Partenopea (160. sz. kép) és a Tábornok (159. sz. kép), melyek Amerigo Tot háború utáni felszabadult, harsogó életigenlését hirdetik, egy rendkívül termékeny időszakot idéznek, a művész magáratalálását, klasszikus kötöttségektől való szabadulását, eltávolodását bizonyítják. A két Szobor, mint jel c. mű (158. sz. kép) 1964-ben, míg a Székek I. és II. 1978-ban készült. Valamennyi szobrát 1978-ban, Rómában öntötték, viaszöntéssel. A két dátum - keletkezés és kivitelezés - együttesen szerepel a szoborba nyomott Tot-emblémán. 1979-ben a további kapcsolat elevenségének bizonyságául felállították Tot nagyméretű köztéri plasztikáját, a Komarov emlékművet, a Komarov Gimnázium előtt. A múzeumi ajándék nem volt egyszeri gesztus. A művész ígérete szerint a kiállítótér bővülésének függvényében újabb művekre lehet számítani. 1978. szeptember-októberében a múzeum kiállítást rendezett a pécsi születésű Fekete Nagy Béla műveiből 10 . A művész 1945-49 közötti rajzai, valamint a hatvanas évekből származó panda-zsírkréta technikával készült képei szerepeltek a tárlaton. Fekete Nagy Béla a periodikusan alkotók közül való. Egy-egy intenzív szakasz után évekig nem foglalkozik képzőművészettel. Mérnökember, a hazai erőműberuházás első embere volt, felelős beosztásban 7 Stein Anna képei (kiállítási katalógus). A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai 38. Pécs, 1978. 8 Frank Magda szobrai (kiállítási katalógus). A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai 41. Pécs, 1978. 9 Amerigo Tot szobrai (kiállítási katalógus). Pécs, 1978. 10 Fekete Nagy Béla (kiálltíási katalógus). A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai 37. Pécs, 1978.
