Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)
Történettudomány - Rövid közlemények
242 RÖVID KÖZLEMÉNYEK közötti perekről Német Béla kimerítően írt. Az egykori török móséban a dominikánusok 81 éven át tartották az istentiszteleteiket. A térképen is látható új, barokk stílusú templomukat 1771-től 1787-ig, a rend feloszlatásáig használták. Eisenhut 1780. évi felmérése idején a szerzetesek még itt tartózkodtak. Amit az utca északi oldalára épített mósé és kolostor török kori múltjáról eddig tudhatunk, Madas megírta. 1 A mósét a török kiűzése után néhány évvel Haüy feltüntette a térképén. Haüy kisebb méretűnek ábrázolja, mint Eisenhut. Kisebb méretű Eisenhut kortársának, Duplatrenak az 1780 körül rajzolt várostérképén is. Haüy az utca vonalára, Duplatre attól kissé beljebb rajzolta a déli falát. Egyben mind a három ábrázolás megegyezik: egyik sem tájolja Mekka felé. Az épületet Eisenhut szerint nyolcszegletes kupola fedte, míg a másik két mérnök azt nem jelölte. Madas egyik adata szerint a 15. sz. telken álló mósét 1769 és 1771 között cserepezték. 3 Az utcai fronton lefektetett új alapfalakra („Nova Fundamenta") mi sem találtunk adatokat. Eisenhut felmérése szerint ez a mósé nagyobb alapterületű volt a domonkos rendieknek átengedett mohamedán templomnál. A rajzon található mérték szerint mérve a külső fala 5 4/6 öl, azaz 10,7 m hosszú volt. A domonkosok templomának a fala - Németh szerint - az épületen belül 5 öl, kívül 7 öl (13.3 m) hosszú volt. Eisenhut 5 ölesnek, tehát 9,5 m hosszúnak rajzolta a fal külső oldalát. Madas Foerk adatát tartja megbízhatónak, aki szerint a „még meglévő részletek egy 10 m átmérőjű dzsámi kupolájához tartoznak." Az Eisenhut és a Foerk által megadott falhossz között 0,5 m-nyi a különbség. Az Eisenhut-féle térképen talált néhány olyan telekoldalt, amely az eltelt két évszázad alatt nem változott, összehasonlítottuk az 1977-ben készített várostérképen rajzolt méretekkel. Az összehasonlítások alapján értékelve Eisenhut felmérését, azt ma már nem tekinthetjük kielégítően pontosnak. A térkép tájolása itt is pontatlan, mert kelet felé 13 foknyival tér el az északi iránytól. Még szembetűnőbb eltéréseket találunk az Eisenhut-féle térkép és a dominikánus teleknek a Németh által közölt ún. Fölsinger-féle térképe között, amely 1785-ben készült. 5 A területen feltüntetett épületek és telekrészek (templomok, temető, udvar) helye és alaprajza mindkettőn más és más. Az Eisenhut-féle térképen ábrázolt két török templom biztos méreteit, tartozék épületeit és pontosabb helyét csak további régészeti, műemléki és levéltári kutatások segítségével lehet meghatározni. Említésre méltónak tartjuk a két templom török kori vízellátásával kapcsolatban 1975 tavaszán tett megfigyelésünket. A Kossuth Lajos utca hosszában ásott egyik közműárokból, szürke színű, jellegzetesen török kori vízvezetékszakasz került elő. A vezeték a 17. és 19-es számú ház határvonalánál jött ki az úttest alá, majd észak-déli irányban haladva átlózta az úttestet a régi dominikánus telek felé. A lejtési viszonyokat figyelembe véve ez a vezeték a 15-ös és a 17-es szám helyén álló mohamedán kolostort és templomot csorgó vízzel ellátó rendszer folytatása lehetett. Ez juttathatta a vizet az úttest déli oldalára épített templom rituális mosdójába és a Haüy által is jelölt medencés csorgókútba. Jegyzetek 1 Madas József: Az elpusztult pécsi mecsetek. Pécsi Műszaki Szemle. 1973. 2—3. sz. 2 Madas József: Török temető Pécsett. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. XVII— XVIII. Pécs, 1975 3 Madas József: Pécs belváros telkei és házai. Pécs, 1978. 4 OL. U. et С. Fase. 56. Nr. 41. 5 Német Béla: A pécsi Dominikánus-ház története. Pécs, 1903. Nagy Lajos I
