Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)
Természettudományok - Uherkovich Gábor: A Dráva potamofitoplanktonja mennyiségi viszonyairól
A DRÁVA POTAMOFITOPLANKTONJA 9 Említettük, hogy a drávai minták mikroszkópi képében mennyire szembeötlő a fonalas baktériumok elég jelentős mennyisége. Ezek is kedvezőtlenül befolyásolják a folyó oxigénháztartását, de ezt teszik az ugyancsak nem elhanyagolható menynyiségben és gyakorisággal jelen lévő, nyilván papíripari szennyvizekre visszavezethető farostelemek. Csak sejthetjük, hogy a Dráva és a Mura felső vízgyűjtőjéből származó különböző ipari mikroszennyezések - amelyekre a vízügyi szolgálat vízkémiai elemzései nem terjednek ki - ugyancsak hátrányosan befolyásolják folyónk oxigénháztartását, de ezen felül toxikusán is hathatnak. A folyó eleve rossz oxigénháztartása és egyéb kedvezőtlen vízkémiai viszonyai hátrányosan érintik az algák életét. A gyér alganépesség azután tovább „stabilizálja" ezt a kedvezőtlen limnológiai szituációt azzal, hogy kis népsűrűségénél fogva a fotoszintetikus oxigéntermelés csekély mértékével nem tudja döntő módon a kedvező irányba kimozdítani az oxigénháztartást. De szemügyre kell vennünk egy, a drávai alganépesség alakulása szempontjából kedvezőtlen másik tényezőcsoportot is, ti. a viszonylag gyors vízfolyást. Míg a Duna esése Budapest és a déli országhatár között 0,06-0,l% 0 (Lászlóf y [ed.] 1962), addig a Dráváé az őrtilosi vízmércétől az országból való kilépésig többnyire 0,3—0,8°/ 0 o közötti és csak rövidebb szakaszokon kisebb ennél (Stelczer [ed.] 1964). És amíg a Duna a Budapest feletti, kb. a Mosoni-Duna betorkolásáig terjedő szakaszon is csak kis esésű, a Dráva az őrtilosi vízmérce feletti szakaszon is legalább akkora esésű, mint az alsó szakaszon, de többnyire jóval nagyobb. Még nagyobb a Mura esése, amely a Drávába ömlés előtt is l,8%o és kissé fentebb jóval több. A Dráva és a Mura tehát mind a Dunánál, mind a Tiszánál (v. ö. Uherkovich 1971) gyorsabb vízfolyás. Kereken fél évszázad óta ismert, hogy a folyókban a planktonalgák szaporodása csak cca 1 m/sec-nél kisebb vízfolyási sebesség esetében következik be és valódi alga-tömegprodukciók csak az ennél is lassúbb folyású vizekben alakulhatnak ki, miként ezt éppen a reptációs módszerrel nagyobb folyókon végzett vizsgálataimmal kimutathattam (Uherkovich 1968, 1970, 1971). A nagyobb vízfolyási sebesség ökológiai faktorként egyrészt a nagyobb turbulenciával mozgatott ásványszemek mechanikai károsító hatásában jelentkezik, másrészt a finomabb szervetlen és szerves részecskék turbulensen mozgatva az átlátszóságot, a fényklimát befolyásolják. A Drávánál elsősorban a mozgó ásványszemcsék mechanikai károsító hatása, az algákat mintegy „bombázó" effektusa a gyorsabb vízfolyásból származó limitáló tényező. A Dráván és a Murán a felső szakasz igen gyors és az alsó mederszakasz viszonylag gyors folyási sebességei miatt az árhullámok levonulása is gyorsabb. Tudnunk kell azt is, hogy a két folyó hegyvidéki vízgyűjtőjén tavasztól őszig is gyakran van kisebb-nagyobb területeken csapadék. így a két folyóban az alacsonyabb vízállással jellemzett, viszonylag csendesebb vízfolyások időszakait minduntalan megszakíthatja egy-egy árhullám gyors levonulása. A Dunán és a Tiszán - évszakhoz kötötten — rendszeresen kialakul tartósan alacsony vízállással, kisebb hordalékosságú vízzel (jobb aktuális fényklimával és a mozgó ásványszemcsék minimumra csökkent károsító hatásával) jellemzett állapot. Ennek megfelelően a Dunában és a Tiszában a lefelé mozgó víztestben valódi algatömegprodukciók fejlődhetnek ki. A Dráván - az előbbiekben kifejtettek értelmében - ilyen limnológiai szituáció csak ritkán alakul ki. A lefelé mozgó víztestben 1974. VIII. 12-én, vizsgálataink során egyetlen esetben észleltünk a Drávában ilyen tömegprodukciót, az tehát a Dráván nyilván csak igen szórványosan megmutatkozó limnológiai jelenség. Ez a tanulmány elsősorban a drávai fitoszeszton néhány évszaki aszpektusa mennyiségi viszonyait kívánta szemügyre venni. Csak röviden utalunk itt a taxonómiai összetétel egyes, főleg a mennyiségi viszonyokkal összefüggő sajátságára. A Dunában és a Tiszában a Centrales-csoportbeli kovamoszatok (Cyclotella spp., Stephanodiscus spp., Melosira spp.), valamint elég jelentős súllyal Chlorococcalescsoportbeli zöldmoszatok feltűnő elszaporodása jellemzi újból és újból a fitoszesztont. Ezek a szervezetek - kivéve bizonyos mértékig a Cyclotella spp.-t - a Drávában csak ritkán szaporodnak el szembeötlő módon. Viszont gyakori a Drávában a kovamoszatok közül a Cymbella spp., Nitzschia acicüíaris, N. palea mindenkori elég jelentős egyedszáma és ugyancsak figyelemre méltó e csoportból a Gomphonema spp., Navicula hungarica var. capitata és Synedra nana kisebb egyedszámú, de gyakori jelenléte. Az egyéb szervezetek közül az Anthophysa vegetans és a fonalas baktériumok mennyiségileg is jelentős, gyakori megléte ötlik szembe. Mindezen adatok egyben arra is utalnak, hogy a Dráva nagyobb felszíni vizeink közül a kevésbé kedvező, a—b-mezoszaprób, illetve esetenkint és főleg a hazánkba való belépéskor az amezoszaprób fokozatba tartozik. Arra már előbb is rámutattunk, hogy a Dráva magyarországi mederszakaszán, miután a folyót itt nem érik jelentősebb szennyezési terhelések, a kielégítő öntisztító képességének köszönhetőleg javul a vízminőség. A folyó igazolhatóan jobb vízminőséggel hagyja el az országot, mint ahogy ide belépett. Előzetesen közölt adatainkból viszont az is valószínűsíthető, hogy további szennyezési terhelések a vízminőség ugrásszerű további romlásához vezetnének folyónkban (Uherkovich 1979, 1980).
