Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Művészettörténet - Mendöl Zsuzsanna: 18. századi szekrények a Janus Pannonius Múzeum bútorgyűjteményében

18. SZÁZADI SZEKRÉNYEK A JANUS PANNONIUS MÚZEUM BÚTORGYŰJTEMÉNYÉBEN MENDÖL ZSUZSANNA A gyűjtés története A Janus Pannonius Múzeum anyagában a bú­torgyûjtemény a szerényebb és újabb keletű gyűj­temények közé tartozik. A Képző- és Iparművé­szeti Osztály megszervezését követően (1955) a korlátozott hely- és raktározási lehetőségek gátol­ták, hogy a II. világháború előtti években vásárolt, vagy kapott — többnyire a múzeum irodai be­rendezéseként használt — régi bútoranyagot szá­mottevően gyarapítsák. Az esetlegesen folyó bú­torgyűjtésnek a 60-as évek elején a közeli Siklós várában kínálkozó állandó kiállítási lehetőség ha­tározott irányt és lendületet adott. Az idegenfor­galom szolgálatába állított vár történelmi hangu­latát úgy kívánták hitelesebbé tenni, hogy legré­gebbi szárnyában, a gótikus kápolnához csatlakozó boltíves termeket különféle korok bútoraival ren­dezték be. 1966-ban az itt megnyílt állandó bútor­kiállítást a Janus Pannonius Múzeum már túlnyo­mó részt saját anyagából rendezhette meg. 1 A kö­zépkori elrendezést és kialakítást őrző, szabály­talan alaprajzú, téglapadlós helyiségek adtak ott­hont a legrégebbi, késő reneszánsz, 17. századi bútoranyagnak. Az ezt követő stíluskorszakok anyaga négy egymásba nyíló, boltozatos szobában került bemutatásra, ahol a vár múltjának legszebb építészeti részletei látha-ók. 2 Az Országos Műemléki Felügyelőség a háború pusztításától megmenekült és egy helyre menekí­tett kastélybútorokból, valamint a budai várpalo­ta tervezett berendezéséhez korábban vásárolt bú­torokból adott át e kiállításhoz néhány darabot: reneszánsz ládát, asz v alt, barokk és klasszicizáló szekrényt. A kiállítás megrendezése után is to­vább folyt az Iparművészed Múzeum szakmai tá­mogatásával a megye területén a régi bútorok fel­kutatása, számbavétele és vásárlása. A város tekintélyes múltú művész-iparos csa­ládjától, a Mattyasovszky-Zsolnay családtól meg­vásároltuk helytörténeti vonatkozásuk miatt is je­lentős kora-klasszicista és biedermeier bútoraikat, 1 Az Iparművészeti Múzeum munkatársa. Batári Fe­renc közreműködésével. 2 A gótikus zárt erkéllyel bővülő szobában látható a Perényi címeres reneszánsz kandalló. amelyeknek együttes bemutatására a közeljövő­ben kialakítandó Zsolnay-emlékszoba ad majd le­hetőséget. Kevés a kü 1 önféle intézmény és az államosított rendházak egykori berendezéséből származó darab gyűjteményünkben, hiszen e bútorok begyűjtésé­re az államosítás után csaknem húsz évvel került sor. A siklósi kiállításra vásárolt sombereki Mirbach kúriából származó empire szalon berendezésen és a Zimány családtól vásárolt neorokokó ülőgarnitú­rán kívül csupán egy pécsi polgárcsaládtól vásá­rolt historizáló ebédlő képvisel gyűjteményünkben összetartozó együttest. Az OMF átadásából szár­mazó bútoraink provenienciája ismeretlen. Nem jobb a helyzet a megyében, vagy Pécsett gyűjtött darabok esetében sem: a gyakori tulajdonosvál­tozás miatt a tulajdonosok nem követhetők nyo­mon, a megrendelő és készítő személye ismeret­len, így jelenleg nem áll rendelkezésünkre ele­gendő adat és tárgy ahhoz, hogy a levéltári ku­tatások eredményeit, a hagyatéki leltárak adatait tárgyi anyagunkkal összekapcsolhassuk. Mivel a bútorokat nálunk készítője többnyire nem jelezte, azok némák eredetükre vonatkozóan. A 17—20. századig terjedő időszakból szárma­zó, nemesi és polgári lakások bútoraiból álló gyűj­teményünk jelenleg megközelítően százötven tétel­ből áll. Ezúttal csupán egy jellegzetes példákat adó bútorcsoportot, 18. századi ruhásszekrényein­ket ismertetjük. A 18. századi szekrények Ez a század a növekvő kényelmi igényeket szol­gáló bútortípusok kialakulásának kedvezett, első­sorban az ülőbútorok terén hozott sok újat. A 18. század magyar bútorművészetének és interieurala­kításának maradandó példáit a főúri és nemesi használatra készült bútorok szolgáltatják. A szá­zad első harmadában a kastélyberendezésben is megtalálható még a ruhásszekrény, a következő periódusban, a rokokó stílus idején a nagyobb ruhák tárolását megfelelőbben ellátó gardrób e szek­rénytípust kiszorítja az arisztokrácia otthonaiból, míg az edényszekrények, de különösen az író­Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1979) 24, p. 345—354. Pécs Hungária, 1980

Next

/
Oldalképek
Tartalom