Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Művészettörténet - Mendöl Zsuzsanna: 18. századi szekrények a Janus Pannonius Múzeum bútorgyűjteményében

346 MENDÖL ZSUZSANNA szekrények a század második felének fontos bútorai maradnak. A tárolóbútorok funkció szerinti további differenciálódása következtében ebben a században alakul ki s válik különösen elterjedt és kedvelt bútorrá a két- vagy háromfiókos alacsony szekrény, a kommód. Voit Pál megállapítása szerint

3 Magyarországon a főnemesi otthonok bútorai között is viszonylag kevés a külföldről hozott importárú, többnyire helyi mesterekkel, vagy meghívott asztalosokkal készíttették bútoraikat. Kétajtós ruhásszekrényeink az egész 18. századon végigvezetnek, a kor fő stílustörekvéseiről hírt adó változatok. A tárolóbútor e fajtája ebben a században szorította ki Nyugat-Európában a polgári használatból is a ládát,

4 s lett a nemesi—polgári lakásoknak nélkülözhetetlen, reprezentatív funkciót is betöltő darabja. Kialakításának módja, díszítettsége tulajdonosának vagyoni stabilitását, méltóságát fejezte ki a lakás jól látható pontján. Ismert, hogy e bútortípus jellemzően polgári eredetű, hiszen az arisztokráciánál a rokokótól kezdve a gardrób töltötte be a ruhák raktározásának feladatát, ezért e típusra a főnemesi intérieur nem adhatott mintát.

5 Európában a polgári fejlődés élén járó Németalföld és délnémet terület szekrénytípusa lesz a század folyamán a mérvadó. Hazai bútorkészítésünkben is főként ennek a típusnak német közvetítéssel hozzánk érkező hatásával kell számolnunk. Ezt segítették elő a Habsburg birodalom területéről és Németországból bevándorló legények, akiknek megtelepedését különösen a töröktől visszafoglalt területeken meginduló ipari fejlődés tette lehetővé. A ruhásszekrények készítése a legnagyobb szaktudást, felkészültséget igényelte, ezért lett gyakran témája a mesterré avató remeklésnek. Terjedelme, felépítése és tagolása miatt ez a bútortípus kötődik leginkább az építészethez, jóllehet ez a kapcsolat éppen tárgyalandó századunkban átmenetileg fellazult. Munkaigényességéből is következő értékes és masszív volta ritkán lecserélhető bútordarabbá tette, s ezért a stílusváltozásokat is lassabban követő bútorfajtává. 3 Voit Pál: Régi magyar otthonok. Bp. 1943. 195— 238. old. 4 Gyűjteményünkben 1714. évszámmal jelzett láda is található (ltsz.: 66126). 5 Lásd: Szabolcsi Hedvig: Magyarországi bútorművészet a 18—19. század fordulóján (Európai kapcsolatok és stíluskérdések). Akadémiai kiadó, Bp. 1972. A szekrények leíró ismertetése A Janus Pannonius Múzeum 18. századi ruhásszekrényei — különösen a század végén nagy számban előforduló azonos felépítésű, változatos díszű koraklasszicista szekrények — a publikált hazai bútoranyaggal történt összehasonlítás alapján — többségükben nemesi—polgári használatra készült, magyar munkáknak tekinthetők. Közös jellemzőjük az egyszerűbb és olcsóbb faragás alkalmazása a nagyobb szaktudást igénylő, költségesebb berakott díszítés és borítás helyett.

6 Formai kialakításuk szerint két típusba sorolhatók: íves párkányú és egyenes lezárású szekrények. I. íves párkányú szekrények A tört íves, vagy középen ívelten emelt faragott párkánnyal zárt, elöl levágott élű, hasábos korpusszal készült kétajtós szekrények épp lezárásuk révén a barokkos hagyományt szembetűnőbben őrzik. 1. Szekrény, 1760 körül Diófa, m: 234 cm; sz: 127 cm-, т.- 49 cm Az О MF átadása. Ltsz.: 70.154 (1. kép) Feltűnő magasság, az arányoknak a függőleges irányában történő eltolódása jellemzi. Hasábos korpuszának éleit meredek hajlású síkkal vágták le, ezért a homlokzat keskenyebbnek tűnik. A szekrény tömegéhez képest feltűnően kis pogácsa lábak nem a lemetszett sarkok közepére, hanem a homloksík törésvonalának tengelyébe kerültek. A két mezőre osztott alsó fiókot a sarkokon oszlopszékszerű kiképzés alapként hangsúlyozza. A többszörösen tört vonalú tagozott párkány a középtengely felé oromzattá emelve szembeforduló volutákban találkozik. Bordázott, többszörösen megereszkedő, majd lerögzített szalagként hullámzó ütközőléc az ajtószárnyak nyitásához szükséges fogó szerepét oldja meg szellemesen. A levágott sarkokon a koronázópárkány erőteljesebb kiülését az innen induló, plasztikusan visszabuggyanó cakkos sordísszel kísért fejezet ellenpontozza. Az ajtószárnyak felső része a koronázópárkány vonalához igazodik. A párkány játékos vonala, s a la6 Szabolcsi Hedvig: Magyarországi bútorművészet a 18—19. század fordulóján című könyve feltárta ez időszak stílusfejlődésének és a stílusváltásnak társadalmi, szellemi hátterét, jellemezte a kor fő bútortípusait és fajtáit, meggyőzően mutatta ki az induló rajziskolák szerepét és főként a mintalapok használatával érvényesülő külföldi hatások jellegét és jelentőségét a hazai fejlődésben. Ezért itt, mint alapműre kell hivatkoznunk munkájára, hiszen szekrényeink többsége Szabolcsi könyvében tárgyalt időszakba illik, annak példaanyagát egészítheti ki.