Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és Nyugat-Dunántúlról II. (Coleoptera)

34 HORVATOVICH SÁNDOR seket használom: FPH = Fauna Regni Hungáriáé, H = dr. Horvatovich Sándor, JPM = Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának gyűjteménye, NK = a Növényvédelmi Központ munkatársai, S = Sár József, U = dr. Uherkovich Ákos, P — Puchner József, V = dr. Vass Anna, TTM = a Budapesti Természettudományi Múzeum Állattárának bogárgyűjteménye. A példányszámot csak több példány esetén adom meg az adatok végén arab számmal. Abban az esetben, ha a meghatározást nem a szerző végezte, a meghatározó nevét is közlöm. Carabidae Calosoma sycophanta L. — Barcsi ösborókás: Kuti-őrház környéke, 1978. VII. 1-8. (leg.: Dr. Dévai György). Az ötvenes évek elején még országszerte gyakori faj volt. A JPM gyűjteményében lévő, akkor gyűjtött nagy sorozatok is ezt bizonyítják. Azóta országszerte megritkult és nagyobb példányszámban csak egészen ritka kivételképpen találkozhatunk vele. Carabus glabratus Payk. — Őrség: Magyarszombatfa: Haricsa, egyelve, 1978. VII. 14. (H-S) 2. A Kőszegi-hegységből már ismert (Kaszab, 1937), viszont ez az első adat az Őrség területéről. Magyarországi elterjedése: Őrség, Kőszegihegység, Bakony, Vértes, Bükk hegység, Zempléni-hegység. Általában 400 m feletti magasságú erdőkben él. Az őrségi adata 300 m alatti területről származik. Carabus hortensis L. — Barcsi ösborókás: Középrigóc, mohapárnák alól egyelve, 1979. III. 3. (H—S) 7. A Kárpát-medencében főleg hegyvidéki elterjedésű. A Barcsi ösborókás tengerszintfeletti magassága 100 m körüli, ezért különösen érdekes adat a faj hazai elterjedése szempontjából. A Mecsekben nagyon ritka. Több, mint száz talajcsapda mindössze nyolc példányát fogta (Tubes, 500 m felett, karsztbokorerdő, gyertyános-tölgyes, bükkös). Notiophilus biguttatus F. — Vendvidék: Szakonyfalu, 1978. VII. 13. (H—S) ; Barcsi Ösborókás: Kuti-őrház környéke, nyíres-tölgyes, egyelve, 1978. VIII. 3. (S). A Dél- és Nyugat-Dunántúl területén ritka, hegyvidéki faj. Az eddig ismert ide vonatkozó adatokat Horvatovich (1978, 1979) ismertette. Elaphrus aureus Ph. Müll. — Zselic: Ropolypuszta, a patakparton egyelve, 1978. VII. 20. (H) 2. A Dél-Dunántúl faunájára új. A Kőszegi-hegységből (Kaszab, 1937) és a vas-megyei Csörötnekről (Horvatovich, 1979) vannak megbízható irodalmi adatok. A TTM adatai: Győr, Esztergom, Tát, Vértes, Baláta-tó, Érd, Siófok, Mosonmagyaróvár, Székesfehérvár, Pócsmegyer, Szeged, Tiszasüly, Debrecen, Vácrátót. A most felsorolt TTM adatok sem voltak még leközölve. Bembidion doris Panz. — Barcsi Ösborókás: Darány, Tiva-tavak, vizenyős tószegély rostálás, 1979. II. 6. (H—S) 2. Magyarország faunájára új. Csiki (1946) Kárpátmedencei monográfiájában ritka fajként szerepel. A TTM adatai: Nagyszeben, Tusnád. FRH adatai: Nagyszeben, Szászrégen, Czód. J. Müller Bembidion monográfiájában (1920) megadott elterjedése: Észak- és Közép-Európa, Szibéria. Nedvesség és hűvösségkedvelő faj. Bembidion lunatum Duft. — Szőce, 1976. VII. 19., higanygőzlámpán, 1977. VIII. 9. (H). Kaufmann faunajegyzéke (1914) nem tartalmazza. Eddig a Kőszegi-hegység faunájából sem ismerjük (Kaszab 1937, Csiki 1941). Tóth (1973a) egyetlen a Bakonyban gyűjtött példányát említi (Kéttornyú-lak, Séd patak, 1960. VII. 12.). A TTM adatai: Budapest, Esztergom. A FRH adatai: Budapest, Kalocsa. Újabban az Alföldről ismét előkerült (Debrecen, fénycsapda, 1975. VIII. 9—10.). Elterjedési területe: Európa, Szibéria. Tachys inaequalis Kolenati — Pécs, Rákóczi út 66., a talajon egyelve, 1977. X. 1. (S) 3, Tüzér utca, a Pécsi-víz partján egyelve, 1977. IX. 11. (S). Ezt a fajt előző dolgozatomban (Horvatovich 1979) a rendelkezésemre álló irodalom alapján (Csiki 1946) tévesen T. quadrisignatus Duft.-nak határoztam. A jelenlegi határozást a nemrégiben megjelent közép-európai faunamű (Freude 1976) alapján végeztem. Ezáltal az elterjedési adatok is módosulnak. Dél-Dunántúl faunájára új. Kaufmann (1914) munkájában synonimja sem szerepel (T. sextriatus Duft, bisbimaculatus Cheyr.). A téves határozások lehetősége miatt a régi irodalmi adatok bizonytalanokká váltak. Ugyancsak szükséges a TTM anyagának felülvizsgálása is. 1 achy s bistriatus Duft. - Villányi-hegység: Harsányi-hegy, déli lejtő, avarrostálás, 1978. II. 28. (H-S). ' Ezt a hazánkban nagyon sokfelé előforduló gyakori fajt tévesen T. micros Fisch. W.-nak határoztam. A két faj elkülönítése sok esetben nehézséget okoz. Emiatt a régebbi irodalmi adatok is bizonytalanok. Patrobus atrorufus Stroem. — Drávasík: Szentegát, a gyertyános-tölgyesben egyelve, 1978. IV. 1. (H—S) ; Csörötnek, patakparton egyelve. 1977. VI. 9. (H) 2. Kaufmann jegyzékében (1914) Viertl adataként szerepel. Horvatovich (1978) a Mecsekből, az Éger völgyből közli. A Drávasík faunájára új. Ha-