Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és Nyugat-Dunántúlról II. (Coleoptera)

HAZÁNK FAUNÁJÁRA ÜJ ÉS RIIKA BOGARFAJOK 35 zánkban elsősorban hegyvidéki elterjedésű, dombvidékeinken jóval ritkább. Eddig síkvidéki adatait csak nagy folyók ártereiről ismerjük (Erdős 1935). A TTM adatai: Horány, Szentendre, Budapest; Hajógyári-sziget, Mosonmagyaróvár, Kalocsa, Tatatóváros, Dombóvár, Félegyháza, Kőszeg, Máriakáinok, Baláta-tó, Mátra: Pisztrángostó, Bükk: Garadna-völgy, Nagyvisnyó, Nógrádverőce, Isaszeg, Zempléni-hegység. Amara equestris Duft. — Acsád, vöröshere, talajcsapda, 1973. VII. 20. (NK). Hazánk egész területéről csak szórványos adataink vannak. A TTM adatai: Budapest: Vadaskert, Budai-hegyek: Nagyszénás, János-hegy, Mosonmagyaróvár, Kádárta, Pécs (Kaufmann), Csepreg, Zempléni-hegység: Pálháza, Hollóháza, Nagymilic; Fót, Félegyháza, Bakonysárkány, Sárkereszttúr, Alcsut. Ujabban előkerült Debrecenből is (Agrártud. Egyetem gyakorlókertje, talaj csapda, 1977. VII. 28.). Pterostichus cylindricus Herbst. — Pellérd, 1978. VII. 21. (S). Kaufmann (1914) faunajegyzékében szerepel a közelebbi gyűjtőhely megnevezése nélkül, de a JPM gyűjteményében eddig nem volt példánya. Sem a Kőszegi-hegység (Kaszab 1937, Csiki 1941) sem BáLorliget területéről nem került elő. A Bakony-hegység területéről is ismeretlen eddig. A TTM Pterostichus anyaga jelenleg még nincs meghatározva, emiatt az ott lévő adatok ismeretlenek. Melegkedvelő faj. Molops piceus Panz. - őrség: Magyarszombatfa, Haricsa, 1978. IV. 3. moharostálás (H). A Mecsekből még nem került elő. A Bakonyból viszont már 17 lelőhelye ismert (Tóth 1973a). A jugoszláviai Fruska Gora hegységben nagyon gyakori. A Kőszegi-hegységből csak Csiki listája (1941) hozza, a korábbiak nem. Az Alföldről csupán egyetlen hazai adata van (Bátorliget). Agonum longiuentre Mannh. —• Barcsi ősborókás: Kuti-őrház környéke, 1978. VII. 1. (H-S), a halastavak közelében. 1979. III. 3. (H—S). Kaufmann fajfelsorolása (1914) nem tartalmazza, de már ismerjük a Dél-Dunántúlról (Drávasík: Sellye, Horvatovich 1978). Országszerte csak kevés elterjedési adata ismert. Sem a Bakonyból (Tóth 1973a), sem a Kőszegi-hegységből (Kaszab 1937, Csiki 1941), sem Simontornya környékéről nem került elő (Pillich 1914). Viszont a Hortobágyról (Kunkápolnás, Ötvös 192'4) és Bátorligetről (Székessy 1953) má kimutatták. Hűvösség- és nedvességkedvelő. Perigona nigriceps Dej. — Barcsi Ösborókás: Középrigóc, fénycsapda, 1978. IX. 26. Európában is többfelé előforduló, de ritka kozmopolita faj. Fényen gyűjthető, ezért az országos fénycsapdahálózat a faj elterjedésének megismerése szempontjából fontos lehetőség. A Dél-Dunántúlról már ismerjük (Mecsek: Szuadóvölgy, Horvatovich 1978), de régebbi adatai nem voltak a területről. A TTM adatai: Budapest: Hárossziget; Kőszegi-hegység, Zamárdi. A FRH adatai: Kalocsa. Újabban a debreceni fénycsapda is fogta két példányát (1977. VII. 30—31.). Har

palus politus Dej. — Zselic: Ropolypuszta, a farakodó környéke, 1978. III. 15. (H—S) ; Pécs: Kálvária-domb. 1978. V. 25. (H). Kaufmann (1914) csak Viertl adataként említi, saját gyűjtése nélkül. Csiki (1946) csak budapesti és gyulaji adatét ismerte. Újabb hazai lelőhelyei: Bakony (Balatonkenese és a Tihanyi-félsziget, Tóth 1973a), Börzsöny (Nógrádverőce, Endrődi 1974.) Metabletus foeveatus Fourcr. — Barcsi Ösborókás: Kuti-őrház környéke, borókás-nyíres, avarrostálás, 1979. I. 27. (H—S) 5. Horvatovich (1979) közli első adatát a Dél-Dunántúlról (Barcsi Ösborókás, egy példány). A borókás-nyíres több pontján rostáltuk. Hazai elterjedését előző cikkemben részleteztem. Paleartikus elterjedésű hideg- és nedvességkedvelő faj. Dytiscidae Bidessus grossepunctatus Vorbr. - őrség: Magyarszombatfai lép, vízihálóval, 1978. IV. 5. (H) 4 (JPM 3, TTM 1). Jelenleg csak ezek a példányok bizonyítják a faj hazai előfordulását. Pillich (1914) fauna jegyzékében említi Simontornyáról, de bizonyítható példányok nincsenek. A TTM gyűjteményében sincs a magyarszombatfain kívül más példánya. Európaszerte csak nagyon kevés adatát ismerjük. Hydroporus dorsalis F. — Barcsi ösborókás: Kuti-őrház, Tiva-tavak, 1979. II. 6. (H-S) 35, a halasba vak környéke, apró lápokban, 1979. III. 5. (H-S) 32 (TTM: 20, JPM: 12), 1979. III. 11. (H) 8, a Grófi út menti tőzeges égerlápban, 1979. III. 21. (H) 12. Darány a mocsaras legelő vizeiből vízihálóval, 1979. III. 24. (H-S) 17. Dél-Dunántúl faunájára új. A hazai faunisztikai irodalom csak néhány lelőhelyről ismerteti: Mosonmagyaróvár, Bátorliget, Pomáz (a Nagy és Kis Csikóvár alatti Tólaki-lápok), Tiszahát (Csaroda: Bábtava) (Pálfi 1958). Újabban a Kiskunsági Nemzeti Park területén is megfogták (Ádám László szóbeli közlése). Ezeken a lelőhelyeken mindenütt csak kevés példányt tudtak gyűjteni. A Barcsi Ösborókás lápjaiban viszont kora tavasszal egyike a domináns vízibogaraknak. Hydroporus elongatulus Sturm — őrség: Magyarszombatfai láp, vízihálóval, 1978. IV. 5. (H) 3 (det. Ádám László). Faunákra új faj, melyet a Kárpát-medencéből is csak kevés lelőhelyről ismerünk (Csiki 1946: Po-