Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Vándorlepke-megfigyelések a Dél-Dunántúlon, 1966–1977 (Lepidoptera)

52 UHERKOVICH ÁKOS 2. ábra. Vándorlepke-adataim származási helyei. Fekete kör: fénycsapdák, üres kör: fontosabb gyűjtőhelyek. Abb. 1. Stammorte der Wander falter daten. Schwarzer Kreis: Lichtfalle; leerer Kreis: wichtigere Sammelorte. A megfigyelt vándorlepkeíajok A hazai irodalomban nyilvántartott vándorlepkék nagyobb része előkerült az 1966—1977. közötti dél-dunántúli gyűjtéseim során. Vojnits (1966) csoportosítását alapul véve csak az első két csoportba tartozó fajokat tárgyalom részletesebben, a harmadik csoportba beosztott fajok közül csak ötöt. 1. Az „igazi" vándorlepkék csoportjából kihagyom a Macdunnoghia (Phytometra) confusa Steph.-t, mivel ez a faj hazánkban teljesen meghonosodottnak tekinthető és a Dél-Dunántúlon nagyobb vándorlásait nem figyelhettük meg az utóbbi években. E fajt a 3. csoportba sorolom. Az előbbi fajra vonatkozó megállapítások érvényesek az Autographa gamma L.-ra is. 2. A „vendégek", azaz az alkalomszerűen bevándorló fajok csoportját viszont kiegészítem néhány olyan fajjal, amelyet a fent idézett munka nem tárgyalt és szerintem ide tartoznak előfordulási adataik, körülményeik alapján: Cyclophora pupillaria Hbn., Trichoplusia ni Hbn., Chrysodeixis chalcytes Esp., Porphyrinia ostrina Hbn., P. parva Hbn. Ebben a csoportban — Vojnitsnal — 4 olyan Macrolepidoptera is szerepel, melyet nem gyűjtöttem, így ezeket nem tárgyalom (Syntarucus pirithous L., Hippotion celerio L., Daphnis nerii L. és Utetheisa pulchella L.). Megjegyzem, hogy e 4 fajnak vannak régebbi dél-dunántúli adataik. 3. A „belső vándorok" rendszeresen tenyésznek, de csak rendszertelenül vándorolnak az országon belül. Ide sorolnám a Mythimna vitellina Hbn.-t, Ophiusa algira L.-t és Phlogophora meticulosa L.-t. Ezeknek nálunk kisebb-nagyobb természetes populációik vannak, de esetenként vándorolnak is. A nálunk „belső vándorként" szereplő fajok tőlünk északra lehetnek igazi vagy alkalomszerű vándorok, mivel ott esetleg már nincsenek természetes populációik (vö. Kaisila 1962, Mikkola 1967). A következőkben megadom az általam gyűjtött, illetve az általam feldolgozott fénycsapdák anyagában talált vándorlepkék általános és Kárpátmedencei elterjedési viszonyait, valamint dél-dunántúli adataimat. A szöveget több fajnál fogási diagrammok egészítik ki. Ezek a Dél-Dunántúlon