Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)
Művészettörténet - Szabó Júlia: Néhány ikonográfiai előzmény Csontváry cédrus festményeihez
378 SZABÓ JÚLIA szabálytalannak tűnő szerkesztési elv ellenére klasszicizáló rend uralja. Mindezzel együtt hatalmas vásznain hasító villámokban, vészterhes felhőkben, kitépett fákon, leomló épületeken jelenik meg az ókori nagybirodalmak bukása, vagy az utolsó ítélet monumentális látomása. John Martin több festményén találunk cédrusábrázolást. Itt is feltűnően pontos volt. Igaz már pályája kezdetén, 1817-ben rézkarcsorozatban jelentette meg a különböző fák „jellemét". 52 A cédrusokat természet után tanulmányozhatta Angliában is, hiszen ekkor már tucatjával nevelték a Libanonról és a másik jelentős cédrushegyről az Amanusról idetelepített fákat az angol kertekben, sőt az angolok cédrusültetései már a XVIII. században német botanikusok, kertészek számára is mintaképül szolgáltak. 53 A kor vallástörténeti elképzelései szerint ezeket az angol kastélyok környezetében megfigyelt és lefestett fákat John Martin a babiloni zikkurat egyik terraszára helyezhette, mint a királyok és papnők által végzett termékenységi kultusz egyik fő kellékét jelentő szent fát, vagy az üdvözültek lelkét befogadó új Jeruzsálembe, vagy éppen a paradicsomkertbe állította. Utóbbira természetesen voltak évszázados hagyományok is az európai vallásos gondolkodásban és spekulációkban a paradicsomi fákkal kapcsolatban. 54 52 Martin, John: Characters of Trees. London. 1817. Etchings published by R. Ackermann. 53 Gothein, M. L.: Geschichte der Gartenkunst. Jena. 1914. Nissen, С: Die botanische Buchillustration, ihre Geschichte und Bibliographie. Stuttgart. 1951. A fenti munkákban történik említés egy XVIII. században működő botanikus, természettudós Cristoph Jakob Trew (1695—1769) munkásságáról, akinek két műve is jelent meg a libanoni cédrusokról. („Cedrorum Libani. História earumque character botanicus. Norimbergae. 1757." „Apologia et mantissa observations de Cedro Libani et cedrorum Libani históriáé pars, altera. Norimbergae. 1767.") Trew műveiben szó esik az angliai cédrusültetésekről, s ezek mintájára a szerző egész Európát szeretné beültetni a gyógyászati, kultúrhistóriai szempontból egyaránt fontos fával. Az angol cédrusültetések után létrejött francia kísérletekről emlékezik meg, s további kísérletekre buzdít, Loiseleur-Ueslongschamps, M.-. 26. jegyzetben i. m. 54 John Martin Babilon bukása (1819), Józsua megállítja a napot (1816, 1817, 1849), Ninive leomlása (1828), Az utolsó ítélet (1839) című festményeire utalunk itt, valamint 1835-ben készült bibliaillusztrációira. A cédrus helye a paradicsomi fák között az európai hagyományban az apokrif Mózes apokalipszis könyv és az ugyancsak apokrif „Ádám és Éva élete" és a Nikodémus evangélium alapján terjedt el. Ádám haláláról, temetéséről, a szájába ültetett magról, amelyből háromágú fa (cédrusciprus-fenyő) nő ki, amelyből végül Krisztus keresztje lesz, összefüggő történetként Jacobus a Voragine Legenda aurea-ja (De inventione crucis. с fejezete) és a 13—14. századi ú. n. „HistorienJohn Martin utolsó festményét 1853-ban festette. Az Égi mezők című olajfestményen egymás kezét fogó fehérruhás lányok csoportja kígyózik elő egy folyó habjaiból és láthatóan a kép jobboldalán látható cédrusfák felé igyekszik, hogy ott folytassa táncát a cédrusok tövében. 55 Ez a látomás — noha részleteiben és kompozíciós elrendezésében nem hasonlít Csontváry Zarándoklásához — motívumaiban és szellemében anticipálja Csontváry festményét az egyetemes művészet történetében. Feltételezésünk, hogy Csontváry művészetének előzményei között a német romantikusokon túl — amellyel a szakirodalom már korábban foglalkozott, 56 — feltétlen helye van az angol romantikának is, konkrétan elsősorban John Martin festészetének. De kik ezek a nőalakok és mit keresnek az égi mezőkön és a cédruserdőben? Ezzel a kérdéssel érdemes kicsit nagyobb távlatban foglalkozni. John Martin egyik monográfusa szép verssorokat idéz a habokból kikelő nők leírásához, a legendás Artúr király kertjében lévő vidám légi népség, az irisz szépségét megszégyenítő, tarkaszárnyú tündérek táncáról, akik cédrusok alléján lejtenek elő. 57 A párhuzam jó a cédrusokat illebibel" kéziratok emlékeznek meg. A történet ezen kívül szerepel világatlaszokban és óangol, középalnémet, latin nyelven különböző verses formákban is. A legendának a középkorban drámai feldolgozásai is voltak. A számtalan forrás közül egy középkori hagyományokra épülő magyar barokk munkát idézünk: Molnár János: Régi jeles épületekről kilentz könyve. Nagyszombat 1760. („Alkotott az Úristen minden féle jóízű gyümölcsös fákat a Paradicsomban, zöldellett ott szép sorban, szép rendben, hol tziprus, hol tzedrus, virágzott, bimbózott, gyümölcsözött, hol füge, hol narancs, hol pedig szép körtvélyes.") Ugyanez a könyv a Libanus hegyén lévő, „iszonyú magasságokra nevekedő" cédrusról is megemlékezik Theophratosra és a maronitákra (sic!) hivatkozva. írod. (a paradicsomi fák, a Krisztus keresztjét alkotó cédrus vonatkozásában). Kampers, F.: Mittelalterliche Sagen vom Paradiese und vom Holze des Kreuzes Christi. Köln. 1897. Wünsche, A.: Die Sagen vom Lebensbaum und Lebenswasser . . . Leipzig. 1905. Molsdorf, W.: Christliche Symbolik der Mittelalterlichen Kunst. Graz. 1968. (Első kiadás: Leipzig. 1926.) Schlee, E.-. Die Ikonographie der Paradiesflüsse. Leipzig. 1937. Rost, H.: Die Bibel im Mittelalter. Augsburg. 1939. 55 John Martin: The Plains of Heaven. 1853. о. v. London. Tate Gallery. 56 Jászai, G.: Csontváry. Kritikai jegyzetek. München, é. n. Druck Heller u. Molnár. Perneczky, G.: Vita a cédrusok tövében. (1967) in: Tanulmányút a Pávakertbe. Bp. 1969. 57 Feaver, W. : 50. jegyzetben i. m. idézi BulwerLytton, E.: King Arthur. Book. III. st. 69. („Adown the cedarn alleys glanced the wings) of all the painted populace of air, (whatever lulls the noonday, while it sings) or mocks the iris with its plumes, is there.")
