Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Komlósi Sándorné: Szigetvár-vidéki fehérhímzések

318 KOMLÓSI SÁNDORNÉ jobban eluralkodik, s lassan teljesen kiszorítja a fehérhímzést, alig marad hírmondónak belőle, íme az 1. ábrán látható fejkendőn. De alkotóikat még fogja a hagyományos szerkesztési mód, és a hor­golt kis csipkékkel úgy töltik ki a teret, ahogy azt iró korszakukban ceruzával rárajzolták az anyagra. Most ugyanúgy ráhelyezik a kerek kis csipkéket, mintha motívumok lennének, és szalag­szerűén kísérik a sort, a kendők oldalait, s még érzik, hogy össze is kellene tartozzanak valahogy egy nagy egységbe, folyamatba. Ezeknek a motí­vumoknak közeit összekötik ezért lyukhímzéses kis csillagokkal, vagy virágokkal, s a sarokminta is olyan hagyomány tisztelőn kis gyökér három ághímzéssel, s végeiken a három nagy virág, de már horgolva. Az 1. táblán látható kendő ugyan­ezt az elvet követi. Búcsúzóul mégegyszer kivarr­ja a sarokmintában a régi szép vagdalásos gránát­alma virágot és két bimbóját, lyukhímzéstől, la­poshímzéstől, száröltéstől is búcsút vesz. A mese­beli égigérő fa kivágatik és tűzre vettetik. Szóról Weiss-Stikerei in der PIROSKA Erst in den 1970-er Jahren richtete sich die Aufmerksamkeit der Forscher auf die Weiss-Sti­ckerei der calvinistischen ungarischen Dörfer rings zum Szigetvár (deren grösserer Teil zum Ko­mitat Baranya, der kleinere zum Komitat Somogy gehört), obwohl sie schon im vergangenen Jahr­hundert erwähnt wurden. Die Studie macht uns mit den Kopf-und Schultertüchern bekannt, die zwischen I860 und 1880 hergestellt und zu feier­lishen Anlässen getragen wurden, hauptsächlich bei das Cena. szóra így igaz, beteljesedett: „Befűtöttünk a régi holmikkal" mondta a rózsafai asszony. Aztán a fejkendőn már csak monogram van, aztán az is eltűnik. Lassan a horgolással együtt megjelenik a gépi hímzésű fejkendő, majd elmarad a horgolás és csak gépi hímzésű nyakravaló kendő kerül az asszonyok vállára vasárnaponként a századfordu­lón, egészen az első világháborúig, amikor kivet­kőznek a viseletükből, és a kézimunkák, akár ké­zi, akár gépi, bekerülnek a szekrénybe. Csak egy fejrevaló kendőről, mely gépi hímzésű, — mond­ták, hogy térítőnek használják. A többi kézimun­ka tulajdonosa azt állította, hogy ezeket a temp­lomos keszkenyőket csak halottra terítették, tükröt takartak le vele, s volt úgy, hogy 8—10 kendő­vel temették el halottaikat a koporsóba. A kézi­munkák is így haltak meg. Amik még épen, szé­pen megmaradtak, azoknak talán — ha változott funkcióban is —• lesz újjászületésük. Gegend von Szigetvár KOMLÓSI Zur Jahrhundertwende trug man sie überhaupt nicht mehr, später wurden sie als Leichentücher benutzt, nämlich es war Sitte, den Spiegel des Totenhauses mit ihnen zu abzudecken und mit den Schultertüchern den Toten zu bedecken oder eini­ge Kopftücher danebenzulegen. Die meisten der weissgestickten Tücher wurden den Toten ins Grab gegeben, nach den zum Glück noch vorhandenen wird noch geforscht.

Next

/
Oldalképek
Tartalom