Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Természettudományok - Fazekas Imre: Vizsgálatok a Keleti Mecsek nagylepkefaunáján II. A Keleti Mecsek Zygaenidae és Diurna faunájának alapvetése (Lepidoptera)

VIZSGÁLATOK A KELETI MECSEK NAGYLEPKEFAUNÁJÁN II. A KELETI MECSEK ZYGAENIDAE ÉS DIURNA FAUNÁJÁNAK ALAPVETÉSE (LEPIDOPTERA) FAZEKAS IMRE Abstract (The foundation of the Zygaenidae and Diurna fauna of the Eastern Mecsek Mts). Locality data of diurnal and burnet butterflies from the Eastern Mecsek Mts. are given. Zoogeographical evaluation. Several genitalia drawings are given for difficult species. Author draws attention to the fact that a number of species of the Mecsek populations differs from the European ones. A Középső Mecsek kivételével a Mecsek-hegység más résztájairól szinte alig rendelkezünk lepke-faunisztikai adatokkal. Vonatkozik ez a még olyan jól ismert taxonokra is mint a Zygaenidae-k vagy a Diurna-k. Több mint húsz év telt el azóta, hogy Gebhardt Antal (1956) egyik tanulmányában a Mecsekhegység intenzív faunakutatására kérte fel a hazai és külföldi zoológusokat. Elképzelése azonban sokáig váratott magára, s tőle függetlenül 1975ben a „Mecsek és környéke természeti képe" kutatóprogramban valósult meg. Magam 1971-től évente mintegy 25—30 terepnapon át végeztem gyűjtéseimet a Keleti Mecsekben. Kedvező években február végétől november végéig, amelynek eredményeképpen közel száz Zygaenidae és Diurna faj jelenléte bizonyítható. Itt mondok köszönetet Dr. Uherhovich Ákosnak, aki néhány, e területen végzett gyűjtési adatát (ld. később) számomra átengedte. Környezeti viszonyok és а növénytakaró A Keleti Mecsek felszíni viszonyainak kialakulására döntő hatással volt a kréta időszak vulkanikus tevékenysége. A hamuszórás és a hígan folyó láva halmozta fel a Mecsek e nyugati részénél fiatalabb tömbjét. A vulkanizmus középpontja Kisújbánya környékére tehető (l. ábra). A Keleti Mecsekben, szemben a Mecsek egyéb résztájaival, valamint a hozzá kapcsolódó dombvidékekkel, főleg jura korú, kvarcittal kevert mészkő borítja (Vadász, 1935). Rajta különösen a Zengő déli oldalán száraz cseres-tölgyesek, míg északabbra a meleg mikroklímájú hegytetőkön a gyertyános-tölgyes övében extrazonálisan is felfedezhetők (Horvát, 1961). A déli lejtőkön (pl. Pécsváradnál) Quercion pubescentis állomány maradványai figyelhetők meg. A Zengő és a Hármashegy környékének mikroklímájában több mediterrán areájú, preglaciális reliktumnak tartott lágyszárú növény vészelte át az utolsó jégkorszakot: Paeonia oííicinalis banatica. Orchis simia. Inula spireaeíolia, Helleborus odorus stb. A terület refugium jellegét nem hagyhatjuk figyelmen kívül a recens nagylepkefauna történeti kialakulásánál sem. Joggal feltételezhetjük — bár erre fosszilis bizonyítékunk nincsen —, hogy a fauna több tagja kedvező mikroklimatikus okokra visszavezethetően átvészelte a jégkorszak pusztító hatását, míg a fajok jelentősebb hányada posztglaciális expanziója során hódította meg a területet. Mindez azonban nem vonatkozik a Zengő—Hármashegy vonalától északra. Ez a széles, északra nyitott mészkőfensík, amelyet nagy területen beborít a vulkáni eredetű traehidolerit és helyenként megtör a későbbi lepusztulások során felszínre került íonolit; a jégkorszakban az erős északi szelek szárazsága miatt csak gyéren borította vegetáció. Felületét e korszakban vastag lösztakaró fedte be. A posztglaciálisan záródott erdőtakarót az utolsó évszázadokban a fennsík egy részéről kiirtották és szántóföldekké alakították át (Kisújbánya környéke), de az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasági művelés fokozatosan megszűnt. A lösztakaró mellett főként agyagbemosódásos barna erdő talaj borítja a vizsgált területet. E talajféleség a meredekebb déli lejtőket is jellemzi, s ennek következtében a Keleti Mecsekből hiányoznak a Középső Mecsekre oly jellemző posztglaciális hegyi sztyepprétek, karsztbokorerdők, de kisebb foltoktól eltekintve elmard a molyhostölgyes is. így szubmediterrán jelleget elsősorban a mészkedvelő tölgyesek jelzik. Ezen ökológiai hatásokkal magyarázható, hogy a dél-dunántúli szigethegységekre jellemző xerofil sztyepp nagylepke fajok nem kerültek elő (Pyrgus fritillarius Poda, Spialia orbiíer Hbn. stb.). Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1977) 22, p. 89—106. Pécs (Hungária), 1978.