Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Természettudományok - Fazekas Imre: Vizsgálatok a Keleti Mecsek nagylepkefaunáján II. A Keleti Mecsek Zygaenidae és Diurna faunájának alapvetése (Lepidoptera)

90 FAZEKAS IMRE vagy csak szórványosan jelentkeznek (Colias australis Vrty., Everes decolorata Stgr., Lysandra bellargus Rótt.). A Keleti Mecsek középső és északi területei csapadékosabbak mint a Mecsek-hegység és déli síkja általában. Egyes években nem ritka az ezer mm feletti csapadék mennyiség sem (pl. 1974-ben 1098 mm). Gazdag patak és forrásrendszer teszi változatossá a tájat, amelynek mezoklímáját enyhe tél, tavaszi és októberi csapadékmaximum, s esős nyár jellemez. Zonálisan gyertyános-tölgyesek (Querco-Carpinetum mecsekense) és extrazonálisan bükkösök (Fagetum sylvaticae mecsekense) a fő uralkodó erdőtípusok (Horvát, 1964). A bükkösök északi expozícióban mikroklimatikus okokból maradtak fent, s a völgyelésekben, amelyek általában fagyzugosak, gyertyános-tölgyesekbe mennek át (pl. Magyaregregy környéke). A Fagion-öv növényzete a Balkánról posztglaciálisan a szubboreálisban vándorolt be, s erre az időre kell tennünk több bükkön élő lepkefaj megtelepedését is (pl. Drepana cultraria F., Stauropus {agi L. stb.). A mostani bükkösök (Hármashegy és a Zengő északi oldala) helyét a boreálisban Tilia, Rosa, Sotbus, és Salix fajok foglalták el (Horvát, 1961). Kis területeken ugyan, de az egész Keleti Mecsekben a magasabb csúcsokon hársas törmeléklej tő erdők (Mercuriali-Tilietum mecsekense) figyelhetők meg, amelyeknek zoológiai vizsgálata ezidáig még nem kezdődött meg. Ilyen terra incognita jellegűek Köves-tető (462 m) és Dobogó (596 m). Az erdőirtásos területeken (pl. Komló környéke) a szukcesszió első fokozataként gazdag kökény-galagonya bozótok (Pruno spinosae- Crataegum) alakultak ki (Fazekas, 1976). Kaszálórétek elsősorban Mánfa—Magyarszék—Zabákpuszta térségében vannak (Arrhenatherion eletioris). A patakmenti azonális égereseket (pl. Magyaregregyi völgy) magaskórós társulások követik (Filipendulo-Petasition). A völgyelések erősen magukon viselik a civilizációs hatásokat, hiszen tursztikailag, kaszálórétként vagy legelőként (Hosszúhetény, Mecsekfalu, Magyarszék) hasznosítják. Hőmérsékletük még a nyári hónapokban is igen alacsony, kb. 6—8 Celsius fokkal marad el a környező magaslatokénál. Különösen erősen érződik mindez a Mánfai völgyben, amely több montán típusú nagylepkefaj biotópja: Hydriomena íurcata. Thnbg., Perconia strigillaria Hbn., Autographa v-aureum Hbn., A. jota L. stb. Botanikailag feltétlenül a Keleti Mecsekhez kell sorolnunk Erdősmecske környékét is, bár ez a terület a mecseki karakter fajokban már jóval szegényebb (Horvát, 1964). A hegytetők Quercetum petraeae-cerris poetosum nemoralis, a hegyoldalak Querco petraeae- Carpinetum caricetosum pilosae és a völgyelések Fagetum nudum-os eredeti társulásait ma már másodlagosan cser és akác erdők képviselik Brachypodium silvaticummal és Dactylis glomeratavál. A Keleti Mecsekhez való csatolását indokolja nagylepkefaunájának eddigi ismerete is (Kovács Lajos fénycsaapda adatai), amelynek alapján igen sok közös és jellegzetes faj állapítható meg: Eupithecia catharinae Vojnits, E. abbreviata Steph., Perconia strigillaria Hbn., Hydriomena íurcata Thnbg., Telesilla amethystina Hbn., Callagonia virgo Tr., Oligia versicolor Bkh., Arctornis 1-nigrum Müll. stb. Gerhardt Antal (1966) szerint a Keleti Mecsekben: „ .. . feltűnő a táj állatvilágának faj és egyedszámban való egyaránt észlelhető szegénysége ...", amelyet elsősorban a vulkánosság következményének tart. Megállapítását nem szabad általánosságban elfogadnunk, hiszen ha kutatásainak eredményei érvényesek és helytállóak is az az egyes taxonokra (pl. Mollusca-k) ; semmiképpen nem mondható el a faunára általában, s konzekvensen nem a nagylepkefaunára. Következtetéseit az akkori faunisztikai kutatások hiányának kell tulajdonítani. Az utóbbi években nemcsak a mecseki faunára új fajok (Balogh, 1962; Fazekas, 1976, 1977) a tudományra új faj is előkerült (Papp Jenő közlése). Eddigi vizsgálataim szerint több mint 600 nagylepkefaj tenyészik a Keleti Mecsekben. Közülük közel 150 faj csak a Keleti Mecsekben gyűjthető, illetve a Mecsek más résztájairól eddig még nem bizonyítottak. A következőkben a vizsgált terület Zygaenidae és Diurna faunájának faunisztikai, taxonómiai, ökológiai és állatföldrajzi elemzését adom. Megállapításaimat természetesen nem tekintem lezártnak. A gyűjtőhelyek elhelyezkedését a 2. ábrán láthatjuk. A Keleti Mecsek Zygaenidae faunája A magyarországi Zygaenidae fajokkal foglalkozó egyetlen részletes munka (Gozmány, 1963) a családot ivarszervekben mutatkozó lényeges eltérések alapján két alcsaládra osztja (Zygaeninae et Procridiinae). Több szerző munkájának (Alberti, 1958; de Laever, 1958; Forster, 1960; Gozmány 1963) egybevetése és saját vizsgálataim alapján a hazai Zygaenidae fajokat az eddigi négy genus helyett további genusokra kell bontani, mivel a fajok úgy morfológiai mind a genitalia vonatkozásában nem mutatnak egységes képet. Identifikációs problémák elsősorban a rajzolatot egyáltalán nem mutató, egyszínű Procridiinae fajoknál tapasztalhatók, Még a nagyobb gyűjteményekben is, ahol genitalia vizsgálatokat nem végeztek, nem ritka az egyes fajok felcserélése. A már említett hazai faunamunkában közölt ivar-