Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)
Néprajztudomány - L. Imre Mária: Adatok a mecseknádasd–óbányai fazekassághoz II. (Edénykészlet, értékesítés, piackörzet)
300 L. IMRE MÁRIA felébe tálasedényt, hátsó részébe inkább öblösedényt csomagoltak. 20 Oldalát és alját kibélelték tejesköcsögökkel. Ezek fölé egymásra rakott tálak sorozata, majd élére állítva vájlingok, lábasok, kisebb-nagyobb tálak, tányérok kerültek. Felétől hátra, alul nagyfazekak, tetejére kisebb lekváros fazekakat tettek. Leghátul tejesköcsögöket támasztottak. A rakományt lábasserpenyőkkel borították. Ha nagyobb mennyiséget szállítottak, a kocsi oldalát fűzvessző fonattal, kötelekkel összehúzva szorosan rögzítették és ponyvával letakarták. A rakodással két-három óra alatt elkészültek. A fuvarossal útrakelve néha egy-egy hétig is távol maradtak. A fazekasok vásárkörzetének határa Baranya megye területén és a szomszédos Tolna határán egyértelműen kirajzolódik. 21 Gyűjtéseim során vált világossá, hogy még a XIX. század második felében is milyen jelentősek voltak a főzőedénykészítésre vállalkozó kisebb paraszti műhelyek, melyeknek fazekasai egyébként mezőgazdasági munkát végeztek. 22 A két főzőedénykészítő központ piackörzetét e tényező is nagymértékben befolyásolta. Ezek a kisebb paraszti fazekasműhelyek a századfordulón s az 1900-as évek elejére eltűnnek. Gyűjtésemből kitűnik, hogy a vásáros körzetekben azok a jelentősebb központok, melyek vásáros joguknál, búcsús ünnepeiknél fogva ízlésirányító szereppel rendelkeztek. A szomszédos magyarlakta falvak közül kiemelkedik Pécsvárad, Zengővárkony és Váralja. Az előbbiek esetében főleg a Lukács-napi vásár volt jellemző, Váralján pedig az Erzsébet-napi búcsú számított ilyen alkalomnak. Mindkét helyre háton szállították az edényt. Váralja gazdag sárközi típusú edényanyaga mellett számottevő az óbányai eredetű (s még ma is használatos!) főzésre és tárolásra szolgáló cserépholmi. 23 20 Adatközlők alapján. 21 Kresz Mária tanulmánya (I960) 324. utal arra, hogy a csákvári edény terjedési vonala határa a baranyai fazekasközpontok piackörzetének, vö. : továbbá a térképpel 323. 22 A Keleti-Mecsekben Kisbattyánban, Komlón és Mánfán a múlt század végén még lakott fazekas, aki mellékesen foglalkozott cserépedény-főzőedény égetéssel. Sebacherné Kleinhans Anna *(1904) kisbattyáni adatközlő még emlékezett apósára, aki gazdálkodás mellett tűzálló edényeket — főleg fazekat égetett a háza mögötti kertben, s egy-egy nagyobb edényrakománynyal, lovaskocsival kelt útra Magyaregregyre, Komlóra és Jánosiba, néha Kisvaszarra is. A falujabelieket is ő látta el edénnyel. 23 Váralján és Ófaluban vizsgáltam alaposabban az edénykészlet háztartásokban betöltött szerepét. A váraljai díszesebb külsővel jelentkező cserépanyag jelezte a környező német lakosságtól eltérő ízlést. „A vasút nélküli vidékek helyi gazdasági jelentősége a kisebb vásárokban áll." — említi Kós Károly.^ Emlékezetesek voltak a szekszárdi és bonyhádi vásárok, valamint a berkesdi búcsúk. Ezek a vásárok kitűnő alkalmat szolgáltattak a mesterségbéli ismeretek cseréjére is. „Emlékszem egyszer a szekszárdi vásáron sok fazekas jött össze . . . megvolt a helyünk .. . mindig ugyanott álltunk, s mikor a szekerekről lepakoltunk, megnéztük egymás edényét is. A szekszárdiak érdeklődtek, hogy lehet, hogy maguknál nincs a tálakon hajszálrepedés? .. . maguk túl vastagon mázazzák — mondtuk. Azok jóváhagyták" — mesélte Kovács János. A vásáron is főleg a terménycsere volt jelentős. Alkalmanként, ha ügyesen cseréltek, hazafelé is telt kocsival érkeztek. A terménycsere legvirágzóbb szakasza a múlt század utolsó éveitől az első világháborúig tartott. Csak kivételes esetben árultak pénzért, főleg a bányászlakta településeken, Vasason, Szabolcson, Komlón. Többnyire vásáron adódott lehetőség a kereskedők megbízására is. Adatközlőim először a bonyhádi, siklósi, bátaszéki vásárokon találkoztak kereskedőkkel. Ez könnyebb értékesítési lehetőséget jelentett. A vegyes edényanyagot igénylők legtöbbször helybe jöttek az áruért. A nevezetesebb baranyai és tolnai központokban a következő kereskedők vették át bizományba az árut: Pakson Kunialuy Viktor, Szekszárdon Lővy Ármin, Bonyhádon Ausch, Singer és Kalendaz Róza, Pécsett Szálai Ignácné, Krisztics István, Kupiné és Trosztné vették át bizományba az edényeket. Az óbányaiak siklósi vásáros útjait felváltotta Novoszela János kereskedő egyezsége — ő is később helybe jött az edényekért. Szigetváron Bessenyei Erzsébet foglalkozott a cserepek értékesítésével. Bátaszéken rendszerint Róthmüller János fazekas, rendelt nagyobb tételt idényedényekből. 2,r > Baracskára és Csataljára a 40-es évektől néhány alkalommal szállítottak egy német kereskedőnek, Deutsch Andrásnak. 26 Az óbányai fazekasok edényei a 30-as évektől lassan a kereskedők közvetítésével szóródtak szét Baranya egész területére. A vásározás ez időtől szorul háttérbe. Az 50-es évekig csupán néhányan, Teimel István, Keszler Antal és Kpvács János jutnak el a pécsi és bonyhádi vásárokra. 24 KÓS Károly: Népélet, néphagyomány (1972) Bukarest 34. 25 Friedsam János közlése. 26 Kovács János közlése.
