Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)
Történettudomány - Cserdi András: A komlói kőbányászat kezdete
274 CSERDI ANDRÄS I. A komlói kőbánya leírása 1927 végén, 1928 elején. A komlói kőbányászatra vonatkozó legrégibb rendelkezésünkre álló irat a hegyháti járás főszolgabírója által írt 3747/1929. sz. véghatározat. 9 Ebből megtudhatjuk, hogy a főszolgabíró Varga Józsefnek megengedi, hogy Komló község közbirtokosságának tulajdonát képező bérelt földterületen „a 657. hrszú ingatlanból 3200 négyszögöl területen a kőfejtést délről északnak 100 méter széles, 30 méter magas és 300 méter hosszban iparszerűleg gyakorolhassa." Az iratot Sásdon keltezték 1927. augusztus 31-én. A helyrajzszám „657" feljegyzése azért fontos, mert ennek alapján meghatározható a kőbánya eredeti helye. Ez a hely ugyanis nem azonos azzal, ahol a követ ma bányásszák. A mai bánya területe a „Macskalék", „Macskalik", „Macskalika" nevezetű helyen, a Kaszánya patak forrásvidékén van. A „657" hrszú hely volt tehát az itt folyó iparszerű bányászat feltételezhetően első helye. A hely pontosítását segítheti a „Véghatározat" előírásai között szereplő Mayer József nyugati, Álrám József déli, Velker István és Kriszt József délkeleti szomszédok nevei, 10 illetve e nevekhez kapcsolható földterület megismerése. A falu kataszteri térképe és telekkönyvei alapján ez 11 a hely a komló— hosszúhetényi országút mellett, a mai kőbányai autóbuszmegálló környékén volt. A hely behatárolását segíti egy 1928. október 30-án keletkezett irat is. 12 Elképzelhető természetesen az is, hogy a 657. sz. ingatlan megvétele egy folyamat állomása csupán. 13 A már említett véghatározat lényege a következő: (pontokba szedés tőlem: Cs. A.) l.A kő kitermelése lépcsőzetes műveléssel történhet, a szükséghez képest alátámasztással, védőkorlát felállításával. 2. „A munkásoknak menedékhelyül 30 nap alatt kő- és vályogból barakkszerű helyiségeket, ugyanott árnyékszékeket, vizeldéket építeni" köteles Varga József. 3. „A robbantás paxittal történik." A robbanószerraktár a bányától keletre, „50 méter távolságra" építendő, a föld alatt kell elhelyezni, vassal bélelt ajtóval lezárni. A raktározható robbanóanyag legnagyobb mennyisége 100 kg. 9 Baranya megyei Levéltár komlói kőbányára vonatkozó iratok (B. m. L. kkvi.: 19/1928.) 10 B. m. L. kkvi.: 19/1928. 11 Komló város Tanácsa V. B. Földhivatal 8., 9. sz. térkép. 12 B. m. L. kkvi.: 151/1928. 13 Ezt a feltevést igazolhatja, hogy az adott időben Kövestetőn, mely az említett helytől északra fekszik, bányásztak követ. Ez kiderül a kőbánya heti jelentéseiből. A kövestetői bányászatra vonatkozóan egyéb adat nem állt rendelkezésre. 4. A robbantás adott, előre meghatározott időben történhet. Az időpontot Komló bírójánál kell bejelenteni, robbantás előtt és alatt az utakat elzárva kell tartani, a robbantás tényét piros zászlóval jelezni. 5. A komló—barcsi magasfeszültségű vezetékben, mely az adott terület mellett vezet el, kár nem történhet, az esetleges károk megtérítendők. 6. A szomszédok — neveiket már felsoroltam — esetleges kárainak megtérítése. Látható, a véghatározat jobbára biztonsági kérdésekkel foglalkozik. Az 1. pont az esetleges kőomlást szándékozik megelőzni, ill. azt, hogy óvatlan személy a kitermelt kő alatt keletkezett szakadékba zuhanjon. A 3. pont — a biztonsági előíráson kívül — utal a termelés nagyságára is. Az a tény, hogy 100 kg paxit „halmozható" fel a raktárban, jelenti azt is, hogy a termelés meglehetősen szűk keretek között folyt. A 4. pont is biztonsági előírásokat tartalmaz, hozzáfűzni sokat nem érdemes. Az 5. és 6. pont biztosítékot kíván az esetleges károk megtérítéséért. Szociális jellegű előírást csupán a 3. pont tartalmaz. Ez viszont elég szomorú képet állít elénk. A „kőből és vályogból" építendő „barakkszerű" épületek felállítása nem kerülhetett a megerőltető feladatok közé, hiszen a kő kéznél volt, a vályog pedig nem tartozik a drága építőanyagok közé. A barakkszerű épületek alapzatának mélysége, ablakainak nagysága, a belső helyiségek tágassága pedig elképzelhető, a ma is álló épületek alapján. A Varga-féle bányászkodásról nem sokat tudunk. Valószínű, hogy eleget tett az előírásoknak, termelte a követ 1928-ig, amikor is a kőbánya új tulajdonosé lett, amit jegyzőkönyvileg rögzítettek. Az 1928. március 20-án kelt irat 14 — jegyzőkönyv — két dolgot árul el nekünk. Először: Varga valami oknál fogva nem tartotta célravezetőnek a kőbányászat további folytatását, ezért a bérelt területet, bányát, átadta a Baranyavármegyei Horthy Miklós Segélyalap részére. Az átadási jegyzőkönyv másik fontos közlése, hogy megismerjük belőle azokat a termelőeszközöket, melyekkel a termelés a Varga-féle bányában folyt, megismerjük a bánya felszereltségét, állapotát. Az átadás 1928. március 20-án történt meg. A bánya tartozékai ebben az időben: Épületek : 1 lakóház (l szoba és konyha) 1 irodahelyiség 1 kovácsműhely és raktárhelyiség 14 B. m. L. kkvi.: 1/1928.
