Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Történettudomány - Ambrus Béla: Bankjegyeink bélyegzései 1918–1920

248 AMBRUS BÉLA gyobb részét. Ok, hogy a kormány gyengének bi­zonyult arra, hogy úrrá legyen a bolsevista moz­galom felett. Az ország további megszállásának célja, hogy Magyarországot felvonulási és hadmű­veleti területté tegyék a román határon harcoló orosz-szovjet hadsereg ellen/ 1 Az intervenciós csapatok által elárasztott terüle­tek kiestek a koalíciós kormány, majd a tanácsha­talom hatásköréből. Ebből nemcsak politikai, ha­nem súlyos gazdasági problémákkal járó következ­mények származtak. E területek kirekesztődtek a rövid ideig tartó, de már működő proletárdiktatúra társadalmat átalakító alappilléreinek lerakását cél­zó műveletekből; a háború utáni gazdasági, keres­kedelmi ébredésből, s ezzel az országos pénzfor­galomból. Mivel a belgrádi szerződésben megígért ama szerződési pont, hogy a polgári igazgatás to­vábbra is a jelenlegi kormány kezén marad •— sem tartották be, közigazgatásunk átállítódott a katonai parancsnokságok felügyelete alá tartozva — a ko­rábbi polgári demokrácia, de monarchiabeli veze­tők újra alkalmazásával. A megszálló katonai pa­rancsnokságok átvették egyebek mellett a területek pénzügyi igazgatását is, amelyeket a sajátjukéhoz hozzáigazítani igyekeztek. A nyersanyag, az élel­miszer és egyéb létfenntartási anyag fokozódó hiánya, az egyre nagyobb méretet öltő rekvirálás csak gyorsították a korábban megindult inflációt. A fegyverszüneti tárgyalásokkal egyidejűleg kí­sérlet történt a nemzetiségekkel való megegyezésre is. Az addig elnyomott és kizsákmányolt nemzeti­ségi dolgozók álláspontja lett a magyarokkal való minél teljesebb szakítás. A nacionalista vágytól el­telve elérkezettnek látták e törekvéseik megvalósí­tását. A fegyverszüneti tárgyalások befejeztével a Károlyi kormány már befejezett állásfoglalást ta­pasztalt a nemzetiségeknél. A Horvát-Szlavónország tartományi gyűlésén (X. 29.) egyhangúan törvényt hozott Magyarországtól való elszakadásra. A hatalmat Zágrábban a Dél­szláv Nemzeti Tanács vette kezébe. Ugyanakkor kimondta a szerbekkel való egyesülésüket is. Október 30-án Túrócszentmártonban a különbö­ző frakciókból alakult Szlovák Nemzeti Tanács a csehekkel való egyesülés mellett foglalt állást. A magyarországi románok az Aradon székelő Ro­mán Nemzeti Tanács nevében csatlakozását kérte Romániához. Amikor a román hadsereg elérte a belgrádi fegyverszüneti szerződés alapján kijelölt demarkációs vonalat, az erdélyi románok a gyula­fehérvári nagygyűlésen bejelentették Romániával való egyesülésüket. Németország, Ausztria, Cseh-Szlovák Köztársasá­gok kikiáltását követte a magyar. Ezzel Magyar­ország leszámolt a Habsburgokkal és visszanyerte függetlenségét. Az antant csapatoknak az ország területére való behatolás létkérdéssé tette a kor­mánynak új, ütőképes hadsereg feelállítását, ami nem sikerült. 1918. november hó végén megala­kult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Kiéle­ződött az osztályharc. A munkásság a KMP mellé állt. A koalíciós kormány nem talált megoldást sem a politikai, sem a gazdasági válság megoldására. Külpolitikai csődje tetőzte a tehetetlenségét és le­mondott. 1919. március 21-én kikiáltották a Ma­gyar Tanácsköztársaságot. Politikai, gazdasági, szo­ciális, kulturális programja mellett a Tanácsköztár­saság megtámadásakor megteremtette a Vörös Had­sereget, amely jó időre feltartóztatta az interven­ciós hadsereg beljebb hatolását a magyar földre. Augusztus 1-i Forradalmi Kormányzótanács le­mondásával a jobboldali szociáldemokrata vezetők­ből alakult kormány kezébe került az ország irá­nyítása. A szegedi ellenforradalmi kormány Pestre kerülésével a fehérterror tobzódása közben kiala­kult a Horthy-korszak uralma. A vázolt történeti kereten belül zajlottak le a pénzforgalom biztosítását célzó önálló valutaren­dezési kísérletek, amelyeknek első szükségintézke­dése volt a különböző időpontokban végrehajtott bankjegyjelölések. Az intézkedéseknek közös for­rása volt a St. Germaini-i, majd a trianoni béke­szerződések erre vonatkozó egyes cikkelyei. Mivel az újonnan alakult államok nem rendel­keztek még saját bankjegynyomó felszereléssel és így új bankjegyekkel, ezért az Osztrák—Magyar Bank kiadású közösen használt és saját területü­kön forgalomban maradt pénzjegyeket látták el különböző technikával végzett, különböző időben lebonyolított bélyegzésekkel. Mindegyik ország területén levő bankjegyek meg­jelölését hivatalosan nosztrifikációs bélyegzéseknek nevezzük. Közben vagy utána lezajló intervenciós csapataik által elfoglalt területeken használatos pénzjegyeket a saját hátországbeli vagy attól el­térő megjelöléssel látták el. Ezek nem mindenütt azonosak a hivatalos bélyegzések alakjával. A meg­szállt területek bankjegy jelöléseit helyi, illetve provinciális bélyegzések néven csoportosítjuk. Ke­letkezésük és eltérő alakjuk miatt külön tárgyal­juk. 4 Neue Freie Presse 1919. III. 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom