Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Történettudomány - Ambrus Béla: Bankjegyeink bélyegzései 1918–1920

BANKJEGYEINK BÉLYEGZÉSEI, 1918—1920 AMBRUS BÉLA Történeti háttér Az I. világháború végét jelentette a központi hatalmak katonai összeomlása. A katasztrófa elhárítására azonnali békét és fegyverszünetet kértek és megkísérelték a Monarchia átszervezését. A korábban különböző nevek alatt létrejött lengyel, csehszlovák, délszláv, román nemzeti tanácsok kimondták a Monarchiától való teljes elszakadást. Ezzel megindult a Monarchia felbomlása. Ausztria-Magyarország és a szövetséges hatalmak közötti fegyverszünet eredetileg november 3-án lett megkötve az olaszországi Páduában. A szerződésben Magyarországot érintő szárazföldi feltételek úgy rendelkeznek, hogy Ausztria-Magyarország mindazokat a területeket tartozik kiüríteni, amelyeket a háború kezdete óta fegyveres erővel megszállt. A szerződés 4. pontja

1 kikötötte, hogy az antant hatalmaknak jogában áll „Ausztria-Magyarország mindazon stratégiai pontjait, amelyekre szükségük van, a szükség időtartamára haderejükkel megszállni és a rendet fentartani." Az „önálló független" Magyarország Károlyi kormányának az volt az álláspontja, hogy kössön külön fegyverszüneti szerződést egy kedvezőbb feltételek elérése érdekében. Mivel ilyen igényű szerződést Páduában nem vehettek figyelembe, ezért annak érdemleges megkötését Belgrádban vélte rendezni. A páduai fegyverszüneti megkötés időpontjában az antant keleti frontra kinevezett főparancsnoka — aki 47 és túlnyomóan román, szerb összetételű hadosztály felett rendelkezett — nem respektálta a páduai fegyverszüneti rendelkezés azon pontját, mely Magyarországra nézve hallgatólagosan az 1914 előtti határokat jelölte meg demarkációs vonalként. A magyar küldöttségnek átnyújtották a katonai egyezmény 18 pontjából álló tervezetet aláírás céljából. Ennek értelmében az új demarkációs vonal Beszterce—Maros, Szabadka— Baja—Pécs—Dráva vonalát jelölte meg új határvonalként, továbbá a kiürített területeken a polgári igazgatás is a jelenlegi kormány kezén marad. Károlyi a szerződés aláírását megtagadta és táviratilag tiltakozott az antant Párizsban székelő kormányánál. Miután ennek hatása elmaradt és a szerb 1 Documentes ... p. 11. csapatok a szerződés aláírásától függetlenül is megkezdték a kijelölt területekre való bevonulást, a magyar kormány végül is a fegyverszünet aláírása mellett döntött, amelyet november 13-án aláírt. A belgrádi egyezménynek a határok végleges megvonására kevés jelentősége volt. Mutatja az a körülmény, hogy a szerződést később az antant nem tartotta be, illetve önkényesen magyarázgatta annak tartalmát. Bethold francia tábornok nyíltan kijelentette a magyar sajtónak, hogy Magyarország egyes városainak megszállása „a rend érdekében történik, mert Franciaország nem engedheti meg, hogy Magyarországon úrrá legyen a bolsevizmus és a bolseviki mozgalom átterjedjen az antant államaiba".

2 Foch tábornagy ismertette szovjetellenes haditervét. Francia vezetés alatt akart támadni Varsótól—Krímig terjedő vonalon.

3 Ezért a Szovjet-Oroszország elleni támadás céljából a tengerpartról mintegy 30 000 főt számláló francia egységek húzódtak Horvátország területén keresztül s a koalíciós magyar kormányunk idejében birtokukba vették a Duna— Maros közötti Dél-Magyarország területét és december 10-én megszállták Szegedet. A román királyi hadsereg Erdélyben gyülekezett s francia tábornok irányítása mellett december 2-án átlépte a Maros folyó vonalát és húzódott az Alföld felé. A szerb-horvát-szlovén (SHS) királyi hadsereg Pécs vidékét szállta meg és csapatait összpontosította Szabadka térségében. Az antant parancsnokság december 3-i és 24-i jegyzékben a Dunántúl és Ipolytól északra, továbbá Rimaszombattól az Ung folyóig húzódó vonaltól északra fekvő területek kiürítését követelte, bár Szlovákiára vonatkozóan semmiféle intézkedést nem tartalmaznak sem a páduai, sem a belgrádi egyezmények. Nem tartották be továbbá a fegyverszünetnek a magyar közigazgatás további megmaradására vonatkozó rendelkezését sem. Vyx ezredes március 20-án jegyzéket nyújtott át a magyar kormánynak, amelyben közölte, hogy az antant kénytelen további területeket megszállni Magyarországon. Francia, szerb, román és cseh-szlovák csapatok szállják majd meg Magyarország legna2 Győrffy p. 557. 3 Győrffy p. 558. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1977) 22, p. 247—271. Pécs (Hungária), 1978.