Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Bérdi György: Pécs legnagyobb adófizetői, 1887–1901

PÉCS LEGNAGYOBB ADÓFIZETŐI 1887-1901 BÉRDI GYÖRGY Résztanulmányomban Pécs múlt századvégi társadalmának vezetőrétegét vizsgálom azzal a céllal, hogy összetételéből a város gazdasági helyzetéről, a tőkés vagyonosok kialakulásáról kapjunk — áttételesen — képet. A köztörvényhatóságokról szóló 1870. évi 42. és az 1871. évi 18. törvénycikkek rendelték el a törvényhatóságok és községek legnagyobb adófizetőinek jegyzékbe foglalását. Ezek a jegyzékek szolgáltak alapul ahhoz, hogy a legvagyonosabb elemek automatikusan bekerüljenek a törvényhatósági bizottságokba. Az 1886. évi 21. törvénycikk némi módosításokkal véglegesen rendezte a problémát. A törvénycikk 24. §-a szerint: „A bizottsági tagok számát a törvényhatóság lakosainak száma szabályozza, ti. vármegyékben minden 500, törvényhatósági joggal bíró városokban minden 250 lakos után egy bizottsági tag számíttatik." Pécsett tehát összesen 114 tagú bizottságot hozhattak létre.

1 A bizottság tagjainak felét alkották a törvényhatóság területén legtöbb egyenes adót fizető állampolgárok, a másik felét választották.

2 A legtöbb adót fizetők (virilisták) sorrendjét az összes állami egyenesadó nagysága határozta meg. Mik alkották az egyenesadókat? Ezek körébe tartozott a földadó, a házadó, a kereseti adó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója (üzleti adó), a tőkekamat és járadékadó, az általános jövedelmi pótadó, a bányaadó, a nyereményadó, a szállítási adó, a fegyveradó, a vadászati adó, a hadmentességi díj, és az országos betegápolási pótadó. A házadó házosztályadót vagy házbéradót jelentett (Pécsett házbéradó volt). A kereseti adó 4 osztályra tagolódott. Az I. osztályú a munkások és a kisiparosok, a III. osztályú a nagyobb iparosok, gyárosok, kereskedők, orvosok, ügyvédek, szabad foglalkozásúak, a IV. osztályú a tisztviselők adója volt. A II. osztályú kereseti adót mindenki fizette, mint a személyes tevékenység adóját.

3 A virilisták adóösszege bármely adónemből adódhatott. A törvény értelmében a férj vagy apa állam1 Pécs szab. kir. város önkormányzati szabályrendelete. Pécs, 1890. 3. p. 2 1886. évi 21. te. 22. §. 3 Mindezen adók részletes ismertetése. Exner Kornél: Magyar pénzügyi jog. Bp. 1910. adójába a feleség, valamint a kiskorú gyermekek államadója is beszámított, ha ő kezelte azok vagyonát. A törvény lehetővé tette, hogy az állami, felekezeti, törvényhatósági, községi és magánintézetek tanárai, a tudományos akadémia tagjai, az akadémiai művészek, a folyóirat- és lapszerkesztők, a lelkészek, az ipar- és kereskedelmi kamarák belés kültagjai, úgyszintén a magyar államban érvényes oklevéllel ellátott tudorok, tanárok, ügyvédek, bírák, orvosok, mérnökök, építészek, gyógyszerészek, szabászok, bányászok, erdészek, gazdászok, gazdatisztek és állatorvosoknak összes egyenes államadója kétszeresen számíttassék.

4 Azoknak, akik igénybe akarták venni ezt a kedvezményt, minden évben újból be kellett ezt jelenteni, s igazolni jogosultságukat. Ha nem jelentkezett, abban az évben elesett ettől a jogától.

5 Erre található több példa Pécsett. Tehát Pécsett minden évben 57 virilista került be a törvényhatósági bizottságba, emellett változó számú póttag is szerepelt a jegyzékeken. Milyen következtetéseket lehet levonni ezekből a jegyzékekből? 1. Elsősorban a foglalkozások szerinti megosztás mutathat sok érdekességet. Gyakorlatilag a város legvagyonosabb rétege szerepel itt. Hiszen a választott bizottsági tagok nagy többsége a hivatali apparátusból került ki, vagyonos ember elvétve szerepel közöttük. Tehát ezeken a listákon szerepelnek a város ipari és kereskedelmi tőkései. Számuk és helyük sok mindenre rávilágít. A vagyonokra visszakövetkeztetni ugyan nem lehet, mert az adók összegéből nem derül ki, hogy milyen adónemekből jön létre, s a változó adókulcsok, továbbá a hamis adóbevallások miatt nem lehet ténylegesen megállapítani az adóalapot. De ha hosszabb időszakon keresztül kísérjük nyomon az adóöszszegeket, relatív bizonyossággal lehet megállapítani a listán elfoglalt helyezés helyességét. A statisztikáknál mindig az egyszeresen vett adókkal számoltam, mert éppen a fentemlített okokból nem következetes a kétszeres számítás, és így 4 1886. évi 21. te. 26. §. 5 1886. évi 21. te. 27. §. 8 J. P. Múzeum Évkönyve, 1976 Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1975-76) 20-21, p. 113-125. Pécs (Hungária), 1977.