Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)
Történettudomány - Szakály Ferenc: Schreiber Farkas pécsi bíró (1527–1542)
SCHREIBER FARKAS PÉCSI BÍRÓ 87 Istvánííy István katonái Bátára ütöttek, s megsarcolták és kifosztották az ott gyülekező szegedi, pécsi és siklósi kereskedőket. A hatalmaskodásról panaszt tevő Váraljai Szaniszló pécsi püspök szerint ezzel nemcsak a kifosztott kereskedőknek, hanem őfelsége harmincadjának is nagy kárt okoztak, mert Báta vására az a hely, ahol a siklósi és a pécsi tőzsérek a marhákat idáig áthajtó szegedieket várni s a tőlük átvett jószágokat a szomszédos tartományokba („ad regna vicina") továbbhajtani szokták 92 . Pécsnek e marhakereskedelmi transit-központ jellegére Szapolyai kormányzata is felfigyelt, s a Duna—Tisza köze felől hajtott marhák, illetve az onnan érkező importáruk — analógiák tanulsága szerint: elsősorban textiliák és vasáruk — megvámolására harmincadhivatalt létesitett. Azért itt, at ország közepén, mert odébb, a nyugat-dunántúli részeken már Ferdinánd hívei voltak az urak, s így ott már Ferdinándnak szedték a harmincadot 93 . E transitközpont jellege miatt érdeklődtek Pécs sorsa iránt az út nyugati végpontján, Velencében és Pettauban is. S nyilván ugyanezzel van összefüggésben, hogy Pécsett gyakorta feltűntek egyébként nagy távolságra lakó külföldi kalmárok is. 1532 májusában pl. egy Szaniszló nevű krakkói (!) kereskedő jelentette Pécsről Velencébe, hogy Laibach (Ljubljana, Jugoszlávia) felé utaztában két marhacsordával is találkozott 94 . S végül — de nem utolsó sorban — a kereskedelmi érdekeltség indította arra 1543-ban Pettau város tanácsát is, hogy a veszélyeztetett Pécsen pénz-adománnyal segíteni igyekezzék 95 . A három régió — a Dél-Dunántúl, a Dél-Alföld és a Tiszántúl — között még egy távolsági kereskedelmi cikk, a Dél-Dunántúlon termelt bor forgalmazása során szövődtek szoros távolsági kereskedelmi kapcsolatok. A szerémségi borvidék fokozatos pusztulásával párhuzamosan nőtt meg az érdeklődés a somogyi, baranyai és tolnai borok iránt az országos piacon. Ezek — a bátai réven keresztül 92 Komáromy A. 294—295. 1. Pécs kereskedői természetesen részt vettek a másik fontos magyar kiviteli cikk, a marhabőr forgalmazásából is: „Pécs lakói vásárra egy kocsi marhabőrt vinnének, harminc akcsét adjanak, egy kocsi juhbőr után hat akcsét adjanak." — rendelkezik a mohácsi liva 1541/42-es kánunnáméja. Ugyanebben szó esik a pécsiek által szállított behozatali cikkekről is: „Szintén ha nimetdar, eszterhal vagy a hitetlenek szövete (kefére takiyesi) szövetek jönnének, eladásuk után egy akcsét fizessenek." Vass E.: Mohács város hódoltságkori történetének török forrásai. Baranyai Helytörténetírás 1976. Szerk.: Szita L. Pécs, 1976. 28. 1. 93 Az itteni harmincad létezéséről a 116. jegyzetben idézett forrás tudósít. 94 M. Sanudo, Diarii. 56. kötet 319. 1. Idézi: O. Pickl: Die Auswirkungen der Türkengefahr auf den Handel am Hofzaun des Reiches. In: Bericht über den zehnten österreichischen Historikertag in Graz, 1969. 1970. 195—196. 1. 26. jegyzet. 95 Komáromy A. 388. 1. — elsődlegesen víziúton, kisebb részben tengelyen jutottak el rendeltetési helyükre. Pestre, Budára, a tiszántúli városokba, így pl. Debrecenbe, Váradra, Kassára is 96 . A forgalmazást északi irányban a pesti 97 , délnek, majd a Tiszán felfelé pedig a szegedi és makói hajósok végezték 98 . A dél-dunántúli borok közül a felső-baranyaiak voltak a legkapósabbak, ma már azonban tudjuk, hogy ezek valójában nem Baranya megyében, hanem a Felső-Baranyának is nevezett Szekszárd környéki délkelettolnai szőlőhegyeken termettek 99 . Mindennek ellenére bízvást elfogadhatjuk Istvánííy kései híradását, miszerint a távolsági forgalomba a pécsi •— jobban mondva: Pécs környéki — borok is belekerültek és eljutottak Szegedig, Debrecenig. Annál is inkább, mert az idézett, 1497-es példából láthatjuk, hogy a szegedieknek magának Pécsnek szőlőhegyén is voltak extraneus szőlőbirtokaik 100 . Mindennek alapján bizonyosra vehetjük, hogy Pécs gazdasági, súlyát e két, országos viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű agrártermék — az alföldi szarvasmarha és a dél-dunántúli bor — egymással ellentétes irányú, ám egyaránt az ország kereskedelmi régióit összekapcsoló forgalmazása adta. Anélkül, hogy a borkereskedelem jelentősegét alábecsülni akarnánk, úgy véljük, hogy a marhakereskedelemben forgott és abból származott a nagyobb tőke. Bárhogy legyen is, az bizonyos, hogy a Schreiber Farkas kezén az évek folyamán forgott tőke nagysága egyszersmind az ismertetett távolsági kereskedelmi utakon zajló forgalom volumenét és a benne résztvevők lehetőségeit is jellemezheti. Visszakanyarodva szűkebben vett témánkhoz, Schreiber pályafutásához : Az, hogy Schreiber — ha, mint hisszük, valóban ő rejtezik az 1532-es instrukció Cokon-neve alatt — miért vált meg oly hamar a kamarai szolgálattól, alighanem könnyen magyarázható. Az erőszakoskodásoktól sem idegenkedő Bakics emberei mellett egy, a feladatát komolyan vevő harmincad-ellenőrre nem várt nagy jövő, amiből egyébként könnyen érthető lenne az is, hogy Schreiber hamar odahagyta a korábbi jövedelméhez mérten amúgy sem valami nagy haszonnal ke96 Gecsényi L.: Városi és polgári szőlőbirtok és borkereskedelem a Hegyalján a XV— XVI. század fordulóján. AtSz 14 (1972) 340—341. 1. 97 Ez lehet az oka annak is, hogy a jenői és a pesti hajósok közt 1514-ben létrejött egyezmény a pesti hajósok útjának végcéljaként a bátai vásárt jelölte meg. Kübinyi A. : Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése. TBpM 16 (1964) 109. 1. 98 Szakály F.: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526—1566). Tanulmányok Tolna megye történetéből. II. Szerk. : Puskás A. Szekszárd, 1969. 39., 41. 1. 99 I. m. 41. 1. юэ A Pécs környéki borok e korbeli értékére jellemző, hogy Sulyok György püspök Pécsett, 1537. nov. 19-én kelt végrendeletében 100 akó bort hagyott János királyra. Németh B. (1898) 401—402. 1.
