Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)
Történettudomány - Szakály Ferenc: Schreiber Farkas pécsi bíró (1527–1542)
SCHREIBER FARKAS PÉCSI BÍRÓ 85 az sem zárhatja ki, hogy alig másfél esztendővel később, 1533 őszén már ismét Pécsett, mégpedig ismét a városbíró tisztében találjuk Schreiber Farkast, jóllehet a város ekkor már Szapolyaí hűségére hajlott, s János király maga is a városban időzött 82 . Pécsett — Szeretni György kissé zavaros előadása szerint — ekkor a következők történtek: „Pécsre indult János király, s ott pihent több mint egy hónapot. Sok török volt Gritti fiával, s felőlük sok panasz jutott a királyhoz. Néhány síró és jajgató anya fiát, néhány leányát kereste. A király azonban semmiben sem akadályozta meg a törököket budai szolgálataik miatt, de főleg a kormányzó miatt [értsd: Lodovico Grittire való tekintettel]. Végül a város nagy zajjal felkelt, s követeket küldtek a királyhoz ugyanabban a városban, hogy ha őfelsége nem viseli az ő gondjukat, akkor bizony mi viseljük a gondunkat. A király ezt az oly nagy panaszt hallva meghagyta a város bírájának, hogy menjen a kormányzó fiához, Antalhoz, s előbb tőle kapjanak választ; végül ő is gondjukat viseli. Wolfgang volt a bíró neve, s a németek nemzetéből volt. Hirtelen odament [Gritti] szállásához tisztjeivel s hanyatt-homlok vakon [értsd: vakmerően] kezdte támadni őméltóságú uraságát, hogy már Török Bálint után követet kísértek el [érsd: már tárgyalásba bocsátkoztak a Ferdinándpárti Törökkel], már Bálint kikémlelte a törököket táborukban, s a Zselic hegyekben tartózkodik hadinépével. A kormányzó fia, Antal megígérte a bírónak, hogy én megfékezem őket, csak békén hallgassanak. — És így megparancsolta a törököknek, hogy semmi jogtalanságot el ne kövessenek, mert ha ezután valami megtörténik, a bűnös fejével lakol. Ezután [értsd: a városiak] hallgattak, s végül a bírák és a város esküdt polgárai esküt tettek a királyi felségnek, hogy már hűek lesznek János királyhoz." 83 Szapolyai nyilván azért időzött Pécsett, hogy a maga oldalára vonja a Dél-Dunántúlt és annak központját, mégis kellemetlen pillanatokat kellett megérnie a kies Mecsek-alji városban. Sőt, a leírásból úgy tűnik, hogy valójában csaknem foglya volt a Schreiber Farkas — mert hisz, hogy róla van szó, az nem lehet kétséges — vezette háborgó pécsieknek, akik — a környék központjához méltóan — magukra vették a török sújtotta régió gondjait, és megmozdulásukkal a garázdálkodó törökök megfékezésére kényszerítették a gyengekezű uralkodót és a nemtörődöm Gittit Ezen előzmények alapján teljes joggal kikényszerítettnek és merő82 Szapolyai pécsi időzéséről: Acsády L: Magyarország három részre oszlásának története. 1526— 1608. Bpest., 1897. (Szilágyi S. [szerk.]: A magyar nemzet története V.) 105. 1. és Iványi B. (1941) 46. 1.; A királyt Mehmet pesti prefektus török csapatai kísérték. G. Pray (1806) II. 47. 1. (id. levél). 83 Az eset leírását Juhász L. fordításában közöljük. Szerémi Gy. (1961) 232. 1. ben formálisnak vélhetnénk a király és a pécsiek megbékélését, amely végül a városi tanács eskütételével pecsételődött meg 84 . Joggal kételkednénk, de alaposan tévednénk, mert a város 1533 után valóban megmaradt Szapolyai hűségén, jóllehet ez, a környéket uraló Ferdinánd-pártiak — Török Bálint, Baktcs Pál és Kápolnay Ferenc — fenyegetése miatt, nem lehetett könnyű feladat. Márpedig, hogy így történt, azt éppen az eladdig oly szívével-lelkével Ferdinánd-párti Schreiber Farkas példája igazolja. Oly buzgó Szapolyai-párti vált belőle, bogy a király az 1530-as évek végén — valószínűleg 1539-ben 85 — a kiváltságolások és a kivételezettségek egész sorával viszonozta — ezekből kitetszőleg értékes, ám részleteiben, sajnos, nem ismeretes — szolgálatait. Megengedte neki, hogy évente 240 darab szarvasmarhát minden vám- és harmincadfizetés nélkül Pécsre hajthasson, azokat ott mészárszékeiben levágathassa, kimérethesse vagy ha úgy tetszik neki, elcserélhesse, azaz továbbadhassa. Schreibert a magyar nemesek sorába emelte s mint ilyent a pécsi Nagy utcában lévő háza után fizetendő mindennemű adótól mentesítette, mire — a király példáját követve — Eszéky János (1539—1541) és Vár84 A pécsi tartózkodás alaposan megszilárdította Szapolyai János király dél-dunántúli pozícióját, sokan átpártoltak hozzá a környékbeliek közül is. Így pl. a következetesen Ferdinánd-hű Bakics Pál maréi várnagyai is. Esztergom, 1534. márc. 25. Révay Ferenc — Ferdinánd király. Lukinich 1..- A podmanini Podnianiczky-család oklevéltára. II. Bpest, 1939. (A podmanini és aszódi báró Podmaniczky-család története V.) 495. 1.; Megjegyzendő, hogy a kiadó mind a vár megjelölését (Male), mind pedig Szapolyai pécsi tartózkodásának időpontját hibásan adja meg a jegyzetben! 85 Szapolyai kiváltságlevelei nem maradtak ránk (vagy talán: még nem kerültek elő), tartalmukat csak Ferdinánd 1542-es, azokat megerősítő okleveleiből ismerjük, amelyek viszont hallgatnak az eredetiek kibocsátásának időpontjáról. Több megfontolás szól azonban amellett, hogy Szapolyai kiváltságlevelei 1539-ben kelhettek. Az 1542-es megerősítő oklevél (Függelék IV.) elbeszélése szerint Eszéky János pécsi püspök volt az első, aki Szapolyai mentesítése nyomán a Schreiber háza után járó földesúri adókról lemondott, ő pedig 1539-ben nyerte el a pécsi püspökséget. Ezévben Schreibernek többször is alkalma nyílhatott arra, hogy szolgálataival kitüntesse magát és a kiváltságleveleket kieszközölje. Egyrészt azokon a székesfehérvári ünnepségeken, amelyek 1539 márciusában Szapolyai házasságkötéséhez és Izabella királyné megkoronázásához kapcsolódtak, s amelyek nagy visszhangot keltettek a Dunántúl déli részén is (ekkor keletkezett Istvánffy Pál baranyai birtokos nemes, a későbbi baranyai alispán „História regis Volter" című széphistóriája is. Horváth J.: A reformáció jegyében. A Mohács utáni félszázad magyar irodalomtörténete. Bpest, 1957 2 . 101—106. 1. és Nemeskürty I.: A magyar népnek, ki ezt olvassa. Az anyanyelvű magyar reneszánsz és barokk irodalom története, 1533—1712. Bpest, 1975. 33—37. 1.). De alkalom kínálkozott a kiváltság-szerzésre 1539 őszén is, amikor Szapolyai ismét Pécsett tartózkodott (innen keltezi 1539. szept. 5-i parancslevelét.) /. Koller (1806) V. 247. 1.
