Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)
Történettudomány - Szakály Ferenc: Schreiber Farkas pécsi bíró (1527–1542)
84 SZAKÁLY FERENC ist"). Tudósítja az uralkodót, hogy a szultáni tábor Érdnél, Ibrahim nagyvezér ruméliai hada pedig Buda alatt áll (maga Ibrahim Fehértemplomnál ütötte fel szállását), S zápolyai a pesti mezőre szállt, s már csaknem minden megye hada csatlakozott hozzá. A török naszádosok egészen Komáromon túlra eveztek fel, hogy a királyi naszádosokat a segítségadásban megakadályozzák. Híreket közöl a budai ostrom állásáról, adatokat a török had létszámáról és erejéről, és beszámol arról a riasztó török tervről, miszerint a szultán ezévben Magyarországon akar telelni, hogy a következő nyáron egyenest Bécs ellen indulhasson. Schreiber — aki magát e jelentés végén is „pécsinek" („vonn Fünffkirchen") írta — azonban e jelentésben sem tudja elleplezni a „hazájában", Pécs környékén történtek iránti érdeklődését. így kerülhetett csak bele abba az a — többihez képest ötödrangú — információ, hogy embere ott volt, amikor Istvánííy Imre baranyai nemes (akit Schreiber alkalmasint személyesen is jól ismerhetett) 1000 kopját ajándékozott a nagyvezérnek 78 . Mindeközben a lakosai javarészétől elhagyatott Pécsnek alighanem ismét szenvednie kellett a törököktől. Oláh Miklós legalábbis úgy értesült — igaz, külföldön —, hogy a törökök Budára menet elfoglalták Pécset és Székesfehérvárt 79 . Ezt látszik igazolni, hogy a Schreiber által 1529-ben, kifejezetten Ferdinánd ügyének szolgálata miatt elszenvedett károkat — nyilván némi túlzással — 5000 forintra becsülték, amit csakis úgy magyarázhatunk, hogy pécsi házát és egyéb vagyonát a törökök vagy a velük szövetséges Szapolyai-párti magyarok teljességgel felprédálták, elpusztították 80 . Schreiber 1529-es tevékenysége aligha merült ki a fentebb említett jelentés összeállításában, Olyannyira nem, hogy személyére és szolgálataira 78 Függelék III.; Idézi az eredetiből: Szentkláray /.; A dunai hajóhadak története. Bpest, 1885. 127. 1.; Téved tehát Fitz J. (XVI. és XVII. századi röpiratok Pécsről. Közlemények a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából. 1931—32. 6. sz.) és az ő nyomán induló Hoiub J. (i. m. [I960] 190. 1.) abban, hogy Schreiber ,,ebben az időben otthon tartózkodott". 79 Znaim, 1529. szept. 4. Oláh Miklós — Geréb Pál. Ipolyi A.: Oláh Miklós, II. Lajos és Mária királyné titkára, utóbb magy. orsz. cancellár, esztergomi érsekprímás és kir. helytartó levelezése. Bpest., 1875. (Monumenta Hungáriáé Historica. I. Oklevéltárak 25.) 16—17. 1. 80 Erről lásd a Függelék VI. alatt közölt oklevelet! 80 /a Egy jelentés szerint „Aus eines burgers von Fünffkirchen brief, so erst aus der Thurkey komen ist, de dato den XVIII. juni [nyilvánvalóan elírás „júli" helyett, hiszen a benne foglalt információk későbbiek, és maga a kiadó is így ír a bevezető szövegben: ,,U jednom zapisu od 18. jula 1529 stoji"]. Wie er an freytag vor Johanns Baptista [jún. 21.] anhaim kommen, seyen im underwegen ob zwai tausent wagen fliehender leut begegnet, die da schreyen und wainen. Und wie die nazarn, so mit iren schiffen die Tunaw innengehabt und beschützt haben, alle zu den maga az uralkodó is felfigyelt s kötéslevélben ígérte meg, hogy az elveszett 5000 forintért teljességgel kárpótolni fogja. Igaz, a királyi ígéret — legalábbis 1542-ig — puszta szó maradt. Egy halvány jel viszont arra utal, hogy az uralkodó közvetve addig is jutalmazni kívánta hűséges és hasznos alattvalóját, míg a fenti ígéretét beválthatja. Az óvári harmincadcsoport vámhelyei az 1530-as években Bakics Pál kezén voltak, s a harmincadolást ott természetesen az ő emberei végezték. Mivel azonban az uralkodó ellenőrizni kívánta Bakics embereinek működését, elrendelte a magyar kamarának, hogy azok mellé nevezzen ki ellenőrt. A kamara 1532. május 29-én utasította Cohort Varhas contrascribát, hogy a kereskedőknek kiadott és az általuk benyújtott harmincadcédulákat ő is írja alá s azokat naplójába vezesse be. Az utak szemmeltartására 2 lovast kellett tartania, s mindezért évi 100 forint évi fizetést kapott és 1/3 rész erejéig részesült a tilosban elfogott áruk értékéből is 81 . Természetesen nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy Cokon Farhas azonos a ,„mi" Kochaim Farkas menekült pécsi bíránkkal, az elkövetkezők ismeretében azonban ez nagyon is valószínűnek látszik. Annál is inkább, mert a kamarai magyar írnok tollán könnyen Cokonra — ahogy 1528-ban: Kochomra — torzulhatott a Kochaim családnév. Cohcm Farkas és Schreiber Farkas azonosságát Turkh gefalln und seyen derselben schiff hundert gewesst, nemlich halb hunngrisch und halb Ratzn, welche mit dem Turckhn iren verstanndt gehabt haben. Also das die Turckhn mit vil schiffen kommen sein, haben sich die Hunngern mit inen geschlagen, seyen die Ratzen ire gesellen in die gefalln, die maysten tayl erstochen und die andernn mitsambt den schiffen weggefuert, also sein die Turcken vier meil wegs ire nachpewrn". A. Ivic: Istorija Srba u Ugarskoj od pada Smedereva do seobe pod Carnojevicem (1459— 1690). Zagreb, 1914, 87—88. 1. 29. jegyz.; Persze, nem állítható felelősséggel, hogy az a „burger von Fünffkirchen", aki tapasztalatairól a Habsburg-kormányszerveknek beszámolt, ezúttal is éppen Schreiber Farkas lett volna. Az eset mindenesetre jól mutatja, hogy a város polgárai — különösképpen távolsági kereskedői — korábban is rendszeresen továbbították információikat Budára és Bécsbe, hogy a védelem előkészületeit segítsék. 81 Ember Gy. 207. 1.; Bakics harmincadszedésének szemmel tartását nagyban indokolta, hogy az már az óvári harmincadcsoport megszerzése előtt sem riadt vissza az ott áthaladó kereskedők sarcolgatásátóh „Intelleximus ad hoc" — írja Ferdinánd király 1531. szeptember 23-i parancslevelében — ,,vt tricesime nostre owariensis proventus, qui de bouum pecundumque armensis in hoc regno nostra exigi nobisque obvenire debent, facilius et citius assequi et vsurpare possis, boues et pecundes per Jaurinum ad Owar et alia lóca adduci et abigi solitus [így!] detinere teque ipsum auctoritate propria tricesime proventus et taxas impositas exigere et leuare eosque in tuam utilitatem conuertere". A. Ivié: Spomenici Srba u Ugarskoj, Hrvatskoj i Slavoniju tokom XVI. i XVII. stoleca. I. 1527—1600. Növi Sad, 1910. (Knjige Matice Srpske 36—37. Zbornik istorijskih dokumenta Nr. 3.) 77—78.1.