Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Szakály Ferenc: Schreiber Farkas pécsi bíró (1527–1542)

SCHREIBER FARKAS PÉCSI BÍRÓ 83 vilégium kedvezményeivel — javarészt újjáépítet­ték lakóhelyüket. Amikor azonban 1529 tavaszán Szulejmán, Szapolyai támogatásának színével, de valójában Bécs ellen megindult, s a Habsburg­kormányzat semmit sem tett felvonulásának meg­akadályozására — az 1526-os emlékképek elbor­zasztó hatására —, tömeges menekülés indult meg néi követ a császárnál, és egy időben budai harmin­cados is. . . Életpályáját ismerve, feltételezhetjük, hogy az ő fia lehetett az a nemes (!) pozsonyi K. Joachim, aki 1479-ben járt a bécsi egyetemre ... — Joachim Budára költözött, és mint itteni polgár (nem mondva nemesnek!) kap igazolást városától 1516-ban, hogy Bécsben tanuló fia 18 éves ... — Ez a fiú azon­ban, Kristóf, aki 1513-ban iratkozott a bécsi egyetemre és 1521-ben lesz magister, Bécsben — akárcsak apja — mindig nemesként fordul elő ... — Joachim, akit és családját különbözőképpen, de később leggyakrab­ban Kokon néven neveznek, először 1498-ban tűnik fel mint budai polgár. Társával, a szintén budai Veres Farkassal 885 ft 40 d-ért ad el késeket a Várad-vad­kerti vásáron . . . Ugyanezen évben a nagyszebeni tanács előtt pereskedik a szintén budai Arnolt János esküdttel... — 1519—20-ban a Krisztus teste céh elöljárója, 1520-ban városi tanácstag is . . . — A húszas években szereplő három Kokon bizonyára a fia volt. Wolfgangnak 1521-ben 750 ft-tal tartozik egy nemes . . . — Tamás 1524-ben Szapolyai vajda hitelezője 300 ft­tal, 1525-ben a királyné 3150 ft-tal... — Péternek ugyanakkor 187 ft-tal tartozik a kincstár, de ő ezen felül 3000 ft értékű árut is szállított az udvarnak. ök is elmentek 1529 után Budáról. Péter 1535-ben Pozsonyban él, de úgy hírlik, hogy ki akar vándo­rolni, mégis ott van a következő évben is... (Kubi­nyi A. [1967] 273. 1. 146. jegyz.) A Pozsonyról Budára származott Kochaim-családnak tehát a XVI. század harmadik évtizedében volt egy Farkas nevű tagja, akit a budai káptalan egyik okle­vele ,,Wolffgango Kokhan mercatori Budensi"-nek nevez, és aki — társával, Mikolai Gergely altárnok­mesterrel együtt — 1521. szept. 30-án hiába várta a káptalan előtt, hogy Csebi Pogány Zsigmond esedé­kes 750 ft-os tartozását nekik megfizesse (OL, Diplo­matikai levéltár 106.083. p. 586.). Mivel ez a Kochaim Farkas — Kubinyi A. szíves közlése szerint — 1521­ben először és egyben utoljára bukkan fel a budai forrásokban, utána pedig nyomtalanul eltűnik a fő­városból, elképzelhető, hogy ő és az 1528-ban Pécsett feltűnt Schreiber alias Kochom Farkas egy és ugyan­azon személy lehetett. Ez esetben Farkas eltűnése Bu­dáról azzal magyarázható, hogy 1521 és 1527 között Pécsre költözött. E feltételezést, persze, a név azonos­ságán túl egyelőre csak negatív bizonyítékok támo­gatnák. Közelebb visznek a feltételezett azonosság kérdésé­nek megoldásához az innsbrucki Tiroler Landesmuseum Ferdinandeum könyvtárában őrzött ún. „Heuperger— Wappenbuch" (Handschrift Nr. 15.577.) budai vonat­kozású adatai. (Ezeket az adatokat Dr. Richard Perger [Wienf jegyezte ki Kubinyi A. számára, aki azokat önzetlenül rendelkezésemre bocsátotta.) A „Wappen­buch" ugyanis tartalmazza „Joachim Korham von Offen" címerét is (VIII.) E „Korhamról", akiben nem nehéz a fentebb említett Kochaim Joachimot felismerni, Heuperger megjegyzi, hogy „hat zu einer Hausfrauenn Margareth Schreiberinne, ist meiner Muter Bruder Hans Schreibers Tochter von Ofenn, ist edell". A „Wappenbuch" adatainak alapján R. Perger eként re­gisztrálta Joachim családi kapcsolatait: az egész dunántúli Duna-vonalon. A budai magyar helytartótanács már június 22-én jelentette az ural­kodónak, hogy a Duna-mentéről annyian húzód­tak be Budára, hogy az ellátás máris akadozik 75 . Júliusban a túlparti Kalocsa őrsége jelentette, hogy Báta, Kesztölc, Bátaszék, Ete, Ebes, Szekszárd, Tol­na, Paks és más Duna-jobbparti városok lakói el­futottak 76 , amikor pedig a szultáni had Eszékre ér­kezett, a Pécs, Buda és Bécs közti háromszögben olyan méreteket öltött a menekülés, hogy — a ki­rály határozott utasítása dacára — a helytartóta­nács tagjai sem mertek Budán maradni, hanem a biztonságosabbnak vélt Esztergomba költöztek át 77 . A menekülők közt volt Schreiber Farkas is, aki szeptemberben Bécsben tűnik fel. Nyilván a rette­gés űzte Bécsig, ott azonban már mindent elköve­tett, hogy a maga eszközeivel támogassa ura, I. Ferdinánd ügyét; kapcsolatait és ismeretségeit felhasználva híreket gyújtott és továbbított a tö­rök előrenyomulásról. Szeptember 12-én kelt jelen­tésében azokat a híreket foglalta össze, amelyeket egy, a török tábort megjárt legénytől szerzett („mir ain knecht aus dem Turgkischen Leger khomen dorffeni (Bajoro.) Hans Schreiber waldbergi Barbara Voisin Margret Schreiber budai polgár oo Hans Schreiber halli (Tirol) oo Peter Heuperger ismeretlen Matthäus Heuperger Margret Schreiber Hans Puchler bécsi polgár (1515) со oo Joachim Kochaim budai polgár budai polgár Anna Schreiber A budai Kochaim Joachim gyermekei tehát apai ol­dalról a Kochaim, anyai oldalról a Schreiber család­nevet örökölték. Ez a tény nagyban valószínűsíti, sőt csaknem bizonyossá teszi, hogy az a pécsi bíró, aki ugyanezen két családnevet használta. Kochaim Joachim és Schreiber Margit fia volt, vagyis azonos a Budán 1521-ben felbukkant, de onnan legott el is tűnt Ko­chaim Farkassal. (Elvben, persze, nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy a pécsi Farkas egy másik Ko­chaim-család leszármazottja, és a Schreiber (= deák, litterátus) melléknévhez csak iskolázottsága révén ju­tott, ennek valószínűsége azonban vajmi csekély.) Ha ezen azonosítás, mint hisszük, helyes, nyilván­való, hogy a budai Kochaim Farkas házasságkötés révén került Pécsre, s szerepléséből bízvást következ­tethető az is, hogy a dunántúli város egyik leggaz­dagabb, legtekintélyesebb — valószínűleg német — patríciuscsaládjába házasodott be. 75 Chr. Turetschek: Die Türkenpolitik Ferdinands I. von 1529 bis 1532. Wien, 1968. (Dissertationen der Universität Wien. Nr. 10.) 92. 1. 76 Kalocsa, 1529. július 22. Bajay Ferenc káplán — Mihály prépost. E. T. E. I. 482. 1. 77 Iványi B. (1941) 39. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom