Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Szakály Ferenc: Schreiber Farkas pécsi bíró (1527–1542)

82 SZAKÁLY FERENC jától — „utána mindjárt elkísérte a Duna folyón túlra vezető kaloeeai révhez"

70

. Ferdinánd akkor sem feledkezett meg a pécsiek szolgálatairól, amikor 1527 nyarán győztes hadai élén Magyarországba nyomult, Szapolyait Erdélybe űzte és november 3-án magát Székesfehérvárott annak rendje s módja szerint magyar királlyá koronáztatta

71

. A koronázási ünnepségeken képviseltette magát Pécs város polgársága is. Küldötteik a király elé járulva előadták; II. Ulászló és II. Lajos királyok abban a kiváltságban részesítették őket, hogy amennyiben az országgyűlés portánként 1 forint subsidiumot vet ki a lakosokra, 200 forinttal, ha pedig portánként 50 dénárt, akkor Ï00 forinttal róják le ebbeli tartozásukat, a tényleges és a kifizetendő összeg közti különbözetet pedig fordítsák a város falainak megerősítésére. Az erről rendelkező királyi okleveleket azonban nem tudták felmutatni, mert azok — előadásuk szerint — elvesztek, amikor a mohácsi csata után a törökök a várost teljességgel elpusztították. A királytól tehát azt kérték, hogy előbbi jogaikat erősítse meg és arról nekik az elveszettek helyében új privilégiumot adjon. Ferdinánd hajlott a pécsiek kérésének teljesítésére, s ezért megbízta a pécsi káptalant, hogy a környékbeliektől tudakozódjék, vajon a pécsiek előterjesztése megfelel-e a valóságnak. Miután a káptalan vizsgálata azt helytállónak találta, a király 1528. február 6-án, Budán kelt oklevelében a maga részéről is elismerte és megerősítette a város korábbi privilégiumait

72

. A városi küldöttek azonban nem lehettek teljesen elégedettek az eredménnyel, s további engedményekért ostromolták az uralkodót. Csakis ezzel magyarázható ugyanis, hogy Ferdinánd — immár Esztergomban — február 18-án újabb oklevelet bocsátott ki részükre, amelyben a pécsieket 12 esztendőre mindennemű országos adótól teljessséggel mentesítette („ab omni solutione contributionum subsidiorum, taxarum et lucri camere sue"), ismételten és nyomatékosan hangsúlyozva, hogy az így megmaradó pénzt ne csak a saját házaik, hanem a város falainak helyreállítására fordítsák

73

. E tárgyalások során, az elsőnek említett megerősítő oklevél Meszközlőjeként tűnik íel forrásainkban Schreiber vagy más néven Kochom (nyilvánvalóan: Kocheim, Kochaim) Farkas pécsi bíró, a város küldöttségének vezetőjeként. Családi nevét a továbbiakban nemigen használta,- mások is, maga magát is inkább Schreibernek nevezi, ami lehet megszilárdult családnév, de lehet a tanultságra utaló magyar „deák", latin „litteratus" mi70 Szerémi Gy. (1857) 157—159. 1. 71 Fraknói F.: A magyar országgyűlés története. I. 1526—1536. Bpest, 1874, 72—75. 72 Függelék I. 73 Függelék II.; A két oklevelet — összevonva és néhány (éppen a kieszközlő neve ecetében) olvasati hibával — egy 1717-es átiratból kiadta: J. Koller (1806) nősítőjelző német megfelelője is. Mint a későbbi oklevél elmondja róla, a német birodalomból származott (,,in parcibus Germanie nobili quidem ortum sanguine")

74

, amit nem kell feltétlenül úgy értelmezni, hogy ő maga is ott született; a megjegyzés vonatkozhat felmenői eredetére is. Annyi mindenesetre alighanem joggal feltételezhető, hogy nem az 1526-os pusztulás után telepedett meg Pécsett. Részben, mert a csaknem egészében Szapolyai uralma alatt álló ország elpusztított városa akkor sem igen vonzhatott új német telepeseket, ha városi közösség történetesen Ferdinánd-párti volt, részben pedig, mert egy frissiben érkezett, ismeretlen jövevény — olyan nagy volumenű vállalkozó-politizáló polgárok, mint Boltos Márton, árnyékában — aligha nyerhette volna el a városbíró tisztét. Főként ifjonti fővel nem, márpedig az alábbiakból kiderül, hogy Volfgang 1527-ben aligha lehetett több 25—30 évesnél. Valószínűbb az, hogy az ifjú városbíróban egy Pécsett már korábban meggyökeresedett, vagyonos és befolyásos német család beházasodott tagját tisztelhetjük, akire a vagyonnal együtt családja tekintélye és befolyása is átszállott. A Dél-Dunántúl 1527-től 1529 közepéig vitathatatlanul Ferdinánd uralma alatt állt, s feltételezhető, hogy a pécsi polgárok — élve a királyi pri208—211. 1.; A Rollernél közölt, helytelen „Wolffgangus Schwejler alias Poczom" olvasat azóta is makacsul tartja magát a szakirodalomban: pl. Haas M.: Baranya. Pécs, 1854. 237. 1. és nyomában Rúzsás L. : Pécs hadi helyzetének hatása a város fejlődésére, 1543—1686. In: Dunántúli Tudományos Intézet. Risebb tanulmányok. Pécs, 1961. 71. 1.; Baranya megye történetének monográfusa, Németh B. — az oklevél kieszközölő je nála is „Schwejler" — így vélekedik, aligha helyesen, a kibocsátás politikai hátteréről: „Ha ez okmány hitelessége ellen nem is lehet egyenesen síkra kelni, ezzel még az nincs igazolva, hogy Pécs az időben Ferdinándnak meghódolt volna, s lakossága is nagy részt magyar lévén, nem valószínű, hogy Pécsnek német bírája lett volna, csupán az tehető föl, hogy Pécs néhány német ajkú lakója a szabadalmat ugyan megszerezte s ezzel iparkodott Pécs népét átterelni, minél fogva, mint látni fogjuk, mozgalom támadása gyanítható, de azért mégse pártoltak át teljesen s a város falai sem épültek fel". (Németh B. (1898) II. 397—398. 1.); A névkérdést — az eredeti alapján — végül is Holub J. tisztázta, aki a szóban forgó okleveleket rövid kivonatban ismertette (i. m. [1960] 188—189. 1.) п Olyan adatok, amelyek e pécsi bíró 1526 előtti szereplését, anyagi viszonyait és családi kapcsolatait közvetlenül és egyértelműen megvilágíthatnák, mindmáig nem kerültek elő. Annál figyelemre méltóbb ezért oklevelünk megjegyzése, hogy Schreiber Farkast másként „Rochom", vagyis: Rochaim Farkasnak nevezték, s hogy családja német birodalmi nemességgel rendelkezett (erről lásd: Függelék IV.). A Rochaim családnév ugyanis egyáltalán nem ismeretlen a magyar várostörténeti irodalomban. Kubinyi András 1967-ben ekként foglalta össze a családra vonatkozó legfontosabb tudnivalókat: „Rochaim János pozsonyi patrícius a XV. század közepén egy időben Farkas László budai bíró szolgálatában állott, de volt király-