Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: Csontváry szénrajzai. Adalék Csontváry grafikai munkásságához

284 ROMVÁRY FERENC is akadályozták a munkában, úgy hogy nekem sem maradt egyéb hátra, mint az akadémiától elbú­csúzni s a szabad természetben keresni a motívu­mot további fejlődésre nézve). E kényszer készte­tett Paris elhagyására s az akadémiákkal való teljes szakításra." 16 A szerencsés választás, mely Münchenben Holló­syhoz vezette további művészi pályáját is döntő módon befolyásolta. Hollósynál ismerkedett meg a plein air fogalmával, hisz egyrészt ennek segítségé­vel vélte kivívni a Raffael feletti győzelmét, más­részt viszont tény az is, hogy később festészeté­nek egyik fő komponense a fénybeli kolorit lett, melyet a színek világításbeli fokozatainak beható tanulmányozásával érhetett csak el. Az iskolák vi­szonylag gyors váltogatásából bizonyos türelmet­lenségre, nyugtalanságra is következtethetünk, de arra az igényre is, hogy minél több helyen nyerjen kiképzést. 17 Későn, érett férfikorban fogott hozzá az alapok lerakásához, amikor már kialakult el­képzelése volt a világról. Egyéniségének viszony­lagos megállapodottsága azonban megóvta őt az akadémikus képzés zsákutcájától. A felkészülés rövid időszakából megmaradt tu­catnyi tanulmányrajz mégis elegendőnek látszik ahhoz, hogy a felkészülés fokát e dokumentumok alapján megítéljük és magasra értékeljük. A való­sághű ábrázolásmód lehetőségein belül hangsúlyt kap nála a lélekábrázolás. A leíró objektivitás mellett szubjektív momentumokat helyez előtérbe. Első szabadiskolai rajzára a modell Werthmüller Mihály állítólagos mondását a Sie lieber Herr. . . kezdetűt Csontváry saját maga örökítette meg a rajzon. 15 Ebből is nagyfokú tudatosságra következ­tethetünk, mellyel rajzait készítette, majd később szelektálta és megőrizte. S hogy ezeket a tanul­mányrajzokat sokra tartotta bizonyítja az is, hogy fontosnak tartotta kiállításon való bemutatásukat. A híres modellt profilban ábrázolta. Az arc plasz­tikája, egyben karakterének hordozója így érvé­nyesül a legmarkánsabban. Magas, prémes gallér keretezi az öregember nyakát, a kabát ujj- és hát­varrata hangsúlyosan tagolja a ruházatot. E folt­szerű sommázással a rövidülést is megoldja bravú­rosan. A szövet a ráeső fényben a fekete gazdag színárnyalatával színeződik. A kócos haj és a hosz­szan lenyúló barkó között az ívelt rajzolatú fül szinte uralkodik. Az arcél jellemzője a hátracsúszó magas homlok s az erőteljes, duzzadt orr nyergé­nek egybefutó ívelése, és a dús szemöldök, mely a mélyenülő apró szemet majdnem takarja és a homlokot az orrhoz ízeli egyúttal. A száj keskeny, pengemetszésű, az alsóajak kissé hátracsúszot!:, az áll markáns. E fáradt, révetegtekintetű arcot szarka­16 NÖ. 29. és 31. o. 17 Pertorini Rezső: Csontváry patográfiája. Akadé­miai Kiadó, Budapest, 1966. (A továbbiakban PER.) 58. o. lábak barázdálják, a ráncok az orrnyeregből suga­rasan futnak szét. A fénynek a plasztikai meg­jelenítésben nagy szerepet szán, árnyékkal és a fény csillogásával modellál. Hasonló beállítású Georg Treuer kissé lehajtott fejű szakállas portréja is. Otto Handert három­negyed profilban ábrázolja, míg a kalapos Hans figuráját ismét oldalnézetből láttatja. Szembetűnő, hogy ezen a képen a fénynek milyen nagy a sze­repe, a világos-sötét ellentétje a plasztikai kifejezés fő eszközéül szolgál. Árnyalatokban oly gazdag a kép, hogy ezáltal szinte színes benyomást tud kel­teni. A kalap hátsó karimáján és a hátrészen a szénrajzot spriccelt, ráfúvásos technika váltja fel. E korai tanulmányrajzok közül azonban kétség­telenül a legfestőibb az Öregasszony portréja. Fe­kete kendő keretezi az őszhajú, derékig ábrázolt idős asszony táskás, megfáradt arcát. Az áll alatt szorosan megkötött kendő rojtja hosszan lenyúlik az inget alig láttató ruhára, a fekete finom foko­zatait széles skálán játssza végig. E képen a háttér semleges fehérje helyett sötét hátteret alkalmaz, mely a fej mellett háromszöget metsz ki a kép sarkából. A homlok és az ezüstösen csillogó ősz haj erőteljes megvilágításának halványuló tovább­csengése az arcon, majd egyre csendesülve a váll ruharedőin suhan tova. A fekete bársonyos meleg­sége gazdagon árnyalt színhatást ébreszt, melyet a háttér komponált, semleges feketéje még erőtel­jesebben kiemel. Amalie félaktja átlósan szeli ketté a képet. Nyug­ágyban ül, fejét megtámasztja és kissé a néző felé fordítja. Karja mereven, élettelenül csüng alá. A ta­nulmány értéke kétségtelen a diagonális beállítás­ban, a tudatos komponálásban rejlik. A fül kissé szervetlenül kapcsolódik a fejhez. A fül rajzolata egyébként több tanulmányrajzon hangsúlyos, itt azonban túl nagy feladatot jelenthetett a helyes megoldás. A Szakállas férfialak esetében a hosszú haj ta­karja a fület és a nyakat, ezzel mintegy megkerülte a fej és a törzs kapcsolódásának problémáját. Az elnyűtt test pontos, realisztikus ábrázolása köti le a figyelmét. Az arcból most jószerivel csak a hom­lok egy darabja és az orr látszik. Nagy gondot for­dít viszont a nadrág és tartozékai bemutatására, az összekulcsolt kéz ábrázolására. A Csontváry hagyatékban egy különös rajz is fennmaradt. Rajta Csontvárytól származik a satíro­zott háttérből kibontakozó fiatal lány feje. Kissé előrebiccent, szemét lesüti. Haja koszorúba font. Ugyanennek a fejnek kissé frontálisabb változata szembefordítva, tükörképben látszik a rajz alsó felében. A kétségtelenül Csontváry kézjegyének ismérveit magánviselő kettős leányfej mellett a lap bal alsó és jobb felső sarkában egy-egy festőáll­vány előtt álló, balkezében palettát, jobbjában ecse­tet tartó férfi áll. A fiatal festő (a másodikon jobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom