Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: Csontváry szénrajzai. Adalék Csontváry grafikai munkásságához

CSONTVÁRY SZÉN RAJZAI 283 nek a legszebb természet zenéjét." 12 Az 1902— 1903-as telet a napos délen töltötte. 1903 nyarán a Tátrában újabb szénvázlattal, próbálkozott: „ ... kiszépítem az első rajzot a Tarajkáról nézve a nagy vízesést. Háttérben az összes ormokkal, a kilátó sziklákkal, de az egyméteres rajz ki nem elégített." Nápoly (Castelammare) és Szicília (Taor­mina) után is visszakívánkozott a Tátrába, a nagy­tarpataki völgynek újbóli szemlélésére, lelkesítő élményére vágyott. „De hiába tanulmányoztam — a nagy monumentális feladatra még gyenge vol­tam." 13 Az 1881. februári koradélután Poprádon készült Tátra-vázlata, /természet utáni első zsenge kísérlete' óta eltelt több, mint 23 év, amikoris a képet 1904—1905-ben szinte együltében megfes­tette. A hosszú ideig tartó szemlélődés során a szinte beleivódott természeti élményt, a választott nagy motívumot előbb bensőjében formázta meg, alakította képpé. Ennek a gyötrelmes alkotómód­szernek, fokozott szellemi koncentrációnak, évtize­dekig tartó érési folyamatnak fényes bizonyítéka a Nagy Tarpataki Vízesés a Tátrában, melyet hosz­szas vívódás után vállalt csak megfesteni. A kezdeti siker, a rajzolás terén való szemmel látható gyors előrehaladás megnyugtatta és felké­szült az újabb próbatételre. 1881-ben Rómába utazott, hogy Raffael művei­vel találkozzék. „ . . . elindultam a Vatikánba a mű­kincsek birodalmába széjjeltekinteni s a reám vá­rakozó munkát kibetűzni... A szobroknál kezd­tem, ahol nem bírtam felmelegedni, majd átmentem Raffael loggiáiba, ott sem borultam lázba. Megnéz­tem ... de élő természetet nem találtam. Ezzel a tudattal már az első látogatásnál felülemelkedtem az egész Vatikánon, csupán azt irigyeltem, hogy ők sokat és szépet alkottak; de az isteni természe­tet hűségesen nem szolgálták... A sorsommal tehát kibékültem, mert most már elméletileg is tudtam miről van szó, miért kell nekem nagyobbnak len­nem Raffaelnél. E perctől fogva lelohadt bennem a bizonytalanság utolsó fokozata, olyan voltam, mint egy nagy hadvezér, aki csatát nyert s csak másnap vonul ki széjjeltekinteni, a nagy zsákmány eredményéről meggyőződni.. . Hol és hogyan kezd­jem el? Rómában csupán az időre történt megálla­podás, mely húsz évre tervezve volt." 14 A római látogatás megerősítette művészi hivatástudatában, vállalásának elérhetőségében. A hallucináció tehát járható utat jelölt ki a számára. Meggyőződött róla és hitt is abban, hogy eléri a kitűzött célt. 1884-ben gyógyszerészeti jogosítványt szerzett és Gácson gyógyszertárat nyitott. A gyakorlati ügyeiben rendkívül praktikus Csontváry ezen a módon kívánt vagyoni függetlenséget elérni, hogy életét a továbbiakban kizárólag és zavartalanul a 12 Csontváry 5. levele Keletyhez 13 NÖ. 33. o. 14 NÖ. 24—26. o. festészetnek szentelhesse. Nincs adat arra vonat­kozólag, hogy 1884 és 1894 között Gácson rajz­tanulmányokat folytatott volna, a müncheni rajzok érettsége azonban annak feltételezését valószínű­síti. Tíz évig dolgozott, mint patikus kitartó szor­galommal, majd 1894-ben bérbeadta a gyógyszer­tárat és barátja, Stetka Gyula tanácsára München­be utazott. „ . .. amikor a szűkös jövedelem a napi négy koronát már elérte, vállalkoztam a festői terv keresztülvitelére és Münchenben a Hollósy féle festőiskolába léptem be. Az első rajzom koponya­rajz volt, amihez a híres Werthmüller Mihály állta a modellt, aki a rajz befejezése után magából ki­kelve monda: ,Sie lieber Herr, ich stehe 17 Jahre Modell, aber so kräftig hat mich noch niemand gemacht wie Sie.' 15 Ez volt az első nagy meglepe­tés, amit a kinyilatkoztató ígéretnek tulajdonítot­tam és az eredménnyel az egész iskolát felvilla­nyoztam, mert napról-napra, mint fa, fejlődésnek indultam. De nemcsak a rajzban, hanem a szín­elemzés terén is nagyot haladtam, mert München­ben nyáron már a napszíneket kerestem és elemez­tem oly nagy arányban, hogy az Hollósynak is fel­tűnt. Komolyan Hollósy a festőiskoláját kezembe adta, nemcsak szellemi, hanem anyagilag is ob­manja voltam az iskolának (én válogattam ki a modelleket festéshez, rajzoláshoz, mert rajzolni rendkívül szerettem). Úgyhogy, amikor München­ből Liezen-Mayer Sándor barátom tanácsára Karls­ruheba utaztam, az iskolát tőlem Hollósy a leg­szebb virágzásban vehette át. Karlsruheban Kall­morgen tanár festővel ismerkedtem meg, aki ké­sőbb Berlinben azzal fogadott: „Haben Sie noch die wunderschöne Farben?" Háromhavi ottlétem után Zárában kötöttem ki, ahol télen a hűvös szí­nek ki nem elégítettek. Visszavágytam a modellek­hez s Düsseldorfban kétheti utánjárással sem te­hettem szert modellre (Elmentem Jansen igazga­tóval megbeszélni a dolgaimat, aki meglepetésem­re kijelentette, hogy a tájképfestészetben nagyon előrehaladtam, úgy hogy akadémiára szükségem nincsen, de alakfestésre magához vesz, ez azonban modellek hiányában nem valósulhatott meg). Pa­risban a Julien Akadémiába iratkoztam be, de vesztemre, mert az akadémián a nagyarányú raj­zolás nem volt megengedve (rendszeres sablon­szerű kis aktok rajzolásánál egyéb szabadsága nem volt a festőnövendéknek s ha valamelyik ki akart emelkedni s nagyobb arányban rajzolni, azt nem­csak durván leintették, hanem durva módon meg 15 A „Sie lieber Herr..." kezdetű mondás szere­pel a Werthimüllerről készült tanulmány rajzon is. Per­torini (1. 17. jegyzet) egy levélvázlat alapján a Werth­müllernek tulajdonított mondást Morell szájába ad­ja. Morell az iskola egyik tanítója lehetett. Az Ernst Múzeum kiállítási katalógusa tévesen Werthmüllernek tulajdonítja Csontvárynak a rajzon szereplő kézírásos feljegyzését. A mondás származik csak állítólag a híres modelltől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom