Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)
Művészettörténet - Aknai, Tamás: A képző- és építőművészeti szintézis néhány tudománytörténeti problémája
282 AKNAI TAMÁS — technikai, technológiai lényegű erőtér — szerkezetesztétikai szuggesztivitásává lesz. Ennek apercipiálásához az új tér-élmény még önmagában nem ad elégséges alapot, több kell ennek eléréséhez a nem emocionális szférából. Túl a technikán A technikai-tudományos tapasztalat és az érzésvilág egymást fedő párhuzamosai lennének ehhez szükségesek, mint ahogyan T. S. Eliot egyik esszéjében a 17. századi angol költészettel kapcsolatban ezt megjegyezte: „Rendelkeztek egy érzékenységgel, amit a tapasztalat minden fajtáját abszorbeálni volt képes. Ennek az érzelmi és szellemi apparátusa kommunikációs véredényként is működött." Az érzékelés és a gondolkodás mechanizmusa közötti hiátus áthidalásának feladata csak valamely univerzális szemléleten alapulhatna, mint a barokkban, mely az önmagát fenntartó szellemi-ideológiai konstitúciót intézményesült eszközeivel állíthatta szembe az ellene ható tényezőkkel. Melyeknek létezését ugyancsak tényekkel bizonyíthatjuk. És ekkor a feltételezett homogenitás tisztaságán mintha csorba esnék. 43 A technika útja Amikor az avantgárdé művészet meghirdeti az élet és a művészet közötti szakadék áthidalását azzal a céllal, hogy az emberi tevékenység mindennapjainak és a tárgyaknak a közelében maradhasson, szükségképpen jut el — legalábbis spekulatív módon — egy új azonosság körvonalazásáig. Nemcsak a Bauhaus-Manifest (1919) enged szabadon közvetlen revelációkat Tatlin III. Internacionálé-emlékművével kapcsolatban : ,,.. . egyesít építészeti, plasztikus és festői elemeket . . .", hanem a korabeli szovjetorosz művészeti irodalom is átveszi a manifesztumok cél-elképzeléseit 44 , mint Tarabukin 45 vagy Csuzsak 46 , akik ilyesmiket állítanak: „Az új korszak stílusát nem Rembrandtok, hanem a mérnökök adják meg . ..' „A konkrét életet építjük, maradjon az absztrakt megismerés!" Maga Liszickij sem gondolkodott másként, amikor Proun-Manifesztumában a festészetből az építészetbe való átszállás lehetőségét veti fel. 47 „Nem világvíziót, hanem — világrealitást!" — írja, és hozzáteszi, anyagon és téren kívüli alkotás nem létezik. „Az anyagnak az erő meghatározta konstrukció ad formát." (Material-Konstruktion-Gestalt-Raum.) Az egység szociális és technikai felfogása A Lützeler emlegette szélesen értelmezett identifikáció-elv sokkal többet tartalmaz a műtárgy— művész—közönség relációból, mint akár a Sedelmayr-féle értékelés. 48 Sedelmayr a műtárgy rangját az egység (Einheit) eredetiség (Ursprünglichkeit), megformáltság (Gestaltetheit) és a nyelvi tömörség (Dichte) alapján határozza meg. A művészeti jelenségek zárt rendszerű egymás m ellett létezésének, a szintézis lehetőségének feltételezése ezeket az elveket csak erőteljes módosítással engedi érvényesülni. A történelem azonban még a viszonylag zárt rendszer létezését is megkérdőjelezi. Mert ilyen rendszeridőt mérünk ki magának a konstruktivizmusnak? Főleg, ha tudjuk, hogy mondjuk a produktivista művészet elméletének létrejötte előtt már végbement egy olyan experimentális forradalom, mely a későbbi konstruktivizmus formavilágát magát is eredményezte. Vagy, ha mindehhez hozzátesszük, hogy a mozgalom maga jóval korábban az illuzionizmus elleni harccal kezdődött? Vagy milyen ellentmondásosnak látszik kimondani, hogy a korai elméleti-experimentális szárny, maga Malevics is az öncélú kísérletezés, egy új múzeumi művészet felé tolódott el, amikor a modern építészet generáltervei, formai víziói jobban táplálkoznak az általánosító malevicsi szupremáciából, mint Liszickij ideálterveiből. Annak ellenére, hogy a Tarabukin által RESizmusnak nevezett irányhoz korában Liszickij állott közelebb, és annak ellenére, hogy Malevics frontja az „öncélú" experimentum területeit választotta, a dolgok kimondásában már 1905-től ez játszott vezető szerepet. Az UNO VISZ 1920. november 20-i közgyűlésén hiába mondta Malevics — függetlenül attól, hogy az illetők mit is csinálnak — „Új realistáknak" a forradalmi képzőművészeket, a tevékenység lehetőségének fogalmi kereteit is felismerte, és meghirdette az új tartalom új formáinak összeszövését célzó mozgalmat. 49 De nemcsak Malevics és Liszickij, hanem az új orosz művészet számtalan alakja visszhangozta a szintetikus „élet-integráló" művészet elvét. (És ezt mindazok a mesterek, művészek megteszik a mai napig, akik egykor érintkezésbe kerültek a forradalmi orosz művészettel, és ennek törekvéseit a maguk munkásságába illeszthették.) Punyin például ezt mondta: „A művészet a jövőben egy szintetikus művészet lesz. Az esztétikai individualizmust a Louvre kamráiba zárják. A régi teljesítmények mellett új művek nőnek fel, nem azért, hogy egyéni és „szép" előképeket visszatükrözzenek, hanem, hogy valóságos tárgyakkal népesítsék be a földet." 50 A már említett Csuzsak is hasonlóképpen nyilatkozik a LEF-ben. 51 Az új anyagok és új technológiák, a kollektív anyagi kultúra megteremtésének lehe-
